Háros alatt tulajdonképpen egy (ma már) félszigetet értünk, de a hozzá kapcsolódó zöld területek egy része is róla van elnevezve. A háros szó a háncsos, hárs szavakból eredeztethető. Szerencsére hársfából van elég a félszigeten és környékén. Az is viszonylag szerencse a múltját illetően, hogy amíg sziget volt, jelentősebb építkezések nem történtek itt.

1911-ben lett félsziget a Duna szabályozásának következtében. Több sziget is található errefelé, hiszen a Duna itt ér ki az alföldre, és szétterülve zátonyokat, szigeteket hoz és hozott létre. A Háros-sziget legnagyobb szerencséje talán mégis az volt, hogy katonai objektumokat telepítettek ide, ezért lakossági és ipari célra nem lehetett építeni semmit. Ugyan a laktanya és a hajdani kikötő maradványai ma is megvannak, és tájidegenként hatnak, azonban a vegetáció, és így az élővilág nagy része sértetlen maradt. Mondanunk sem kell, a félsziget az egész part menti övezettel együtt ma már védett területnek számít.

Megközelíteni sajnos nem a leggyorsabb és nem a legegyszerűbb, de mindenképpen megéri! BKK-járatokkal célszerű a Campona bevásárlóközpontig menni, és onnan besétálni a Háros vagy a Fonó utcán keresztül. Vonattal Budatétény megállónál kell leszállni. Aki teheti, a sok kisebb, elszórt egyéb látnivaló miatt azonban autóval közelítse meg a környéket, de tömegközlekedéssel sem kell 6-7 kilométernél többet megtenni a bejáráshoz.

Autóval érdemes a hatos út felől a Fonó utcán végigmenni, majd egy ipartelep bejáratán bemenni egészen az Ártér utca végéig. Rengeteg vállalkozás működik az egykori laktanya épületeiben, de ez ne vegye el kedvünket, és ne ijesszen el, a látvány kárpótol mindenért. Ott, ahol az Ártér utca kiér a partra, bőven van elegendő hely a parkolásra.

A part felé menve egy kapu van előttünk, de több helyen is hiányos a kerítés, nyugodtan át lehet lépni rajta. Szinte azonnal kiérünk a partra, és csodálatos panoráma fogad minket.

Az egyik messzire benyúló zátony látványa (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

A cikk írásakor alacsony volt a vízállás, ezért a két, mélyen a mederbe nyúló köves zátonyon messzire be lehetett sétálni, szinte a folyó közepéig. A köveken mindenesetre óvatosan lépdeljünk, mert ezek a zátonyok csak a közepesnél alacsonyabb vízállásnál látszódnak ki, és a Duna hordaléka sajnos nagyon sok ipari szeméttel van tele. Találtunk csapágyakat, gömbcsuklót, csiszológépet, és sajnos még hosszasan lehetne sorolni, mi mindent.

A Duna látképe észak felé (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Viszont ha áttekintünk a túlpartra, és elnézünk mindkét irányba a part mentén, nagyon szép látványban lehet részünk: szépen, csendesen, méltóságteljesen áramlik a víz, szélesen szétterülve. Szinte semmiféle építmény nem látszik a horizonton egyik parton sem, és hangok sem szűrődnek ide sehonnan sem.

Kilátás a partról dél felé (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

A fák is idősek, látszik, hogy ez az ártéri erdő többnyire tényleg érintetlen.

Igazi famatuzsálemek is nőnek a parthoz közel (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Ha elindulunk a parton dél felé, a folyásiránnyal megegyezően, akkor előbb-utóbb a parti ösvényről fel kell mennünk a laktanyák közé a volt kikötőnél. Az elhagyatott épületek tökéletesen alkalmasak lennének díszletnek egy horrorfilmben, de nem kell félni, szerencsére ma már semmi mozgás sincs a környéken. A sziget belseje felé sétálva jól látszik az ártéri erdő összes jellegzetessége.

Ma már aligha önti el a Duna a teljes félszigetet, de korábban ez többször is megtörténhetett, hiszen a (fél)sziget maga is egy homokzátony. A félszigeten jól megfigyelhető az úgynevezett szukcessziós sor: a parthoz közelebb ártéri puhafás liget (fűz, fehér nyár), a parttól távolabb keményfás ligeterdő nő (tölgy, kőris, szil). Mindegyik fafajból igen öreg példányokkal is találkozhatunk. További növényritkaságok a félsziget belsején találhatóak: nyári tőzike, téli zsurló, ligeti szőlő.

