A Budavári Palota Duna fölé magasodó épülete páratlan látványt nyújt, megközelíteni azonban évszázadokon keresztül igen nehézkesen lehetett. Ez a Várhegy alakjából is következik, amely északról fokozatosan szűkül, és a déli csücskénél a várfal már szorosan az épület körül futott. Keletről a folyó, nyugatról pedig szőlők határolták, így csak északról vezetett hozzá út. Védelmi szempontból ez természetesen kifejezetten előnynek számított, de a XIX. század végén a reprezentáció előtérbe kerülésével már problémák forrásává vált.

A budai Várhegy és a rajta lévő épületek az 1860-as években készült térképen (Forrás: hungaricana.hu)

Az 1880-as években bízták meg Ybl Miklóst a palota kibővítési terveinek elkészítésével, aki első lépésként kérte a Várhegy krisztinavárosi oldalán fekvő telkek kisajátítását egy új útvonal számára. Erre azért is szükség volt, mert korábban a városi forgalom – más lehetőség nem lévén – a palota udvarán haladt keresztül: aki a Várból a Tabánba akart eljutni, az a királyi épületek előtt haladt el, majd a várfal alatt egy átjárón jutott ki oda. Ez nyilvánvalóan tarthatatlan helyzet volt, méltatlan a királyi párra és az udvartartásra nézve.

A királyi palota és környéke egy 1882-es térképen (Forrás: hungaricana.hu)

A tervbe vett nagyszabású építkezésekhez is jól jött egy új út, amely a Fehérvári kaputól – tehát a mai Dísz tér környékéről – biztosított lejutást a Tabán felé. Ezt végül csak 1890-re alakítottak ki, a telkek kisajátítása egészen eddig elhúzódott. Vonalvezetése összhangban volt a bővítéssel, ezért nem végig szorosan a várfal alatt vitték, hiszen Ybl a palota krisztinavárosi szárnyát azon kívülre nyújtotta. Ezt szintén a Várhegy alakja indokolta, ami itt már annyira szűk volt, hogy a reprezentatív udvar és az új épületrész együtt már nem fért fel rá. Utóbbi számára ezért egy magas alépítményt tervezett.

A királyi palota krisztinavárosi szárnya a várfalon kívülre terjedt (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Klösz György fényképei. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.093)

Kivitelezéséhez azonban már nem tudott érdemben hozzájárulni, mert 1891. január 22-én elhunyt. Két hónappal később Hauszmann Alajos került a helyére, aki nemcsak befejezte az új épületrészt, de egy pompás parkot is tervezett elé. Tulajdonképpen ebben is követte elődjét, aki 1874 és 1881 között a Budavári Palota Duna felőli oldalára tervezett egy kertet és hozzá csodás neoreneszánsz épületet, a Várkert Bazárt.

Az 1895-ös térképen már látható a királyi palota krisztinavárosi szárnya és az új útvonal (Forrás: hungaricana.hu)

A Budavári Palotát 1905-re északi irányba is bővítették, melynek következtében megszűnt az ottani Palota tér. A nevet ezután a krisztinavárosi szárny alatt elterülő parkosított terület vette át. Ennek hosszú távú rendezése érdekében a kormányzat megvásárolta az Attila útra néző két saroktelkét. Eredetileg a királyi háztartás raktárait szánták ide, de a helyszín megszerzése inkább azért volt elengedhetetlen, hogy a magántőke ne emelhessen a palota látványát rontó sokemeletes bérházakat rájuk. A Magyar Királyi Darabont Testőrség 1904-es megalapítása azonban megváltoztatta a koncepciót, és az új szervezet laktanyáit helyezték ide, melyeket Hauszmann Alajos tervei szerint 1907–1909 között építettek fel. Az északiban a tiszteket, a déliben pedig a közlegényeket szállásolták el.

A Magyar Királyi Darabont Testőrség tiszti laktanyája (Forrás: OSZK Digitális Képarchívum)

Az U alaprajzú épületek főhomlokzata az Attila út felé nézett, de a keletre nyúló két-két szárnyuk is egy díszesebb udvart fogott közre, hiszen a palotából ezekre is rálátás nyílt. Ettől függetlenül gyakorló- és tornatér gyanánt használták ezeket. Az épületek fő traktusa háromemeletes volt, és két sarkán bástyaszerű saroktömb keltett erőteljes hatást. Ezeket a kiszögelléseket – rizalitokat – díszes magastető koronázta, így összhatásuk rokon az építész egy másik művével, a szintén ekkoriban épített Műegyetemmel.

