Nem is gondolnánk, hogy a nagy becsben tartott Szent Koronának milyen hányatott sors jutott ki: többször kellett menekíteni az ellenségtől, és bizony nem egy alkalommal el is ásták, hogy a megszállók ne kaparinthassák meg. Ez történt 1849. augusztus 23-án is, amikor Szemere Bertalan miniszterelnök utasítására a déli határ menti Orsovában (ma Románia), a mocsárban rejtették el. Bizodalmuk lehetett, hogy nem sérül meg, hiszen egy masszív ládában őrizték a többi koronázási jelvénnyel együtt. A császári csapatok végül 1853-ban bukkantak a nyomára. A Szent Korona valóban nem sínylette meg a mostoha körülményeket, a kard azonban berozsdásodott, a palást pedig kifakult. A jelvényeket Budára szállították, az akkor még a jelenleginél jóval szerényebb méretű királyi palotába.
A koronázási jelvények: a Szent Korona, a jogar, a kard és az országalma (Forrás: hu.wikipedia.org)
Nem is mozdították el másfél évtizedig, 1867. június 8-án viszont átvitték a budavári Nagyboldogasszony-templomba (Mátyás-templom), hogy I. Habsburg-Lotharingiai Ferenc József fejére tegyék. A koronázás az osztrák–magyar kiegyezés legfontosabb állomása volt, mely hatalmas ünnepséggel járt együtt, a királyi udvar jelentős része Budára ment. Ez az esemény rávilágított arra, hogy bizony a palota rendkívül szűkös a korabeli elvárásokhoz képest, így hamarosan a bővítése mellett döntöttek.
Eduard Engerth: Ferenc József és Erzsébet koronázása (Forrás: Szépművészeti Múzeum 1800 utáni Gyűjtemény, ltsz: 92.6.B)
A tervezéssel a kor legtekintélyesebb építészét, Ybl Miklóst bízták meg, aki nyugati irányba bővítette a palotát. Mivel a Várhegy itt sem volt elég széles, ezért az új szárnyat a Krisztinaváros felőli oldalon négyszintes alépítménnyel támasztották alá, erre került rá maga a háromemeletes, két belső udvart magában foglaló, téglalap alaprajzú palota. Hosszabbik oldalai futottak párhuzamosan a régi, barokk kori palotával, rövidebb oldalaiból pedig egy-egy keskeny szárny át is nyúlt ahhoz, így egy hatalmas udvar alakult ki, melyet a bejárati kaput őrző szobrok után ma Oroszlános udvarnak neveznek.
A királyi palota nyugati szárnyának ünnepélyes alapkőletétele (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.09.167)
Ybl sajnos 1891-ben elhunyt, utódául pedig Hauszmann Alajost jelölték ki, így a kivitelezést már ő irányította. Az alapkövet a millenniumi ünnepségek keretében 1896. június 6-án tették le – bár ekkor már szinte a teljes alépítmény állt –, és négy év alatt be is fejezték. Így 1900-ban a Szent Koronát is átszállították az új szárnyba, helyéül az épület északkeleti sarkának második emeletén lévő termet jelölték ki. Belsejében volt egy vékony válaszfal, mely egyharmad-kétharmad arányban osztotta ketté a teret, rajta azonban ajtó nyílt, így a közlekedést nem akadályozta. Körülöttük az őrök számára szolgálati helyiségeket is kialakítottak. A páncélteremet a nevéből adódóan fokozott biztonsági körülmények jellemezték, ajtójának például hármas zárrendszere volt. A három kulcs közül kettőt a két országos koronaőr, a harmadikat a miniszterelnök őrizte, legalábbis egy 1928-as törvény így rendelkezett.
A királyi palota második emeleti alaprajza, pirossal jelölve a Szent Korona őrzési helye (Forrás: Bangha Ernő: A magyar királyi testőrség 1920-1944, Európa Könyvkiadó, Budapest 1990)
A koronázási jelvényekkel együtt természetesen jöttek az őrzőik is, hiszen már II. Mátyás király 1608-ban törvényben szabályozta a Szent Korona felügyeletét. Ő még csak két nemest jelölt ki a feladatra, 1751 után viszont már a reguláris katonaságból szervezték meg a Koronaőrséget, melynek működését Ferenc József egy 1871-ben kiadott rendelete szabályozta újra: létszámukat ötven főben maximálta, élükre pedig két országos koronaőrt állított. A fényképekről ismert díszes egyenruhát a XX. század elején rendszeresítették: kócsagtollas díszföveget, zöld színű atillát, vörös nadrágot és fehér köpenyt viseltek, tehát a nemzeti színekbe öltöztek. II. Mátyás készíttette a koronázási jelvényeket magában foglaló ládát is, melyet több mint háromszáz éven át használtak.
