A Községi Élelmiszerkereskedelmi Részvénytársaságot (Közért) abban az időszakban alapították, amikor a gazdaság minden területén az állam kívánt a legfontosabb, sőt lehetőleg az egyetlen szereplő lenni, hiszen ekkor zajlott az ország „szovjetizálása”, azaz a szovjet gazdasági szisztéma szolgai átvétele. Ez sok esetben a korábban magántulajdonú vállalatok államosítását jelentette, azonban a Közért létrehozásánál nem klasszikus államosításról volt szó, mert mégiscsak egy állami tulajdonú vállalat alá szervezték be a budapesti élelmiszer-ellátást.

 Budapest élelmiszer-ellátása az 1945-ben véget érő II. világháború után kulcskérdés volt, hiszen a szétlőtt, kirabolt város lakói éheztek, de a kiépülő kommunista hatalom alig-alig tudta biztosítani a szolgáltatások megfelelő működését. Az élelmet a frissen földhöz juttatott parasztságnak kellett volna megtermelnie, akiktől a „felesleget” a kötelező beszolgáltatással vonták el (azonban ők magukat is alig bírták ellátni, nemhogy elő tudták volna állítani a beszolgáltatásban kötelezően előírt többletet), ezért a megfelelő mennyiségű élelem alig volt biztosítható, annak ellenére, hogy ekkor már érvényben volt a jegyrendszer is. Az élelmiszerhiány akkora volt, hogy a fővárosi polgárok értéktárgyaikkal utaztak vidékre, hogy azokat élelmiszerre cseréljék.

Batyuzók gőzmozdonyra kapaszkodva a II. világháború után, 1945-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 211068) 

Természetesen virágzott a feketepiac, akinek volt felesleges élelmiszere, ott adta el. A hatalom a problémát további központosítással kívánta megoldani, és ahogy minden gazdasági szereplőt, a kiskereskedelmet is állami ellenőrzés alá vonta. A Közért vállalatot 1948-ban három szervezet  összevonásából alakították meg.

Ugyan a kép árubőséget mutat, de a valóságban jegyrendszer és áruhiány volt. Áruházi belső 1949-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 33153)

Az egyik elődszervezet az 1911 óta létező, és eleve az árak mérséklésére létrehozott Budapest Székesfőváros Községi Élelmiszerárusító Üzem volt, a másik kettő pedig szövetkezet. Nem a később a hatalom áltak kikényszerítetten megalakított „szocialista" terlemőszövetkezet, hanem a tagok jobb ellátására alakult önkéntes összefogás. Az egyik az 1947-ben alapított Általános Fogyasztási, Termelési és Értékesítő Szövetkezet, a másik pedig a már 1892 óta létező Magyar Köztisztviselők Fogyasztási Termelő és Értékesítő Szövetkezete. E három szervezet vagyonának, üzleteinek összevonásából jött létre tehát 1948-ban az új válallat, a Közért, amelynek megalakulásáról a Szabad Szó című lap 1948. május 12-i száma így számolt be:

„A Községi Élelmiszerüzem és az Általános Fogyasztási május 15-én kezdi meg felszámolását és a megalakítandó új részvénytársaság a Magyar Élelmiszerszállító eladási szervezetének bekapcsolásával már május 16-án megkezdi működését. […] Az új részvénytáraság alaptőkéje 30 millió forint, amely a főváros és az állam közt 50-50%-os arányban oszlik meg. Az igazgatóság négy tagból áll, amelyből kettőt az államkincstár, kettőt a főváros az első három üzletév tartamára kinevez. Az Áfosz textilüzlet ágazata külön céggé alakul át.”

A lap külön megjegyezte, hogy az új vállalat átveszi a Községi Lóhúsüzemet is – ez jól mutatja a közellátás állapotát –, annak összes feladatkörével, azaz a lóvágás és a lóhús árusításával együtt. A Közértek ezenfelül a szükséges háztartási kellékeket és egyéb háztartásban szükséges cikket, pipereholmit is árultak, de fő feladatuk az élelmiszer-ellátás volt.

