A XIX. századi városokat a villamos megjelenése növelte nagyra, a XX. század városi tömegközlekedésének legfontosabb eszköze pedig az autóbusz volt. Utóbbihoz nem volt szükség vasúti sínre, felsővezetékre vagy alagútra, csupán egy viszonylag jó minőségű útra, így olcsó volt a kialakítása, és mindemellett gyors közlekedést tett lehetővé.

Ezért is várták a budapestiek az autóbuszt, amely 1915-ben jelent meg a fővárosi utakon, igaz a háború miatt ekkor még csak rövid időre.

Autóbuszok az 1920-as évek közepén. Nagyon kevés volt még belőlük (Fotó: Fortepan/Képszám: 204366)

A háború után, az 1920-as években ismét közlekedhettek az autóbuszok, igaz, csak néhány kocsi volt forgalomban, a számuk 1928-ban a 25-öt alig érte el, holott igény lett volna a szolgáltatásra. A városatyák is úgy látták, hogy szükség van a buszközlekedés fejlesztésére, és akkori viszonylatban hatalmas, 100 tételes rendelést fontolgattak. A törvényhatóság végül 1928. május 2-án vita és ellenszavazat nélkül 100 autóbusz megrendeléséről döntött. Persze nem minden előzmény nélkül.

A budapesti autóbuszok számának növelésére egy 20 millió dolláros beruházási kölcsön adott lehetőséget, amelynek egy kis részét kívánták buszbeszerzésre fordítani. Eredetileg 50 autóbuszt akartak vásárolni, de 1927-ben már látszott, hogy ez kevés lesz,  legkevesebb 100 járműre van szükség.

A kiírt pályázatot a sok induló közül végül az állami tulajdonú vállalat, a MÁV Gépgyára, azaz a MÁVAG nyerte meg, e szerint a gyár háromféle busz szállítását vállalta, ebből 30 kis méretű, 45 közepes méretű és 25 nagyméretű jármű volt. A MÁVAG csak alvázat szállított, a kocsiszekrényeket összesen öt gyártól rendelték meg, a legtöbb karosszériát a Ganztól. A teljes megrendelés értéke 4 324 600 pengő volt. A buszok méretét jól jelzi, hogy a nagy kocsik is csak 52 utast tudtak szállítani. Mindegyik busz benzinmotoros volt, és fúvott, tehát nem tömör autógumival rendelkezett, és természetesen még a bal oldalon voltak az ajtajai, hiszen akkor bal oldali közlekedés volt Magyarországon, és a nyári melegben az ajtókat sokszor le is vették. A 100 kocsi közül tízet hegyi terepre készítettek fel. Az emelkedő akkoriban nagy kihívás elé állította a buszokat, az 1920-as években, még a nagy buszrendelés előtt nem minden budapesti autóbusz volt képes átkelni a hidakon, egyszerűen nem bírták azt a csekély emelkedőt sem.

A hegyi utakra tervezett járműveken nemcsak az áttételezés volt más, hanem be kellett szerelni egy különleges eszközt, a hegytámaszt, ami a jármű visszacsúszását volt hivatva megakadályozni, ha a motor vagy a fék meghibásodik. Ugyan a próbák szerint ennek a kitámasztó rúdnak a hatékonysága igencsak alacsony volt, de az akkori szabályok ezt írták elő.

Az 1928-ban megrendelt egyik MÁVAG-autóbusz (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A cég havi 12-15 autóbusz szállítását tudta vállalni, így azok nagy tömegben 1928 végére, 1929 elejére érkeztek meg. A MÁVAG életében és a hazai buszgyártás történetében ez a megrendelés hatalmas lépés volt, valójában a tömeges magyar autóbuszgyártás ezzel a száz darabos megrendeléssel indult meg. Még egy dologban jelentős volt ez a száz busz, ugyanis ezeket már kék színben rendelték, azóta kékek a budapesti autóbuszok. Felmerült az is, hogy legyenek pirosak, de a budapesti közönség és a városvezetők a kéket választották, amiben közrejátszott, hogy a piros színt sokan a rossz emlékű Tanácsköztársasághoz kötötték.

Autóbusz-forgalom Budapesten (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Az autóbuszok a következő években tehát egyre meghatározóbbá váltak Budapesten is, és a Fővárosi Statisztikai Hivatal 1933-ban többek között felmérte, hogy miképp alakult a főváros közlekedési helyzete. Az autóbuszok aránya az összes járművet tekintve már 7,9 százalék volt. Ez az adat szinte pont fele a villamosokénak, de talán beszédesebb, hogy lófogatú járművekből is több közlekedett a városban.

Az autóbusz-közlekedés számokban (Forrás: Dr. Illyésfalvi I Lajos: A Székesfőváros múltja és jelene grafikus ábrázolásban. Közli: www.davidrumsey.com) 

A forgalomban lévő autóbuszok száma 1929-től jelentősen növekedett – hiszen megérkeztek a megrendelt kocsik –, ezzel együtt a vonalhossz is nőtt, 1929–1930-ban megduplázódott, meghaladta a 100 kilométert, de 1931-ben és 1932-ben még tovább emelkedett, 1931-ben 150, 1933-ban már 250 kilométernél is hosszabb volt a budapesti autóbusz hálózat úgy, hogy 1929-től érdemben a járművek száma nem is növekedett. Az utasok száma 1930-ban ért a csúcsra, utána lassan csökkent, hiszen a gazdasági válság hatására egyre kevesebb embernek volt pénze a tömegközlekedésre, és így az autóbuszüzem bevételei is kisebbek lettek.

Az autóbusz azonban velünk maradt, ma is megkerülhetetlen közlekedési eszköz szinte minden nagyvárosban, így Budapesten is, igaz jelentős változásokon ment át e járműtípus is.

Nyitókép: Autóbusz az Andrássy úton 1938-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 54911)