Molnár Ferenc író Neumann Ferencként született a Józsefvárosban. Tizenegy éves volt, amikor 1889-ben beköltöztek az édesapja által építtetett, József körút 83. szám alatti, saját tulajdonú bérházuk első emeleti lakásába. Neumann Mór Wellisch Alfrédot (1854–1941) bízta meg a háromemeletes neoreneszánsz épület megtervezésével. Az építész hosszú és sikeres pályája során a fővárosban mintegy kétszáz bérházat alkotott, de neki köszönhetjük a Tavaszmező utcai egykori főgimnáziumot (ma az Óbudai Egyetem része), a Salgótarjáni Kőszénbányák Rt. Arany János utca 25. alatti székházát, vagy az Izraelita Hitközség Síp utcai központját is.

A József körút 83. szám alatti ház, amelyben Molnár Ferenc lakott (Fotó: Simon Tímea)

A háromemeletes bérházat az író édesapja, Neumann Mór orvos építtette (Fotó: Simon Tímea)

A  József körút 83. szám alatti Neumann-házat Wellisch Alfréd tervezte (Fotó: Simon Tímea)

A megbízó városszerte ismert orvos volt, aki az Általános Munkás Betegsegélyező és Rokkant Pénztár egyik alapítójaként sokat tett a budapesti közegészségügyi viszonyok javítása érdekében. A bécsi egyetemen sebészként végzett Neumann 1872-től ellátta a szervezet józsefvárosi és ferencvárosi tagjait, gyógyította a Munkásegylet nagyobb gyártelepeken dolgozó munkásait, a Ganz-gyárnak 25 éven keresztül volt üzemorvosa.

A Margit híd építkezése idején, 1872 és 1875 között az építőmunkások egészségéért is ő felelt. Amikor a fővárosban felütötte a fejét a kolera, gyakran lehetett látni, amint lovaskocsiján az egyik beteg házától a másikig hajt. Rengeteget dolgozott, és munkájának köszönhette azt is, hogy 41 éves korában, kétgyermekes apaként saját házat építhetett a körúton.

A család 1889 előtt lakott a Józsefvárosban (József körút 50., Rigó utca 16.) és a Ferencvárosban (Kinizsi utca 31.) is, de ezeken a helyeken nem tulajdonos, hanem bérlő volt Neumann Mór. Amikor beköltözött a saját házába, fia, Ferenc – aki 1895-ben vette fel a Molnár nevet – a református főgimnázium tanulója volt. Szinte minden érdekelte, a botanikától a festőművészeten keresztül az irodalomig. Selyemhernyókat tenyésztett, karikatúrákat rajzolt, saját újságot szerkesztett (természetesen minden cikket ő írt), de volt ásványgyűjteménye, növénygyűjteménye, bélyeggyűjteménye, és házi színielőadásokat is rendezett, melyekben két évvel fiatalabb húgát, Erzsébetet gyakran szerepeltette. Ehhez a sok tevékenységhez pedig sok hely kellett, amit az új ház és új lakás biztosított.

A Plózaun című vicclap címlapja, melyet a 8. osztályos Neumann Ferenc írt, rajzolt és sokszorosított (Forrás: Színházi Élet, 1927. 17. szám)

Molnár Ferenc karikatúrája Ignotusról és Nagy Endre rajza Molnár Ferencről (Forrás: Világ, 1914. 2. szám)

A háromemeletes, neoreneszánsz stílusú épület tükrözte tulajdonosának puritán életfelfogását. A főhomlokzat legkevésbé sem hivalkodó, de a téglaborítás, a második emeleti ablakok emberfejjel díszített záródása és a tetőpárkányzat míves kialakítása megcsillantja a tervező tudását. A ház körfolyosós belső udvara is ugyanezt a visszafogottságot és precizitást bizonyítja.

A lépcsőház a József körút 83. szám alatt (Fotó: Simon Tímea)

Az épület körfolyosós belső udvara (Fotó: Simon Tímea)

A család lakása a Nagykörútra néző első emeleti ablakok és az épület egyetlen, díszes erkélye mögött húzódott. Az erkélyről jó kilátás nyílt a József és a Ferenc körútra, illetve az Üllői út kereszteződésénél magasodó hatalmas laktanyára, és az azzal szemben álló Gschwindt-féle élesztő-és szeszgyárra (a laktanya épülete most is megvan, a szeszgyár helyén emelték a Corvin Mozit és az azt körülvevő házakat).

