Rég nem látott sziluettet rajzol a Szent György tér macskaköveire és gyepére a késő délutáni nap. Az újjáépülő József főhercegi palotát, ha tudna beszélni, bizonyára régi ismerősként üdvözölné két szembeszomszédja, a tér túloldalán álló Karmelita kolostor és a Sándor-palota, hiszen az épület külsőleg pontos mása lesz az 1968-ban lebontott eredeti főhercegi rezidenciának. A Nemzeti Hauszmann Program keretében 2021-ben megkezdett újjáépítés során rekonstruálják az eredetileg Giergl Kálmán és Korb Flóris által a századelőn tervezett historizáló épület legszebb belső tereit és külsejét is (az építészpárosnak köszönhetjük a Ferenciek terén álló Klotild-palotákat és a Zeneakadémiát is).

De hogyan és mikor épült fel egykor József nádor fiának, József (Károly Lajos) főhercegnek a palotája? Az 1902 és 1906 között készült épület valójában a korábban itt álló Teleki-palota átalakításával jött létre. A késő barokk (copf) stílusú Teleki-palotát, amely ekkor még nem főúri lak, hanem többlakásos bérház volt, Anton Fisches pozsonyi építőmester tervei alapján emeltette Teleki József gróf 1789-ben. 

A Teleki-palota 1837-ben Carl Vasquez rajzán (Forrás: FSZEK-Budapest Gyűjtemény) 

A visszafogott, U alaprajzú, kétemeletes épület a Várban meglehetősen nagynak számított, főleg a tőle északra álló négy apró polgárházhoz képest. Nem csoda, hogy 1850-től ide költözött be a királyi kancellária, majd 1857-ben a Kincstár meg is vásárolta az épületet a Teleki családtól, 1867-től pedig egy ideig a Belügyminisztérium is működött a falai között. Az épületet 1869-ben kibővítették, ekkor vált kétemeletessé az addig földszintes nyugati szárny. A házban ekkor már a Honvéd Főparancsnokság működött, de itt lakott maga a főparancsnok, József főherceg is. A főherceg 1892-ben megvásárolta a palotát a Kincstártól, majd javasolta egy új épület építését a főparancsokság számára, amely 1896-ra el is készült a közeli Dísz tér 17. szám alatti telken.

A főhercegi palota elődje: jobbra a késő barokk Teleki-palota látható, mögötte a hosszan elnyúló Királyi Istálló az 1870-es években (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

József főherceg ezután elhatározta, hogy teljesen átépítteti a Teleki-palotát, amelyhez megvásárolta és lebontatta a tőle északra álló négy földszintes barokk polgárházat, hogy helyet teremtsen az új rezidencia kertjének és istállójának. A munkák 1901-ben kezdődtek, majd 1902-től kaptak újabb lendületet, mivel ekkor készült el a főherceg lakosztálya a királyi palota krisztinavárosi szárnyában, így az építkezés idejére átköltözhetett oda. 

József főherceg palotája a teljes átépítés után, az 1900-as évek elején. A Korbl Flóris és Giergl Kálmán tervezte épület tornyain Hauszmann Alajos hatását is felfedezhetjük (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A munkák során a Teleki-palota nagy része nem tűnt el, de gyökeresen átalakult: a bejárat a Szent György tér felőli oldalról az északi részre került át, ahol díszes előcsarnok készült, az addig meglehetősen jellegtelen, gazdasági jellegű belső udvar pedig az épület egyik legszebb részévé vált: üvegtetővel fedték le, ebből lett az úgynevezett vesztibül, innen indult az impozáns, kétkarú lépcsősor, amely az emeleti bálterembe vezetett. 

A palota egyik legszebb része az üvegezett vesztibül volt, az impozáns, kétkarú lépcsőn az emeleti bálterembe mehettek fel a vendégek (Fotó: Schöffer fotó BTM, Kiscelli Múzeum, fényképtár)

Az épület külső képében többen (így például a történetét részletesen feldolgozó Farbaky Péter is) Hauszmann Alajos hatását vélik felfedezni, ami nem meglepő, hiszen a Giergl–Korbl-tervezőpáros Hauszmann irodájában dolgozott; a főhercegi palota jellegzetes tornyai például a Kossuth téri Kúria (a Néprajzi Múzeum egykori, ideiglenes otthona) középrizalitjának tornyait idézik, a vesztibül kettős lépcsője pedig a Budavári Palota egykor a Savoyai-teraszra vezető főlépcsőjét, melynek helyén ma a Nemzeti Galéria üvegajtós bejárata van.

