Budapest az 1870-es években egyfajta újjászületést élt meg, hisz a három régi város egy új, modernizálódó nagyvárossá egyesült. A városnak ebben az évtizedben sok megrázkódtatást kellett elviselnie, hiszen sújtotta a bécsi tőzsdekrach következménye és a kolera is. Hatalmas tömeg áradt a városba vidékről, és az embereknek – a már korábban itt élőknek és a beköltözőknek is – egy teljesen új, nagyvárosias környezetben kellett folytatniuk az életüket, ami más köztisztasági szabályokat követelt, mint amit addig megszoktak.

Budapest az 1870-es években lett valódi nagyváros, igaz az utcák jó része kövezetlen volt, és a köztisztaság is hagyott kívánnivalót maga után (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Korábban írtunk arról, hogy milyenek voltak a lakáskörülmények, cikkeinkből is kiderült, hogy a tehetősebbeket kivéve a budapesti lakásviszonyok valójában sok helyen elviselhetetlenek voltak. Sok kisebb-nagyobb járvány melegágya volt a zsúfoltság és a kosz, nagy volt a halandóság.

Ne feledjük, ekkor csatornázás alig volt. A házi szemetet ugyan a városból naponta hordták, de a köztisztaság szintje elég alacsony volt. A lakásokat jórészt fával, illetve szénnel fűtötték. A városban rengeteg állat élt, nemcsak házi kedvencek, de baromfik, esetlegesen sertések is, és még lovak, hiszen lovak húzták ekkor a kocsikat, a lóvasút szerelvényeit. A házaknál lévő haszonállatok trágyáját hetente kétszer hordák el, zárt ponyvával borított kocsikon.

Amíg egy utca nem volt kövezve, talán kevesebb gondot okozott a lovak ürüléke, mint a kövezett vagy aszfalttal burkolt utakon, de tény, hogy a XIX. század második felének egyik nagy gondja volt a lovak ürülékének összegyűjtése a közterületekről.

Az utcaseprő a városi élet fontos szereplője volt (Fotó: Fortepan/Országos Széchényi Könyvtár) 

Mivel csatornázás alig volt, a házak legnagyobb részében pöcegödör gyűjtötte össze az árnyékszékek tartalmát. A szabályzat szerint ezek, valamint a csatornák és árnyékszékek tisztítása csak éjjel, mégpedig este 10 és hajnali 5 óra között volt szabad

A közterületek tisztaságát a fővárosi vezetés rendeletekkel szabályozta. A város egyesítésekor a pesti szabályokat érvényesítették Budára és Óbudára is, de pár év múlva alakítani kellett az előírásokon. A fővárosi tanács 1878 elején, konkrétan 1878. január 9-én szigorította meg a szabályokat.

A szabályzat számos változtatást takart a korábbiakhoz képest. Így az új eljárásrend szerint megszüntették a járdák öntözését. Az utcák söprését és az átjárók tisztán tartását a kerületi elöljáróknak kellett megszervezniük, a járda takarítása a háztulajdonosok feladata volt. A tanács nem mulasztotta el felhívni a figyelmet, hogy a vízvezetéki szabályok módosítása szükséges, mert a locsolási kötelezettség megszűnése miatt változik a vízdíj is. E szabályra érdekes magyarázatot adtak a Hon című lap 1878. január 10-i száma szerint:

„A módosítások közül megemlítjük, hogy a gyalogút locsolása meg fog szűnni »nemi igények« miatt (!), hogy a hölgyek ne kényszerüljenek ruháikat felfogni; — az utcza fele-fele részének öntöztetését pedig a háziurak nem végeztetik, mert mint Jekelfalusy mint tanácsos mondá, a világon sehol sem oly nyomasztó a háziurak helyzete, mint Budapesten.”

A köztisztasági szabályzat megtiltotta a favágást az aszfalttal borított utakon, valamint a boulevard-szerű utakon, például az Andrássy úton, sőt a közterületi favágást is ott engedték csak meg, ahol az adott ház udvara olyan szűk, vagy egyenesen nem volt, hogy ott fát vágjanak. Ám ebben az esetben is, mármint, ha az utcán kellett a fát vágni, akkor a járdát és a kocsiutat szabadon kellett hagyni.

Lovaskocsi-állomás a Nemzeti Múzeum előtt. Naponta kellett fertőtleníteni (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Tilos volt a portörlés után a rongyot az utca felé az ablakon kirázni, és az is, hogy a házi szemetet csak úgy az utcára dobják. Megtiltotta a rendelkezés továbbiakban az utcán való – az erre kijelölt helyeken kívüli – vizelést is.

Külön paragrafus szólt a kocsiállomások környékéről. A bérkocsihelyeket eleve csak kövezett helyen lehetet létrehozni, naponként kétszer kellett lemosni, valamint ezeknek a környékét május eleje és október vége között a járműtulajdonosoknak minden nap fertőtleníteni kellett. A trágyát zárt tartályba kellett gyűjteni.

A rendszabály külön rendelkezett a gyümölcs- és dinnyehéjakról is, miszerint azt csak úgy eldobni az utcán ezentúl nem lehetett, viszont törölték a korábbi szabályokból azt, amely az árusokat takarításra kényszerítené, mivel helypénzt fizettek.

Az ülésen az előterjesztett szabályokból kivették azt a rendelkezést, miszerint a szénát, bükkönyt vagy szalmát a városba hozó kocsikon az árut le kell takarni, mert ezt nem lehetett volna végrehajtatni.

Az utakon, utcákon és köztereken elkövetett kihágások esetén a fővárosi rendőrség, a házak, telkek belsejében tapasztalt rendellenességek esetén a kerületi elöljáróságok jártak el. A korabeli szabályok szerint a rendelkezést a belügyminiszternek kellett felterjeszteni jóváhagyásra, ez 1878 májusában meg is történt, így az új szabályok életbe léptek. 

Nyitókép: Az utcaseprő a városi élet fontos szereplője volt (Fotó: Fortepan/Országos Széchényi Könyvtár, Fortepan/Képszám: 13748,  Fortepan/Képszám: 24542)