Az öt lakószoba mellett fürdőszoba, konyha, ebédlő, előszoba szolgálta a család kényelmét. Az egyik szoba rendelőként szolgált, ahol Neumann Mór fogadta a betegeit napközben. Egy másik szobában az író édesanyja, Wallfisch Jozefa (1853–1898) alakított ki nagy könyvtárat, melyben elsősorban a magyar szépirodalom alakjainak alkotásait gyűjtötte és gyarapította. A már világhírű Molnár Ferenc egyik visszaemlékezésében úgy vallott, hogy édesanyja irodalomszeretete oltotta belé az írás iránti érdeklődést.

Az első emeleti lakás bejárata, itt lakott Molnárt Ferenc (Fotó: Simon Tímea)

A lakás valódi családi fészek lehetett, ahol mindenki otthon érezte magát. Az író testvére, Molnár Erzsébet (1881–1972), akit a többiek Böskének hívtak, nem is költözött el hosszú élete során, s bár többször is férjhez ment, inkább a jól ismert falak között élte mindennapjait. Bátyja pedig, bár sikeres hírlap- és drámaíróként már 1899-től megengedhette magának, hogy külön lakást béreljen a városban, előbb-utóbb mindig visszatért a családi házba.

Édesapja a harmadik emeleten az egyik lakást be is rendezte, hogy fia nyugodt körülmények között élhesse önálló életét. 

Bejárat a harmadik emeleti lakásba (Fotó: Simon Tímea)

Molnár Ferenc pályatársaival egy 1901-ben készült fényképen (Forrás: Színházi Élet, 1917. 52. szám)

Molnár Ferenc karikatúrája Heltai Jenőről (Forrás: Színházi Hét, 1912. 17. szám)

Neumann Mór 1907-ben 54 éves korában hunyt el, Molnár Ferenc pedig elindult a világhír felé, végleg elhagyta a szülői házat. Néha egy-egy éjszakát még otthon töltött, de házasságai és gyakori külföldi meghívásai miatt már csak látogatóba jött a József körút 83. alá. A ház és a lakás azonban örökké az emlékezetébe vésődött, és időnként megjelent egy novellában vagy drámában mint enteriőr.

„Finoman bútorozott pesti lakás. Jómód jelei mindenfelé: modern, fekete könyvesszekrény oxidált ezüst vasalással; nagy, sárga angol bőrfotelek az úriszobában. Az ebédlőben egy Maple-pohárszék, rajta szép sorjában tulipánszárú Moser poharak. A gyerekszoba magyar stílusban. Legömbölyített sarkok, hogy a gyerek meg ne üsse magát semmiben. Csöndes félhomály. Orvosság fanyar illata a levegőben... Lassan sötétedik. A szőnyeges szobában mély csönd. Csak a pici kéz halk motoszkálása hallatszik. Egyre halkabban. Majd lassan ez is elhallgat. Aztán hirtelen ajtókat csapnak, két cseléd rohan keresztül a szobán, a doktor eldobja a czilinderét és a kisasszony reszketve a telefonhoz rohan. A szobaleány az összes lámpákat meggyújtja. A házmesterné kíváncsian somfordál be a sebtében nyitva hagyott ajtón az üres konyhába..." – írta A gubó című művében 1905-ben.

 

Molnár Ferenc 28 évesen mint sikeres drámaíró (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1910. november 27.)

A József körút 83. szám alatti ház homlokzatán ma emléktábla jelzi, hogy itt lakott gyermek- és ifjúkorában Molnár Ferenc, A Pál utcai fiúk írója, a nagyvárossá serdült Budapest elbeszélője, a magyar vígjáték világhírű mestere.

A ház falán 1958-ban avattak emléktáblát Molnár Ferenc tiszteletére (Fotó: Simon Tímea)

Nyitókép: A József körút 83. szám alatt álló egykori Neumann-ház (Fotó: Simon Tímea)