A főhercegi palota merész technikai újításokat is tartalmazott: a vesztibül, a folyosó és a díszistálló fölötti rész ugyanis úgynevezett Hennebique-rendszerű vasbetonból készült, amelyet Magyarországon itt alkalmaztak először, s Zielinski Szilárd építőmérnöknek, a Műegyetem tanárának kellett felelősséget vállalnia érte (a módszer később bevált, a tervezőpáros a Zeneakadémiánál is használta).

József főherceg fiának, József Ágost hitvesének, Auguszta főhercegnének a dolgozószobája a palotában (Fotó: Érdekes Ujság, 1914. január 18., Lorenz Antal felvétele)

A palota tehát a Habsburgok nádori ágának otthona lett, József főhercegtől 1905-ös halála után fia, József Ágost főherceg örökölte, aki itt is lakott családjával egészen 1944-ig. 

A ház földszintjén kapott helyet a kápolna, valamint a konyha, az első emeleten a „buffet-terem”, az ebédlő, a szalon, majd később, mikor József Ágost főherceg gyermekei nagyobbak lettek, ide került le a főhercegnői lakosztály, amely addig a főherceg szobáival együtt a II. emeleten volt. 

A bálterem Lorenz Antal 1914-es felvételén (Fotó: Érdekes Ujság, 1914. január 18.)

A ház belső terét Ligeti Miklósnak és Stróbl Alajosnak a hercegi párt ábrázoló szobrai díszítették, a kápolna és az ebédlő ablakait Róth Miksa készítette, a helyiségekben pedig számos műkincset őriztek, így más alkotók mellett Munkácsy Mihály és Feszty Árpád festményeit, vagy éppen Beethoven zogoráját, amely az egyik II. emeleti vendégszobában állt. 

Itt keresztelték meg 1942-ben a palotát építtető és 1905-ben elhunyt József főherceg dédunokáját, Habsburg-Lotharingiai Mihályt, aki ma már ismét Magyarországon él, és figyelemmel kíséri a főhercegi palota újjáépítését, és a nemrégiben megtartott bokrétaünnepen is részt vett. 

Ezen az 1945-ös felvételen jól látszik, hogy a balra álló József főhercegi palota megsérült ugyan Budapest ostroma során, de egyáltalán nem volt menthetetlen állapotban: még jó húsz évig használták is különféle célokra, mielőtt lebontották (Fotó: Carl Lutz/Fortepan/Képszám: 105723)

A főhercegi palotát 1968-ban lebontották, ám nem azért, mert végzetes sérüléseket szenvedett volna a II. világháború során. Bár a korabeli sajtóban többször előkerült az az érv, hogy a palotát drágább lett volna helyreállítani, mint lebontani, ez alapján alig akadt volna olyan épület Budapesten, amit érdemes lett volna újjáépíteni. Beszédes az a tény is, hogy a háborút követően hamar használható állapotba tudták hozni a főhercegi palotát, és használták is még jó húsz évig – igaz, méltatlan célokra.

Az egykori rezidencia ugyanis munkásszállóként és raktárként is szolgálta „a dolgozó népet”, és bár a bontási engedélyt már 1949-ben kiadták rá, lerombolása még jó ideig nem kezdődött el. A Hétfői Hírek című lap 1963. október 7-i száma arról számolt be, hogy az ÉM (Építésügyi Minisztérium) Beruházási Vállalatának Szent György utca 2. szám alatti gazdasági és anyagforgalmi osztálya mintegy száz tonna bontott, alapnak való követ (többek között a főhercegi palota köveit) árusított ki az igénylőknek. Az újság ekkor még úgy tudta, hogy nem bontják le a főhercegi palotát – és a Szent György tér más épületeit sem –, hanem „restaurálják s a restaurálás során keletkező bontási anyagot árusítják”. 

Ilyen volt fénykorában, az 1900-as évek elején a Palota út felől a főhercegi rezidencia (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A hatvanas évek elején kidolgozott kormányzati tervek még a hasznosítással számoltak, a főhercegi palotába a Kiadói Főigazgatóságot és a könyvtörténeti múzeumot költöztették volna, a Szent György utca túloldalán lévő, romos Honvédelmi Minisztérium helyére pedig a Néprajzi Múzeumot képzelték el. 