Közért-dolgozók Budapesten 1955-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 45804)

A vállalat Budapesten 30 millió forintos alaptőkével, 358 üzlettel rendelkezett, illetve 31 vidéki bolttal, de ezeket később leválasztották, és a Közért kifejezetten a budapestiek ellátására koncentrált.

Ha egy 1948–1949-es közértre gondolunk, ne a mostani élelmiszerüzlet vagy szupermarket jusson az eszünkbe. Az alapvető élelmiszereket (liszt, zsír, hús,) a II. világháború alatt fokozatosan bevezetett jegyrendszer szerint adták, azaz egy ember az adott élelmiszeről csak meghatározott mennyiséget vásárolhatott.

Az ellátás a háború után sem javult érezhetően. Az üzletek szegényes kínálattal, jó esetben az alapélelmiszerekkel várták a vásárlókat. A korabeli statisztikák szerint Budapest lakosai sokkal kevesebb húshoz, cukorhoz vagy tejhez jutottak, mint a háború előtt, tejből például csak a korábbi fogyasztás 34 százalékát vihették haza, cukorból a felét, csak a krumpli, a szárazhüvelyesek és a gyümölcs fogyasztása nőtt. Az önkiszolgáló üzlet még nem létezett ekkor, minden terméket az eladóktól kellett kérni. Az alapélelmiszerekre fejadag volt érvényben, a kenyérre vonatkozó adatokat a Szabad Nép 1948. augusztus 7-i számából idézzük:

„Egy most megjelent kormányrendelet értelmében a kenyérfejadag az ország egész területén augusztus elsejétől 15-ig 20 deka, ettől kezdve napi 25 deka. Az első életévüket betöltött ellátatlanok részére augusztus 15-től kezdve a közellátási jegy 1–1 két napra érvényes kenyérszelvényére 50 deka, az érvényes váltószelvényekre pedig 5 deka kenyér vásárolható. Ahol a fejadagot kenyérlisztben szolgáltatják ki, az augusztusra szóló kenyér jegyre 4,5 kiló, az ezt követő hónapokban pedig 5 kiló kenyérlisztet kell kiadni.”

Sok termék szabadabban volt vásárolható, de aki mondjuk WC-papírból vagy szappanból sokat vett egy közértben, azt akár árufelhalmozással is megvádolhatták.

Az élelmiszerbolt tehát Közért lett, és a bolthálózat Budapesten belül egyre bővült. Az első önkiszolgáló üzlet 1955-ben nyílt meg, gyorsan népszerű is lett ez a vásárlási mód, majd 1964-ben megjelentek az általános beszerzési cikkeket forgalmazó üzletek, az ABC-k. (A Csemege egy a Közérttől független vállalat volt, az 1952-ben jött létre.)

Neonreklám az áruház jelmondatával (Fotó: Fortepan/Főfotó) 

Az addig egységes Közért vállalatot 1969-ben átszervezték, az így 10 vállalatra bomlott, átlagosan két budapesti kerületet látott el egy vállalat. Az 1980-as évek végén már 1694 közért működött Budapesten, majd az ezt követő privatizáció során az üzletek más, magántulajdonú hálózatokhoz kerültek. 

A Községi Élelmiszerkereskedelmi Rt. rövidítése (Közért) mára már teljesen köznevesült szóvá vált, hiszen ha vásárolni megyünk, akkor a közértbe indulunk el. Sok ilyen szó van a magyar nyelvben, amiely valamilyen rövidítésből, márkanévből képződött, elég csak a mirelitre vagy a ma már talán kevésbé használt maszek szóra gondolni, annak ellenére, hogy az a szervezet, amelynek a rövidítése volt eredetileg a szó, már valójában nem is létezik. 

Nyitókép: Közért a Bartók Béla úton 1962-ben (Fotó: Fortepan/Főfotó)