Az 1870-es években a terület marhavásártérként volt ismeretes, beépítése 1877-ben kezdődött, amikor először az Üllői út felé eső részén katonai barakk-kórházat létesítettek. A hatalmas térségnek a nagyobbik része egészen 1895-ig beépítetlen maradt.

Az Orczy út – Üllői út találkozásánál még csak a barakk-kórház látható 1878-ban (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Ekkor már a barakkok helyén a XVI. számú Helyőrségi Kórház állt, mögötte tűzoltó-gyakorlótér, a már említett Elnök utcai oldalon pedig a Magyar Királyi Honvéd Ruharaktár nevű létesítmény. 1900-ban a négy külön részből álló épület főruharaktárként volt ismert, és ebben az évben egy külön parancsnoki szárnnyal gazdagodott, mely a mai Batsányi utcára nézett. Az épületegyüttest Szentpály József építész tervei alapján bővítették, aki a fővárosban számos lakóház tervezését és kivitelezését nyerte el, illetve iskolaépületek alapozási munkálatait irányította.

A kibővített ruharaktár rögtön jelentős feladatot kapott, ugyanis az ezredéves kiállítás iparművészeti szekciójának előkészítésénél az Esterházy család fraknói várából, valamint a Batthyány család körmendi kastélyából származó díszes ruhákat tárolták itt a megnyitásig. Az épület az I. világháború idején egyszerre volt katonai ruharaktár és a polgári lakosság számára gyűjtött adományok lerakata. 1917-től a Ruházati Részvénytársaság nevet viselő állami vállalat szedte össze és osztotta szét a használt ruhákat Budapesten. Ennek lett az utódja az Országos Ruházati Intézet Rt., mely hivatalosan 1920-ban alakult és női, valamint férfi-felsőruházat készítésével, tömeggyártásával és értékesítésével foglalkozott.

Az Orczy út – Elnök utca találkozásánál már ott van a katonai ruharaktár egy 1895-ös térképen (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Alkalmazottainak száma időnként a félezret is meghaladta, a férfi dolgozók még sportegyesületet is alakítottak, labdarúgócsapatuk 1950-ig, a sportklub megszüntetéséig részt vett a magyar bajnokságokon. Az épületben 1925 és 1934 között hároméves képzést nyújtó textilipari iskola is működött. 1950 januárjától a ruhagyár nevet változtatott, és Országos Ruházati Nemzeti Vállalatként folytatta működését. Profilja is módosult, a Honvédelmi, a Belügy- és a Pénzügyminisztérium felügyelete alá tartozó szakszolgálatok alkalmazottai, valamint a MÁV, a Posta és a Bszkrt, valamint az igazságügyi büntetőintézetek ruházati és felszerelési szükségleteinek központi beszerzése lett a feladata. 1953 márciusától már Május 1. Ruhagyárként hirdette magát a hazai sajtótermékekben. 1957 után az egyenruhák mellett ismét gyártottak a civil lakosság számára is ruhákat.

A gyár termékeit 1967 elején (nyugati példát követve) önálló márkanévvel látták el. Az Elegant termékek népszerűnek bizonyultak, az év júliusában külön Elegant mintaboltot nyitottak az Erzsébet körúton. Ettől kezdve a vállalat is az Elegant Május 1. Ruhagyár nevet használta. 

A ruhagyár bejárata  az Elnök utca felől 1966-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 126717)

A ruhagyár Elnök utca bejárata 1970 körül (Fotó: Fortepan/Képszám: 111057)

A gyárépület Elnök utcai bejárata ma (Fotó: Gönczi Ambrus)

Ebben az időben egyébként már nemcsak Budapesten, hanem Marcaliban, Kaposváron, Szolnokon, Cegléden, Komlón, Karádon, Túrkevén, Dorogon és Öreglakon is működött leányvállalata a „Május 1.”-nek, a mintegy ötezer dolgozó által előállított termékek pedig a szocialista országok mellett Kanadába, Japánba, az Egyesült Államokba és számos nyugat-európai országba is eljutottak.

Az Elegant ruházati bolt az Erzsébet körút 40–42. alatt 1980 körül (Fotó: Fortepan/Képszám: 126583)

Az Elegant Bolt reklámja 1967-ből (Forrás: Népszava, 1967. október 6.)

A ruhagyár Orczy úti homlokzata a Nagyvárad tér felől 1970-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 110982)

Az 1970-es években nem nagyon akadt olyan háztartás az országban, ahol ne lett volna orkán- vagy habszivacs kabát, férfi-műbőrballon, műszőrme kabát, női és bakfiskiskosztüm. 1977-ben a gyár szerződést kötött a Levi Strauss farmergyárral, melynek eredményeképpen a marcali gyáregység évi egymillió farmernadrágot készített, melyből természetesen a hazai áruházakba is jutott a népszerű viseletből.  

A ruhagyár étkezdéje 1970 körül (Fotó: Fortepan/Képszám: 111058)

A rendszerváltozás utáni időszak természetesen a ruhagyárat is alaposan átalakította. 1993-ra teljesen privatizálták, új cégnévvel működött tovább, az épület egyes részeiben a szabászat mellett pedig különféle profilú vállalkozások indultak és működnek a mai napig. Van, aki egy kiadós fitneszedzés, van, aki az asztaliteniszezés öröméért, akad, aki híradástechnikai eszközökért, és olyan is, aki a számítógépe javításáért keresi fel az épületet. Nem sok minden emlékeztet a volt katonai raktárra vagy a szocialista textilipar központjára. De a hatalmas alapterületű udvaron még így is akad egy-egy századfordulós vagy éppen az 1960-as évekből itt maradó felirat.   

Az épület a Nagyvárad tér felől ma (Fotó: Gönczi Ambrus)

Az épület az Orczy út felől ma (Fotó: Gönczi Ambrus)

Udvarrészlet ma, a SZALMA-RAKTÁR és az AUTO GARAGE felirat most is kivehető (Fotó: Gönczi Ambrus)

Az udvaron jól megkülönböztethetők a különböző időszakokban készült épületrészek (Fotó: Gönczi Ambrus)

Nyitókép: A ruhagyár Elnök utcai bejárata 1970 körül (Fotó: Fortepan/Képszám: 111057)