Ligeti Miklós Lovas tüzérek című emlékműve 1937 óta állt a Palota téren (Forrás: Fortepan/Képszám 55510)

A Palota teret tulajdonképpen szerpentinutak által közrefogott zöld felületek együtteseként rendezték el, melyet díszes korlátokkal és az éjszakai megvilágítást biztosító kandeláberekkel is kiegészítettek. E szerpentinutak – vagy ahogy akkoriban nevezték: kígyóutak – véglegesítése 1893-ra készült el. Az út vonalvezetése megmaradt, de a környéket a második világháború után jelentősen átalakították. A laktanyákat a felismerhetetlenségig átalakították – lakóházak számára –, a teret pedig Dózsa Györgyről nevezték el. Eredeti elemként csupán két kandelábert hagytak meg az egykori laktanyák mellett. Már a harmincas évek vége óta itt állt Ligeti Miklós Lovas tüzérek című emlékműve, melynek helyére 1961-ben Kiss István Dózsa György-szobrát állították.

Már Ybl Miklós idejében felmerült, hogy a Palota út nagy kanyarulatában, a Szőlőhegy lezárásaként egy kerítés épüljön, ez végül Hauszmann Alajos tervei szerint készült el. A gazdag díszítésű faragott kő-kovácsoltvas kerítés fém elemeinek kivitelezésével Jungfer Gyula cégét bízták meg. A legkésőbb 1897 elejére elkészült kerítés változtatás, illetve sérülés nélkül vészelte át az 1944–45-ös ostromig eltelt közel 50 évet. A Nemzeti Hauszmann Program keretében ez a kerítés is az eredeti állapotnak megfelelően fog újjászületni, Budavári Palotanegyed megújulásának egy későbbi szakaszában.

A Fehérvári kapu környéke 1882-ben (balra) és 1895-ben (jobbra) (Forrás: hungaricana.hu)

A szerpentin leküzdése után a Várba vezető új út már nyílegyenesen és meredeken emelkedett észak felé, és a Tábor utca torkolata után egy éles kanyarral fordult vissza az egykori Fehérvári kapu irányába. Azt azonban – a várfal részét képező Fehérvári rondellával együtt – 1892-ben lebontották, hogy ne akadályozza a megnövekedett forgalmat. A közlekedők a Dísz térre érve jutottak a legmagasabbra, innen az út – amely már a Szent György utca nevet viselte – ismét lejteni kezdett a Palota irányába. Ez ugyan már nem annyira meredek, de a maga 3,5 százalékával azért jelentős lejtőnek számít.

A királyi palota fogadóépületének reprezentatív bejárata a Szent György tér felől (Forrás: Fortepan/Képszám: 115848)

Hauszmann az épületegyüttesnek a Szent György tér felé néző, északi oldalán helyezte el a reprezentatív bejáratot, amelyen kocsikkal is át lehetett hajtani. A kapualjon áthaladva egy üvegtetővel fedett udvarba értek, ahol a vendégek kiszállhattak, a kocsi pedig továbbhaladt. Az épület déli felén kapott helyet tehát a kijárat. A domborzati viszonyok miatt azonban ehhez építeni kellett egy rámpát is, a lejtő miatt ugyanis a kijárat mintegy négy méterrel a felszín fölé került. A kilencven fokban kanyarodó rámpán a kocsik azután visszajutottak a Szent György térre.

A királyi palota alaprajza, a fogadóépület a bal szélen látható (Forrás: Bangha Ernő: A magyar királyi testőrség 1920-1944)

A használat szempontjából ez a bejárat azért is volt előnyös, mert így a vendégeknek nem kellett sokat lépcsőzniük: a fogadóépület földszintje ugyanis szinte azonos magasságban volt a palota csatlakozó épületének első emeletével, ahol a báltermet alakították ki. A második világháború után teljesen átépített fogadóépület a Budavári Palota A jelű, míg a báltermet magában foglaló traktus a B jelű épülete lett. A Nemzeti Hauszmann Program keretében a következő években azok is visszakapják eredeti fényüket.

Nyitókép: A királyi palota krisztinavárosi szárnya (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Klösz György fényképei. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.093)