A thébai születésű Remete Szent Pált Nagy Lajos király sorolta az ország védőszentjei közé. A Krisztus után 228 táján születő és 341-ben elhunyt első keresztény remete, Szent Pál holttestét az 1381-es Torinói szerződés keretében cserélték el a venetói Szent Gellért földi maradványaiért. Ereklyéjével kapcsolatban számos csodát jegyeztek fel az évszázadok során. Ez volt az egyik ok, amiért Szent Pál kapcsán szoborállítási szándék született a XX. század elején. A második ok pedig, hogy Pál az egyetlen magyar alapítású (1250) szerzetesrend, a pálos, vagyis Szent Pál Első Remete Szerzetesei Rendjének a névadó szentje volt. 

Kilátás a Sziklatemplom feletti kereszttől 1931-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 115689)

A szoborállítás helyéül a Gellért-hegy célszerűnek látszott, ahol már több pálos emlékhely is volt a XX. század első évtizedeiben. Így a hegy délkeleti oldalán lévő, mintegy huszonöt méter magasságban lévő Sziklatemplom, ami 1926-ban épült Lux Kálmán, Weichingel Károly és Szabó Lóránt mérnökök tervei alapján, és 1934. május 13-án került a pálos rend tulajdonába. A rend ugyancsak a Gellért-hegyen egy, a rakparta néző rendházat is kapott. 

A Sziklatemplom a Gellért tér felett (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

A szoborállítás tervét megelőzte, hogy 1939-ben a templomhoz közeli Szent Gellért Gyógyfürdő termálvíz-szükségletének biztosítására egy kisebb kút építéséről döntött a főváros. A szerzetesrend ezt hallva 1940-ben kérelmezte, hogy a kút mellé kerüljön az általuk akkor már tervezett szobor. A helyszínválasztás azért is volt szimbolikus, hiszen az első keresztény remete, Remete Pál életét (113 évet élt) egy barlangban töltötte, amiben forrás is csobogott. A hőforráskút és a szobor tehát közvetlen utalás lett volna Pálra.

A főváros megadta az engedélyt Budapest Székesfőváros Gyógyfürdői és Gyógyforrásai számára, hogy a Remete Szent Pál kúttervet valósítsa meg. A szobor a Kelenhegyi út végének járdaszakasza és a Sziklakápolna közötti üres területen állt volna. Vilt Tibor szobrászművész egy három részből álló kompozíciót tervezett, ami a forrás aknájából, egy 3,2 méteres átmérőjű vízmedencéből állt, a kettő között helyezte volna el a szent 2,3 méteres szobrát terméskőből kialakított sziklákon, ahonnan a kút vize feltört volna.  

 

A Sziklatemplom bejárata napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

Remete Szent Pál alakját a hagyományos ábrázolás hosszú szakállal, vándorbottal, barlangban vagy sziklás háttér előtt jeleníti meg, oroszlánnal vagy hollóval, mely kenyeret tart csőrében. Vilt szobrának érdekessége, hogy a holló kenyér nélkül, karon ülve jelent volna meg. Ugyanakkor elhagyta a szent egyik jellegzetes attribútumát, a háncsöltözéket. Vilt megoldásai erősen a szent szellemi mivoltát, csodatévő voltát közvetítették. Erre utal a mély szemgödör és a szem jelzésértékű kidolgozása. A nyúlánk, szinte szellemlényként feltűnő, expresszív mű Vilt életművének egyik fontos állomása volt, átmenet a monumentális művei és a kisplasztikái között.

Vilt Tibor: Remete Szent Pál-szobor (Forrás: MTA MKI Fényképtára)

Vilt Tibor már közel járt Remete Szent Pál egész alakos gipszmásának befejezéséhez, amikor 1943-ban a szoborbizottság ismeretlen okok miatt nem fogadta el a kijelölt helyszínt, így a szoborállítás meghiúsult. A gipszmodell a háborúban megsérült. 

Vilt a háborút követően kérvényezte a fővárostól a szobor kőbe faragását, immár kút nélkül. Az engedélyt kiadták, a szobor helyéül pedig a Gellért-hegy délkeleti lejtőjén, a biztonsági támfal fölötti hegyoldalrészt jelölték ki. A szobor terméskövekből készített talapzaton, arccal a Duna felé nézett volna. Így városképi szempontból remek párja lehetett volna a hegy északkeleti oldalán álló Szent Gellért-szobornak.

A haraszti mészkőtömbből kifaragott alkotás 1947. december 18-án elkészült. Felállítására azonban ismeretlen okok miatt már nem került sor. A szobrot a pálosok 1950-es feloszlatásáig nem állították fel a tervezett helyére. Holléte, további sorsa ismeretlen.

Nyitókép: Remete Szent Pál-szobor (Forrás: MTA MKI Fényképtára)