Koronaőrök a Szentháromság téren 1943-ban (Forrás: Fortepan/Képszám: 20821)
Hogy biztonságot nyújtson a tartalmának, a faláda oldalait és fedelét vaslemezekkel, valamint keresztben és hosszában vaspántokkal is megerősítették, amelyek tulajdonképpen egy hálót alkottak a felületén. A pántokat szegecsekkel rögzítették a láda falaihoz, melynek előlapján baloldalt az országcímer, jobboldalt pedig II. Mátyás latin feliratú monogramja volt látható (Mathias) babérágaktól koszorúzva. A címer nem teljesen azonos a ma használatossal: felső sarkai lecsapottak, oldalai bevágottak – hasonlít a Kossuth-címerhez –, belseje pedig vízszintes vágással és függőleges hasítással négy részre oszlik: átlós elrendezéssel kettőt Árpád-sávok, kettőt pedig a hármashalomra állított kettős keresztek töltenek ki. A címer fölött természetesen a Szent Korona látható, ami II. Mátyás monogramja fölött is helyet kapott. Csakhogy míg az előbbi elölnézetből, az utóbbi hátulnézetből mutatta azt. A láda két végére füleket is rögzítettek a szállítás megkönnyítése céljából, hiszen súlya meghaladta a másfél mázsát.
A lepecsételt koronaláda 1916-ban (Forrás: MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet)
Zárat az elülső oldalra, valamint a fedélbe is beépítettek, e két lapot ráadásul még külön pántokkal is összekötötték. Ezek lyukain zsinórt fűztek át, melyet a fedélhez rögzítettek, illetve le is pecsételtek, így a ládát lehetetlen volt nyom nélkül kinyitni, még a kulcsok birtokában sem. Előfordult azonban olyan eset is, hogy nem is kulccsal nyitották ki: 1638. február 14-én III. Ferdinánd király feleségét koronázták volna meg Pozsonyban (a középkorból eredő hagyomány szerint a királynék jobb vállát kell érinteni a Szent Koronával), a kulcsokat viszont Bécsben felejtették. Alapvetően itt őrizték a koronát is, hiszen akkor Buda még török kézen volt. A szertartás nem tűrt halasztást, így a ládát kénytelenek voltak felfeszíteni, és nagy valószínűség szerint ekkor ferdült el a kereszt a Korona tetején.
A Szent Korona közszemlére tétele 1938-ban, még a régi ládával (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár, ltsz: 62.6410)
Éppen háromszáz évvel később hazánkban kettős szent évet hirdettek: államalapító királyunk halálának kilencszázados évfordulója mellett 1938-ban Budapest rendezhette meg az Eucharisztikus Világkongresszust is. A Szent Koronát ekkor huzamosabb időre kihozták a páncélteremből, és közszemlére tették a királyi palotában. A kormányzat úgy gondolta, hogy éppen ideje új ládát készíttetni a koronázási jelvényeknek, amit tett is követett. Ez hosszabb lett az előzőnél, és fedele is magasabb volt, vaspántok viszont nem hálózták be annyira sűrűn, főleg csak az éleit merevítették. Két-két pánt azért a hosszabbik oldalakat, valamint a fedelet is felosztotta három-három szakaszra. Az előoldal középső szakaszában az angyalos országcímer kapott helyet – a teljes Nagy-Magyarországé, hiszen az elcsatolt részek is a Szent Korona országai voltak.
Az új koronaláda 1945-ben-ben, mögötte Pajtás Ernő, a Koronaőrség utolsó parancsnoka (Forrás: hu.wikipedia.org)
A második világháborús bombázások miatt a Szent Koronát előbb a budai Vár alatti óvóhelyre vitték, majd 1945-ben Budapest ostroma elől Nyugatra. Joggal lehetett aggódni a sorsáért, hiszen a páncélterem a főváros ostroma idején teljesen elpusztult.
A békekötés után egy ideig Németországban, majd huszonöt évig a texasi Fort Knox híres katonai bázisán őrizték. Államiságunk jelképe negyvenöt évvel ezelőtt tért vissza hazánk földjére: 1978. január 5-én lépte át a határt, és január 6-án kaptuk vissza hivatalosan az Amerikai Egyesült Államoktól. Ekkortól a Magyar Nemzeti Múzeumban tárolták.
A Budavári Palota 1960-as években kezdődött helyreállítás során a krisztinavárosi szárny belső beosztását is teljesen megváltoztatták, a páncélterem helyén ma egy folyosó húzódik. Az Országos Széchényi Könyvtár – mely 1985 óta működik az épületben – azért számontartja a nem elhanyagolható tényt, és egy táblával jelölték, hogy azon a helyen őrizték közel fél évszázadon keresztül a Szent Koronát.
A nyitóképen: A lepecsételt koronaláda 1916-ban (Forrás: MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet)
KAPCSOLÓDÓ CIKK:
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció