Ligeti Antal Hekler Antal néven 1823. január 10-én született Nagykárolyban. Kolozsváron 1836-tól vasáruslegényként dolgozott, de már ekkor is sokat rajzolt és olvasott, majd 1845-ben úgy döntött, hogy gyalog Itáliába indul, ahol olvasmányai szerint a legfestőibb tájakat találhatja. Miután eldöntötte, hogy a kereskedelem helyett a művészeti pályát választja, a müncheni akadémiára jelentkezett, és ott folytatta tanulmányait, Itáliában pedig idősebb Markó Károly a magyar tájképfestészet egyik legfontosabb képviselője mellett tanult, aki nagy befolyással volt ízlésének fejlesztésére – írta róla 1900-ban Szinyei József, a Magyar írók élete és munkái 7. kötetében.

Ligeti Antal arcképe a Vasárnapi Ujság 1890. január 12-én megjelent számában

Amikor 1850-ben visszaérkezett Magyarországra, a megélhetés miatt egy ideig Sopronban portréfestészettel foglalkozott, de sokkal szívesebben rajzolt vagy festett tájképeket. Károlyi István gróf felismerte tehetségét, pártfogása alá vette, és fóti kastélyában festőként alkalmazta. A gróf azt is lehetővé tette számára, hogy bejárja Egyiptomot, Palesztinát és Libanont. Számos későbbi festményének témáját a keleten tett utazása szolgáltatta. A tájakról készült fametszet-illusztrációkat a Hölgyfutár, a Külföld és a Hazánk című lapok is közölték.

Festményeivel rendszereren részt vett a Pesti Műegylet kiállításain. A Nemzeti Múzeum dísztermében rendezett kiállításon 1852-ben egzotikus témájú képeit mutatta be, majd a pesti közönség idegenkedését tapasztalva az idegen tájak miatt 1853-ban a Diana fürdő termeiben már a magyar tájakról készült képeit mutatta be, például a Buda-Pest látképe, a budai szőllőhegyekről felvéve című festményét.

Ligeti Antal Buda és Pest látképe a Ferencváros felől (1866) című festménye. A mester többször is megörökítette a főváros különböző részeit (Forrás: Rózsa György: Budapest legszebb látképei, 1995)

A Vasárnapi Ujság 1860. július 1-jén közölte a hírt, hogy a jeles festő feleségül vette Károlyi gróf fóti számvevőjének a lányát, Zsolnay Laurát, akivel 1861-ben elhagyták a fóti kastélyt, és Pesten telepedtek le. Már ekkor élénken részt vett a pesti művészeti életben, alapító tagja volt az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatnak, illetve számos külföldi és hazai kiállításon szerepelt.

Az 1860-as évek közepén nagy lehetőséget kapott: a Magyar Tudományos Akadémia székházában a heti ülésterem (ma Felolvasóterem) négy festményének elkészítésére. A festmények Szigliget, Szepes, Trencsén és Hricsó várát ábrázolják. A képek készítését folyamatosan nyomon követte a sajtó, rendszeresen tájékoztatott az alkotás folyamatáról. A festményeket művészi színvonalukat tekintve is a mester fő művei között tartja számon a szakirodalom.

A Magyar Tudományos Akadémia épülete, ahol Ligeti Antal képei is megtalálhatók. A felvétel 1865 körül készült (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Magyar Tudományos Akadémia heti ülésterme (a mai Felolvasóterem) Erdelyi Mór felvételén. Szemben a falon Ligeti két képe (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Kiss Bálint festő halálát követően az megtiszteltetés érte Ligetit, hogy a Nemzeti Múzeum képtárőrének nevezték ki. Ezt a rendkívül rangos tisztséget 1868-tól egészen haláláig töltötte be. Számos feladatot kellett ellátnia: foglalkozott a leltározással, gyűjtéssel, restaurálással és a rendszerezéssel.

„Ujra rendezte a képtárt, a mire annak nagy szüksége volt. Egészen átalakította, megtisztította festményeit a kétes elnevezésektől, szakszerűen osztályozta, s mikor a régi festményeket átvitték az országos képtárba, a nemzeti muzeumban kezdetét vette egy modern képtár megalakulása, mely azóta már nagyot fejlődött”

– írta a Vasárnapi Ujság 1890. január 12-én.

A Magyar Nemzeti Múzeum épületéről készül felvétel az 1870-es évekből, Ligeti idejéből. Itt lakott a festő 1868 és 1890 között (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A képtár őreként biztosítottak számára lakást a Pollack Mihály által tervezett múzeum épületében. A kitűnő művészettörténész, Zádor Anna Pollack Mihályról írt, 1960-as monográfiájában hosszasan kitér az épület eredeti alaprajzi beosztására is, amely szerint a lakások és a dolgozószobák a földszinten kaptak helyet, a kiállítótereket az első és második emeleten helyezték el.

A Fővárosi Lapok munkatársa 1876. január 13-án meglátogatta Ligetit a múzeumi dolgozószobájában. Ha felvételt nem is mellékeltek, de röviden leírták, hogyan nézett ki a dolgozó.

„Dolgozószobája ép oly szerény, mint a művész maga – de szép könyvtára és gazdag rajzgyűjteménye bőségesen kárpótolja a hiányzó cifraságokat. Állványán is van jelenleg egy oly nagyobb munkája (tájkép Palaestinából) mely puhasága és szinmelegsége által keletre varázsolja az embert.”

A Nemzeti Múzeum lépcsőházáról készült felvétel, amely 1955-ben a Magyar Építőművészet 3–5.számában jelent meg

Ligeti a fiatal tehetségek előmenetelét is segítette. A képtár ugyanis lehetőség adott arra, hogy a kezdő fiatal festők a gyűjtemény darabjait lemásolják, és ezt csak a képtár őrének felügyelete alatt tehették meg. Így Ligeti sok lelkes ifjúval találkozott, és a legígéretesebbeknek segítséget is nyújtott. Olyan, később híressé vált művészeket buzdított a festészetre, mint az éppen jogi tanulmányokat folytató Mészöly Géza, de Munkácsy Mihály művészeti pályája is Ligeti jótékony pártolásának köszönhetően indult el.

„Műkedvelők, kezdő festők, a kikből még lehet valami, sokat eljártak a képtárba, részint, hogy másolással pénzt keressenek. Ligeti dolgozó szobája igazi kis mesteriskola volt; a mester ügyelt föl mindenkire, bátorította őket, adott neki jó tanácsokat”

– írta az Ország-Világ 1890. január 11-én.

A Nemzeti Múzeum épülete napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Szakértelmét elismerve 1880-tól halála napjáig a Magyar Tudományos Akadémia harmadik emeletén kialakított Országos Képtár őre is lett. Pulszky Károllyal együtt rendszerezték és felügyelték a gyűjteményt. A megnyitás alkalmából a harmadik emeletet felújították és átrendezték, hogy megfelelő legyen a gyűjtemény bemutatására. 

„A képtár helyiségei egészen újra diszitvék. Néhol az ablakközökben kis spanyol falakat állítottak, s a teljes világításban azokon függnek a legbecsesesb festmények”

– írta a Vasárnapi Ujság 1881. május 8-án.

A művészetért folytatott lelkes munkája során azonban nem felejtett el festeni sem. Az Akadémián található négy festmény mellett a Capri szigete, A füzéri várrom, Oázis a sivatagban és a Taormina a legismertebb munkái, de a fővárost is többször megörökítette pályája során. Ezek közé tartozik a már említett Buda-Pest látképe, a budai szőllőhegyekről felvéve, Buda és Pest látképe a Ferencváros felől, Pest-Buda látképe a Rózsadomb felől és A pesti városliget, 1885-ben pedig részt vett a főváros által kiírt pályázoton, amin a Budapest látképe címe festménnyel indult.

A Műcsarnok (ma Képzőművészeti Egyetem) épülete az Andrássy úton. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kezdeményezésére tervezte Láng Adolf. Ligeti műveit is ezek között a falak között állították ki (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Képzőművészeti Társulat tagjaként szorgalmazta a társulati kiállítások számára felépítendő épület ügyét. Az 1863-ban megalakult társulat kiállításait az Akadémia épületében rendezték meg eleinte, de egy idő után szűknek bizonyult a hely. Hamar felismerték, hogy az intézmény céljainak eléréséhez, ami a magyar művészek alkotásainak bemutatása és a népszerűsítése volt, egy önálló épületre van szükségük. Láng Adolf tervei alapján végül 1877-ben építették fel a társulat számára a Műcsarnokot (a mai Képzőművészeti Egyetem) az Andrássy út 69. szám alatt.

Életében több művét is kiállították az épület falai között, hiszen rendszeresen részt vett a Műcsarnok tárlatain, de itt rendezték meg Ligeti halálát követően a műveit felvonultató emlékkiállítást is 1890-ben. A kiállítás február 22-én nyílt meg 435 alkotással, amelyeknek nagy részét meg is vásárolták. A befolyó összeget Ligeti síremlékének elkészítésére szánta a társulat.

A Ligeti Antal síremléke az Uj Idők 1897. november 14-én megjelent számában. A kiírt pályázatot Donáth Gyula nyerte

Ligeti 1890. január 5-én hunyt el Pesten. A Fiumei úti temetőben helyezték örök nyugalomra. Síremlékének megtervezésére 1892-ben írt ki pályázatot a Képzőművészeti Társulat, aminek győztese Donáth Gyula lett. Az alkotást 1897. november 1-jén leplezték le. Az Uj Idők néhány nappal később 1897. november 14-én írt a felavatott emlékműről.

„Donáthnak ez a műve is megható és magából leheli a múlás és gyász csöndes, szívbejáró hangulatát. A szürke márványból vésett géniusz csüggedten tartja ölén a babérkoszorút, a melylyel a magyar művészet Ligeti emlékét megkoronázta.”

Ligeti Antal műveit a Magyar Tudományos Akadémián és a Magyar Nemzeti Galérián kívül vidéki és külföldi múzeumok, illetve magángyűjtemények is őrzik.

Nyitókép: Ligeti Antal: Buda és Pest látképe a Ferencváros felől, 1866 (Forrás: Rózsa György: Budapest legszebb látképei, 1995.)