A főhercegi palota azonban végül nem menekült meg: 1967-ben, egy évvel a lebontása előtt egy tűzoltósági film kedvéért fel is gyújtották. A történetről a Népszava 1967. július 22-i száma tudósított, de nem nevezte meg a felgyújtott épületet:

„Pénteken 19 óra 30 perckor kigyulladt a budai Vár egyik romos palotája. A tűz a második emeleten ütött ki, majd átterjedt a tetőre. Mégsem tárcsázta senki a közismert 05-ös telefonszámot — a tüzet ugyanis maguk a tűzoltók gyújtották. Film készül a tűzoltók munkájáról, s a forgatókönyvben szereplő égő épületnek a Vár amúgy is romos, lebontásra ítélt palotáját jelölték ki. Nyolc-tíz perc telt el, a tüzet eloltották. Bár csak gyakorlat, filmforgatás volt, a tűzoltóság így is tanújelét adta magas fokú mesterségbeli felkészültségének." 

Nem sokkal később több másik újság már a palotát is megnevezve számolt be a – vélhetően újabb – tűzről. A Népszabadság 1967. augusztus 1-jén megjelent  „Műtűz a Várban" című hírében a következőt olvashatjuk: 

„Hétfő este 19 óra 30 perckor a 05-ön egymást követték a telefonhívások. A tűzoltóságot hívták: lángokban áll a háborútól sebzett József nádor-palota, sűrű fekete füst gomolyog a magasba. A riadalomra nem volt ok, a tűzoltók a helyszínen voltak. A tüzet ugyanis ők maguk gyújtották, hogy az oltási munkálatokat filmre vegyék." 

A lángokban álló József főhercegi palota a Lobogó című hetilap 1967. augusztus 9-i számában

Ugyanerről számolt be augusztus 9-én a Lobogó című hetilap is, amely ma már dokumentumértékkel bíró fotót is közölt a lángokban álló főhercegi palotáról. A Palota út felől készült képen a nyugati várfal látszik, tetején az égő palotával. 

A főhercegi palota még a megaláztatások után sem adta magát könnyen. Az épületet 1967 nyarán kezdték el bontani a Magyar Nemzet 1968. május 22-i cikke szerint. A tempóval azonban nem voltak elégedettek az illetékesek, mert – mint a lap fogalmaz –  „előbb csak fúrógépekkel, csákánnyal és csörlőkkel [bontottak], majd hogy meggyorsítsák a munkát, alig egy hónapja megjelentek a Bányászati Kutató Intézet robbantómesterei és szakértői is."

Majd hátborzongató részletességgel leírják a robbantást is: 

„Elhangzik a tűzmester utolsó vezényszava is. Két tompa robbanás rezegteti meg a levegőt, még a föld is beleremeg. A megingott falak egy pillanatig még tartják a roppant méretű, erős kupolát, amely csupa vasbeton, de aztán egyszeriben megmozdul minden. Hatalmas robajlás és sűrű porfelhő kíséretében szinte egyszerre roggyannak meg a falak, magukkal rántva a kupola szétszakadó gerendáit is. [...] Mint a kártyavár, úgy esik össze a főhercegi palota épülete. Az egész egy percig sem tart."

A bontás képeit őrzi az MTI archívuma is, a távirati iroda 1968. február 21-re datált fotóinak szövegeiben a szokásos, hivatalos narratíva köszön vissza: „A II. világháborúban súlyosan megsérült épület stílusa nem illett a Vár klasszicista összhatásába. A háború után jó ideig raktárnak használt palotát az év végéig lebontják, helyén egyelőre parkot létesítenek.”

A bontás azonban súlyosan hibás döntésnek bizonyult, és a török kor óta nem látott pusztítást eredményezett a Szent György téren, hiszen azóta először fordult elő, hogy ekkora sebek keletkeztek a városszöveten. Ez az állapot 55 év évig fenn is maradt, ám a most újjászülető József főhercegi palotával helyreáll a Szent György tér nyugati térfala. Az épületbe a tervek szerint az Alkotmánybíróság költözik majd be, de a legszebb, reprezentatív tereit a nagyközönség is látogathatja, csakúgy, mint a kertet és a szintén újjászülető istállóépület is.

Nyitókép: A József főhercegi palota az 1900-as évek elején a Szent György térről nézve (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)