A kiegyezés utáni Budapest az ország politikai, gazdasági, kulturális és közigazgatási központjává vált. Ennek köszönhetően egyre több erdélyi unitárius család települt időlegesen vagy tartósan Budapestre. Az ő hitéleti igényeiket szolgálandó Ferencz József unitárius püspök Derzsi Károly lelkészt bízta meg egy egyházközség létrehozásával.

A budapesti egyházközség 1881. április 14-én alakult meg a kolozsvári székhelyű Magyar Unitárius Egyház gyülekezeteként. Eleinte a Deák téri Evangélikus Gimnázium dísztermében tartották istentiszteleteiket, 1890-ben pedig az Alkotmány utca és a mai Nagy Ignác utca sarkán felszentelték az egyházközség templomát. A Pecz Samu tervei alapján emelt épületben a templomon kívül közösségi helyiségek és lakások  létesültek.

A Nagy Ignác utcai unitárius templom (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.072)

Az I. világháborút követően az Erdélyből érkező menekültek között egyre nagyobb számban voltak unitáriusok, számukra már kicsinek bizonyult a Nagy Ignác utcai templom. 1921-ben Csiki Gábor kolozsvári lelkész körutat tett Angliában, ahol az unitárius érdekeket képviselve előterjesztette egy külföldi mintára megtervezett Unitárius Misszióház gondolatát.

1922-ben a Brit és Külföldi Unitárius Társulat megvásárolta az akkori Rákos utca 3. szám alatti épület kétharmad részét missziósház céljára. A következő évben hivatalosan is megnyílt az unitárius közösség második fővárosi központja. Az épület eredetileg 1899-ben épült Gans Ármin építési vállalkozó bérházaként. Helyén addig egy földszintes kis ház állt, melynek szépirodalmi kötödése lett 1907-től, amikor Molnár Ferenc regénye, A Pál utcai fiúk könyv alakban megjelent. A főhős, Nemecsek Ernő és családja lakott a történet szerint abban a régi házban.  

Ahhoz, hogy imaterem, lelkészlakás, unitárius egyetemi hallgatók részére diákotthon működjön ezen a helyen, egy szinte regénybe illő építészeti átalakításra volt szükség, az ehhez szükséges pénzügyi fedezet azonban még hiányzott. Bár a kormányzat és a főváros is tett ígéretet, Csiki Gábor újabb adománygyűjtő körútra indult 1927-ben az Egyesült Államokba, a budapesti hívek pedig saját maguk kezdtek pénzt gyűjteni. Az akció sikeresnek bizonyult, mert 1928-ban az egyház már a tervek elkészítésével bízhatta meg Gotthardt Zsigmond és Padányi Gulyás Jenő építészt.

Az eredeti ház 1926-ban (magántulajdon)

A Méhes Emil és Méhes György mérnökök által irányított átépítés során az udvari hátsó traktus földszintjét és első emeletét összefoglalva a középső főfalat teljes 20 méteres hosszában kiváltották, mellyel egy 10 méter széles, 8 méter magas és 20 méter hosszú teret nyertek.

Az eredeti és az átalakított homlokzat metszete (Forrás: Tér és Forma, 1929. 3. szám)

Az átalakított ház homlokzata (Forrás: Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 1930. február 2.)

A ház homlokzata 2023 januárjában (Fotó: Simon Tímea)

A ház udvara, hátul a templom bejárata (Fotó: Simon Tímea)

Az imaterem az épület hátsó részének földszintjén és I. emeletén épült. A szükséges méretű helyiség elérése céljából le kellett bontani az itt lévő összes válaszfalakat, a 20 méter hosszú közbülső főfalat és a földszint fölötti födémet. A középső főfalnak a terem fölött levő részét megfelelő kiváltó szerkezettel támasztották alá.

A kivitelezést nehezítette, hogy az imaterem fölötti II. és III. emeleti lakásokból az ott élők a munkálatok ideje alatt sem költöztek el. A középső főfal kiváltása hét darab, egyenként 1,10 méter magas, két és fél méterenként elhelyezett szegecselt vastartó segítségével történt. Nem volt egyszerű a vasbeton pillérek alapozása sem, mert a centrális terhelés elérése céljából a régi alapon kívül és belül, annak bolygatása nélkül kellett új alapozást készíteni. Mivel a terem egy szűk hátsó udvar felől kapja a természetes fényt, azon az oldalon három nagyméretű ablaknyílást alakítottak ki.

A precíz, körültekintő, de sok kihívással járó munka eredménye egy puritán, de részleteiben is szemet gyönyörködtető templombelső lett. A fagerendás, kazettás mennyezet motívumai, a padok, ajtók és a szószék mintái, a hajlott ívű orgonakarzat, a faragott facsillár, a stílszerű vasalások és a farácsos felső ablak igazi erdélyi hangulatot varázsoltak a zajos nagyváros közepére. Az átépítés a ház utcai frontját is érintette, a bérház régi, az egyébként is javításra szoruló homlokzatát a tervezők egyszerűbb architektúrára cserélték.

A templombelső 1929-ben (Forrás: Tér és Forma, 1929. 3. szám)

A templombelső 2023 januárjában (Fotó: Simon Tímea)

Az új templomot 1929. február 10-én avatták fel, melyen a kormányt Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, a fővárost Ripka Ferenc főpolgármester képviselte. A templomnak és a gyülekezetnek a következő évtizedekben számos nehézséggel kellett megküzdenie, de átvészelte a kommunista hatalomátvételt követő államosítást és a pénzforrások szűkösségét is. 1990 után az egyház több helyiséget visszakapott, majd 2001-ben a Budapesti Unitárius Egyházközség hivatalosan kettévált, a Hőgyes Endre utcai a Bartók Béla Unitárius Egyházközség nevet vette fel (Bartók 1916-ban tért az unitárius hitre). Azóta a ferencvárosi, józsefvárosi, újbudai, csepeli, soroksári és budafok-tétényi hívek számára biztosítja a hitélet feltételeit.

A szószék 1929-ben (Forrás: Tér és Forma, 1929. 3. szám)

​A szószék 2023 januárjában (Fotó: Simon Tímea)

A templombelső részletei (Fotó: Simon Tímea)

Az épület bejáratánál 2016 óta egy különleges emléktábla is látható. Az idén 145 éve született Molnár Ferenc már említett főhősére, Nemecsek Ernőre hívja fel az erre járók figyelmét a tábla.

Az emléktábla (Fotó: Simon Tímea)

Az író képzelete a konkrét helyszíneket és a kitalált szereplőket és cselekményt nagyszerűen gyúrta össze regénnyé, az emléktábla pedig, melynek kezdeményezői az unitárius közösség tagjai voltak, egymáshoz kapcsolja az 1890-es évek sajátos hangulatát a most is álló épület mindennapjaival. 

Nyitókép: 100 éve nyílt meg a budapesti Unitárius Misszióház a Hőgyes Endre utcában, a ház homlokzata napjainkban (Fotó: Simon Tímea)