Budapesten született 1873-ban Waczula Rezső. Édesapja, Waczula Antal vaskereskedőként kezdte, majd különféle épületvasakat gyártott a Kerepesi úti műhelyében. Fia 1885-től a Knézich utcai polgári fiúiskolában tanult, 1890-től az Állami Felső Ipariskolában folytatott építőmesteri tanulmányokat. Építészi diplomáját 1898-ban szerezte, és a Szondy utca 43. alatt nyitott irodát. Első munkája a Tisztviselőtelepen, a mai Bíró Lajos utcában egy földszintes lakóház átalakítása volt 1899-ben. 

A Bíró Lajos utca 54. alatti lakóház, amelyet Waczula Rezső alakított át (Fotó: Gönczi Ambrus/pestbuda.hu)

Első nagyobb bérházát 1907-ben tervezte meg a IX. kerületi Kinizsi utca 13. alatt. A háromemeletes épület utcai homlokzatának legfőbb díszítőmotívuma a geometria világát idézi meg. A négyzetek és téglalapok a legkülönbözőbb méretben jelennek meg: a lábazattól kiindulva az egyes szinteken hol ablakközökben, hol erkély alatt, végül a timpanonban záródó tető magasságában gyönyörködtetik a szemet. A homlokzati síkot két helyen is megbontja a félkör alapú hullámvonal. Minden emelet különbözik a többitől, az izgalmas összhatás egyben harmóniát is sugároz. 

A Kinizsi utca 13. számú ház 1970 körül (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A Kinizsi utca 13. szám alatti ház napjainkban (Fotó: Simon Tímea)

A bérház lépcsőháza a klasszikus és szecessziós formanyelv ötvözete. A bejárat felett dombormű látható, melyben tógát viselő férfi- és nőalak áll egymással szemben. A nő gyermeket tart a kezében, a lábába pedig egy idősebb fiú kapaszkodik. A dombormű alsó harmadát egy téglalap osztja meg, benne házi áldás: „Szerencse és béke tűzhelyeteken”.

A Kinizsi utca 13. szám alatti épület lépcsőháza ma (Fotó: Simon Tímea)

A házi áldás a lépcsőházban (Fotó: Simon Tímea)

A Kinizsi utca 13. udvara (Fotó: Simon Tímea)

Az ég kékje a A Kinizsi utca 13. udvaráról (Fotó: Simon Tímea)

Waczula Rezső édesapja 1910-ben megvásárolta a Ráday utca 22. számú telket, amelyre az építész a családi bérházukat tervezte. Ez az épület tekinthető életműve csúcsteljesítményének. A homlokzat a magyaros szecesszió és az art deco hatását egyszerre tükrözi. A kapubejárat felett a keleties hangulatot idéző íves záródás, az első emelet szintjén az ablakkeretek változatos formái vonják egyre magasabbra a szemet. A második emelettől a színes geometrikus és növényi ornamentika uralja a homlokzati kiképzést. Az ötödik szint három félköríves záródású ablaka alatt domborművek fokozzák a már addig is lenyűgöző látványt. 

A Ráday utca 22. homlokzata ma (Fotó: Simon Tímea)

Padlóburkolat részlete a Ráday utca 22. földszintjén (Fotó: Simon Tímea)

Kőkorlát és vaskonzol a Ráday utca 22. udvarán (Fotó: Simon Tímea)

Az épület belseje újabb, aprólékosan kidolgozott kincseket rejt. A terazzo és mozaik padlóburkolat virágmintái a szecesszió, az emeletek kő-, illetve kovácsoltvas korlátai az art deco jegyében készültek. 

A Ráday utca 22. udvarának részlete (Fotó: Simon Tímea)

1914-ben készült el harmadik ferencvárosi munkája, a Tompa utca 15/A szám alatti bérház. A terv egy hatszintes épület, mely maximálisan kihasználja a rendelkezésre álló tereket. A ház földszinti részén két üzlethelyiség várta a vállalkozókat, leggyakrabban kávéház működött az egyikben, élelmiszerbolt a másikban. A négyemeletnyi homlokzat mögött nagy alapterületű lakások, a tetőtér szintjén pedig műhelylakásként is használható helyiségek találhatók. 

A homlokzat egyszerűbb díszítésű, mint a Ráday utcai családi házé, de a mustársága, a mályva és a vörös szín, valamint a geometrikus ornamentika használata ezt az épületet is izgalmassá teszik. A negyedik emelet magasságában, a párkányzat alatt hat dombormű ad további élményt a nézelődőnek, mindegyiken 2-2 egész alakos puttó látható. Az téglalap alaprajzú udvar köré rendezett épület belseje art deco hangulatú, a kovácsoltvas korlátok, a bejárati ajtók és ablakok precíz és finom díszítőelemekkel gazdagok.     

A Tompa utca 15. utcai homlokzata (Fotó: Simon Tímea)


A Tompa utca 15. bejárata az eredeti névszekrénnyel (Fotó: Simon Tímea)

Szívesen folytatnánk a házak mustráját, de a történelem, mint annyiszor, közbeszólt. Waczula Rezső az I. világháború kitörése után a keleti fronton szolgált hadnagyi rangban, sebesülést is szerzett. 1919-ben megpróbált visszatérni az épitészethez. A főváros az új kislakásépítési programjában ugyan neki is szánt szerepet, mégsem kapott konkrét megbízatást. Emiatt, illetve mert a kutyák, a kutyatenyésztés és kutyakiképzés iránti érdeklődése végül erősebbnek bizonyult, felhagyott tervezői munkájával. Már építészhallgatóként tartott magyar vizslákat, később foxterriereket tenyésztett. 1900-tól tagja volt a Nemzeti Vadásztársaságnak és az Ebtenyésztők Egyesületének. Kutyakiállításokon többször nyert díjat egy-egy vizslája vagy tacskója. 1912-től az Ebtenyésztők Egyesülete központi irodája is a Ráday utca 22. alatt működött.

A kevés, róla fennmaradt fotók egyike a Vadászat és Állatvilág című folyóirat 1913. évi 10. számából

Waczula Rezső (balra) két vizslájával az Érdekes Ujság 1913. évi 1. számából

1920-ban a fővárosi rendőrkapitányságnál főfelügyelői rangban kiképzőiskolát alapított. Az Üllői úton, a Mária Valéria szükséglakótelep mellett kialakított rendőrtiszti telepen rendőrkutyákat képzett ki nyomozati munkára. 1921–22 folyamán a korabeli napilapok lelkesen tudósítottak, amikor Waczula felügyelő a Népligetben vagy a Vérmezőn tartott rendezvényein magyar kutyafajták egyedei: pulik, komondorok és kuvaszok bizonyították, milyen eredményesen lehet a juhászkutyákból rendőrkutyákat képezni.

Waczula Rezső életének 50. évében egy gyors lefolyású betegség következtében 1923. április 9-én meghalt. Az elhunytáról megjelent írások elsősorban a rendőrfelügyelőtől vettek végső búcsút, és csak másodsorban az építésztől.

Nem sok minden maradt utána, de az általa tervezett lakóházak ma is komfortos életteret biztosítanak az ott élőknek. Az épületeket közelebbről szemügyre vevő érdeklődők joggal vethetik fel a kérdést: mi lett volna, ha Waczula ott marad a tervezőasztalánál, és további munkákkal gazdagítja épített örökségünket?

Nyitókép: A Ráday utca 22. szám alatti ház homlokzata (Fotó: Simon Tímea)