Pestnek az a szakasza, ahol a régi belső rész az akkori külvárosi területekkel találkozott, tehát az egykori középkori városfal két oldala (melyet összefoglaló néven Kiskörútnak is nevezünk) többször ment keresztül nagy változáson a XIX. század folyamán. Az 1860-as évek első felében, talán az arisztokrata városi paloták megjelenésére is reflektálva a módosabb polgárok is megpróbálták kifejezni az építészet terén, milyen igényes otthonokat tudnak maguknak teremteni, ezért a házaikat gyakran neves építészekkel terveztették meg. Ilyen a Dlauchy Károly műlakatos megbízásából készült Vámház körút 15. szám alatti bérház is.
Az építészeti terveket megrendelő telektulajdonosnak az apja, Dlauchy Ferenc (1776–1859) kovács és műlakatos Csehországból érkezett hazánkba. Pestre költözését követően először 1814-ben céhes mester lett, majd 1825-ben polgárjogot szerzett. 1833-ban a mai Király utca 21. alatt épült fel első bérháza Pollack Mihály tervei alapján. Pollackhoz jó munkakapcsolat fűzte, több pesti és vidéki épületénél ő volt a kovácsmunkák kivitelzője. Fia, Dlauchy Károly (1817–1901) megmaradt a kovács- és műlakatos-mesterségnél, a Pesten dolgozó építészekkel pedig apjához hasonlóan kiváló viszonyt ápolt. 1843-ban saját kovácsműhelyt rendezett be a mai Bástya utca 8. alatti, családi otthonnak is helyet adó házban. Első bérházát 1852-ben Pollack Ágoston (1807-1872) tervezte a Vámház körút 8. alatt, amelynek alsó szintjére a műhelyét is átköltöztette. A gróf Károlyi István által Ybl Miklóstól megrendelt fóti templom építésénél a lakatosmunkákat végezte. Ahogyan apja Pollack Mihállyal, ő Ybl Miklóssal került olyan munkakapcsolatba, hogy 1863-ban, amikor az akkori Mészáros utca (ma Vámház körút) és Két Nyúl (ma Lónyay) utca sarkán megvásárolt telkét kettéválasztotta, a mai Vámház körút 15. számú telken Ybl Miklóssal terveztetett bérházat.
Dlauchy Károly az 1870-es évek elején felhagyott az iparossággal, fő bevételi forrását már lakóházak építése, lakások bérbeadása, telkek vétele és eladása jelentette. Fiai sem tértek vissza a családi hagyományokhoz, pénzügyi és közigazgatási pályát választottak maguknak.
Térjünk vissza azonban az eredeti témánkhoz, ismerkedjünk meg közelebbről a Vámház körút 15-tel! A neoreneszánsz stílusban emelt épület homlokzata még klasszicista hagyományokat követ, középrizalitos, egyenletes nyíláskiosztással. A homlokzati struktúrát tekintve az első emeleten a két középső ablak között levő, díszített mező hangsúlyozza a középtengelyt, a Lónyay utcai homlokzaton később zárt erkélyt alakítottak ki. A főbejárat tengelyében, az első emelet szintjén szerényen, de jól láthatóan a megrendelő monogramját tartalmazó faragvány, felette pedig Ybl egyik kedvenc állatának, az oroszlánnak a szájából lógó, gyümölcsökkel teli inda jelenti a homlokzati díszítést. A legkevésbé sem hivalkodó, mégis a szemet felfelé irányító a motívumsor.
A Dlauchy-ház további jellegzetessége, hogy saroktelken áll. Mindkét utcai szárnya kéttraktusos, ennek a következménye, hogy az udvar meglehetősen kis alapterületű. A hangsúlyosan keretelt, körútról nyíló kapu után a keresztdonga boltozattal fedett kapualj következik. Néhány lépcsőfok megtétele után az ovális főlépcső kezdődik, mely az udvar felé eső második traktusban a kapualjtól jobbra található. A Dlauchy házból valószínűleg helyhiány miatt maradt ki a melléklépcső. Az emeleti lakásokat a függőfolyosóról lehet megközelíteni. A bejárat tengelyében az udvaron díszkút található, tetején az antik világot megidéző női szobor áll, szerencsére az idő vasfoga és a történelem viharai sem hagytak rajta maradandó sérülést.