A Háros-(fél)sziget déli oldala a Duna öblével (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Ha bejártuk a félszigetet, és van még kedvünk, erőnk gyönyörködni a természet adta szépségekben, akkor mindenképpen keressük fel a félsziget déli végénél húzódó öblöt a part másik oldala felől is. Ez már az M0-s hídnál van, a híd alá a Kolozsvári utcán keresztül érdemes behajtani. A Hárosi-Duna-part utcán menjünk el a lovardáig, tovább már autóval nem lehet haladni.

Ha gyalogosan vagyunk, akkor az Ártér utcáról az ipari park kijárata után tartsunk balra a Háros utcán, amely balra fog kanyarogni a főút mellett. Itt látni fogunk egy víztornyot, ami önmagában is szép, de itt érdemes megemlíteni, hogy a Csőt nevű középkori falu romjai a tövében találhatóak meg!
Tovább tartva a Háros utcán, követve a kerékpárutat vagy a sárga halszálka turistajelzést (Magyar Zarándokút), elérjük az M0-s hidat, csak a másik irányból, mintha autóval közelítettük volna meg.

Van értelme besétálni egészen a híd alá. Tisztán látszik, hogy a két, egymástól független útpálya közül melyik volt az 1990-ben, és melyik a 2013-ban átadott híd.

Szakavatott szemnek rögtön látszódik, melyik a régi és melyik az új híd (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

A Hárosi-Duna partja télen mély álmot alszik, a kikötők, horgászhelyek üresek. Érdemes a környéket besétálni. A Deák Ferenc hídtól délre (ez a hivatalos neve a déli M0-s hídnak) folytatódik az ártéri erdő, csodaszép sétányaival ezt a részt is érdemes bebarangolni. Innen látszódik is a valódi szigetként megmaradt Kis-Háros-sziget, amely pár száz méter hosszú csak.

Téli naplemente hazánk legmagasabb építményével: a Lakihegyi adótoronnyal (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Természetesen ez is védett terület, de már a parti galériaerdő bejáratánál is mindenhol táblák figyelmeztetnek erre.

A parti sétányok egyike (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Az underground művészet ide is beszűrődött már (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Ha még van kedvünk, látogassunk el a környékbeli Nagytétényi Kastélymúzeumba is, amely sajnos mostanság zárva tart, tájékozódjunk előtte a nyitvatartásról.

A kastély szemközti képe a naplemente fényében szinte sziluettként hat (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

A kastély parkjában az ókori Campona katonai erőd maradványainak feltárása zajlik. Bízunk benne, hogy a színvonalas feltárási munkálatok után látogathatóak lesznek a romok a kastéllyal együtt.

A feltárási terület bejárata (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Szintén a környéken található a Budatétényi Rózsakert. Virágzási időszakban (tavasztól késő nyárig) rendkívül sokféle rózsa között lehet andalogni, és bele-beleszimatolni a virágokba. Ez Magyarország legnagyobb rózsagénbankja. Hosszú múltra tekint vissza, és a nyáresték egyikén kötelező program lehetne mindenkinek. A kertben álló kastély csak emeli a rózsakert fényét. A magas színvonalú, jelenleg is zajló kutatási munkálatokat a Herman Ottó Intézet és a MATE végzi.

A rózsakert egy részlete. A sok szobor és emlékkő emeli a park fényét (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Összefoglalva elmondható, hogy Budatétény és környéke sokféle természeti és történelmi látványossággal várja az ide érkező, kíváncsi embereket. A Háros-sziget, a további déli partmenti ártéri erdők tiszták és csendesek, ösvényekkel jól bejárhatóak. Az épített örökség iránt érdeklődőknek Csőt és Campona romjai, valamint a Nagytétényi Kastély nyújt kínálatot, a csupán kis kikapcsolódásra vágyóknak a Budatétényi Rózsakert és a közeli Tropicarium lehet izgalmas, de minden korosztálynak, miden lakosnak ajánlott a hárosi Duna-part felkeresése, esetleg egy naplementével egybekötve.  

Nyitókép: A Duna látképe észak felé (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)