Az emeleten az udvarra nyíló zárt erkélyek festett üvegablakai szintén figyelemre méltók. A két emelet magas lépcsőház aprólékos kidolgozottságú, az eredeti kovácsoltvas korlát itt is megmaradt, ami viszont restaurálásra szorul, az a lépcsőházat lezáró, talán Lotz Károly által készített freskó. A növényi ornamentika és a puttók sajnos már csak foltokban látszódnak, egykor a női szobor mellett bizonyára ez a freskó lehetett a belső díszítés legfontosabb eleme.
A ház lakói sokáig a nagypolgári és arisztokrata, a tudományos, illetve a politikai elit soraiból kerültek ki. Itt bérelt lakást például Petzval Ottó (1809–1883) egyetemi magántanár, mérnök-matematikus, az MTA tagja, Szontagh Pál (1820–1904) politikus, országgyűlési képviselő vagy Görgey Kornél (1819–1897) altábornagy, aki Görgei Artúr unokaöccseként végigszolgálta az 1848–49-es szabadságharcot.
A házban élt Gerhardt Gusztáv (1847–1910) magyar királyi udvari tanácsos is, aki 1898-ban megvásárolta az épületet a Dlauchy családtól. Gerhardt a magyar vasútépítés és vasútpolitika egyik kimagasló alakja, a Kassa–Oderberberg és a Győr–Sopron–Ebenfurt Vasút elnöke, valamint számos helyiérdekű vasútvonal előkészítésének, létrehozásának irányítója volt.
Nem mellesleg a szépművészetek és az iparművészet nagy csodálójaként páratlan műgyűjteménnyel rendelkezett, melyet a Vámház körúti házban rendezett be. Halálát követően a gyűjteménynek csupán töredéke maradt hazai múzeumokban, a mintegy 3 millió koronára becsült műtárgykincs legnagyobb része egy 1911-ben szervezett berlini aukción talált új gazdára.
A lakóház következő tulajdonosa Gerhardt veje, Palugyay Móric (1871–1944) lett, aki hosszú politikai pályafutása során volt országgyűlési képviselő, Liptó vármegye főispánja, belügyi államtitkár, számos bank és ipari részvénytársaság igazgatósági tagja, de még egy filmforgalmazó vállalat vezetője is. Az államosításig a Palugyay család maradt a Vámház körút 15. tulajdonosa, utána természetesen tanácsi bérházként a főváros, illetve a IX. kerületi tanács lett a fenntartó.
Nem esett szó még az alsó szinten működő üzletekről. 1864-től több évtizeden keresztül egy hentes- és mészárosmester üzlete várta a vásárlókat a Lónyay utca felőli fronton, a két világháború közötti időszakban egy patika, egy vendéglő és egy szőnyegkereskedés működött az üzlethelyiségekben. 1962-től azután a pesti vendéglátás fellendítésének jegyében itt nyílt meg a főbejárattól jobbra a Gyöngyszem eszpresszó, balra pedig a Ludas Matyi büfé. Ez utóbbi még a rendszerváltozás utáni évtizedekben is megvolt, hogy azután egy más típusú szórakozóhely váltsa fel.
A Vámház körút 15. hosszú évtizedek óta műemlék, az elmúlt időszakban többször is kapott homlokzati felújítást, belső korszerűsítést. Az itt élők pedig biztosan tisztában vannak vele, milyen értékkel bír 160 évvel ezelőtt épült otthonuk.
Nyitókép: A Vámház körút 15. 1890 körül (Fortepan – Budapest Főváros Levéltára HU_BFL_XV_19_d_1_05_043)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció