A Hübner család első ismert, magyarországi tagja Peter volt, aki 1725-ben már Székesfehérvárott lakott. Ahogyan ő maga, utódai is kézművességgel foglalkoztak, Hübner János (1764–1830) például szappanfőző volt, Nándor nevű unokája (1833–1886) viszont hagyományt teremtett azzal, hogy építész lett. Ő még elsősorban az ősi koronázóvárosban dolgozott, de megszerzett vagyonát már Budapesten fektette be, 1883–1885 között bérházat építtetett a Sugárút közelében, a Körönd mellett.

Fia, az 1863. szeptember 30-án született Hübner Jenő már egy jól menő vállalkozást örökölt, de tudta, hogy annak továbbviteléhez ő maga is képzett építésszé kell váljon. Ezért 1882–1887 között a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult olyan neves mesterektől, mint például Karl König vagy Friedrich Ohmann. Tartotta azonban a kapcsolatot a hazai építészkörökkel is, sőt 1886-ban Alpár Ignác nevelt lányát vette feleségül. A következő évben Budapesten telepedett le, és apósa irodájában kezdett dolgozni.

Hübner Jenő fényképe (Forrás: Magántulajdon)

Mindazonáltal legtöbb épületét vidéki városokba tervezte, melyek túlnyomó többsége kórház volt (Balassagyarmat, Győr, Celldömölk, Komárom, Székesfehérvár, Sátoraljaújhely, Makó, Hódmezővásárhely). Első budapesti munkájára egészen 1905-ig kellett várnia, amikor is a Rotter Sámuel likőrgyáros és Spitzer Béla orvos bízták meg a Tabán szélén egykor haladó Szent János utcában álló telkükre egy négyemeletes bérház építésével. Hübner szecessziós homlokzatot tervezett, melynek fő attrakciója a középső kiszögellés volt. Ugyan csupán az első emelet szintjétől indult felfelé, de két sarka tulajdonképpen toronnyá alakulva a főpárkány fölé nyúlt, és sisakban végződött. Díszes volt a lépcsőháza is, annak csempéjét ugyanis a pécsi Zsolnay-gyár készítette, míg a színes üvegablakok egy része Róth Miksa műhelyéből került ki. Az utca megszüntetéséről a Fővárosi Közmunkák Tanácsa a Tabán rendezése kapcsán 1935-ben döntött, de ez az épületet még nem érintette. A második világháborúban viszont sajnos az is olyan súlyosan megsérült, hogy le kellett bontani.

A Rotter–Spitzer-bérház (Forrás: Magyar Pályázatok, 1906. 9. szám)

Ma is áll még viszont az Üllői út 119. szám alatti kislakásos bérház, melyet Hübner a Székesfőváros megbízásából tervezett 1910-ben. Ez is szecessziós stílusú, amit leginkább a formabontó körvonalú oromzatok, valamint azok felületét kitöltő függőleges vájatolás mutat. Utóbbi elemet valószínűleg a Vágó fivérektől vette át (László és József), akik például a Gutenberg Otthonon (1906–1907) is alkalmazták. A kinyúló erkélyektől és besüllyedő loggiáktól mozgalmas homlokzatot növényi és állati díszek, valamint emberi maszkok is izgalmassá teszik. A Váci körút (ma Bajcsy-Zsilinszky út) 36–38. szám alatti négyemeletes bérház (1913) stílusában sokkal komolyabb, amit az magyaráz, hogy apósával közösen tervezte. Alpár Ignác ezt megelőzően már több banknak dolgozott és erre a telekre is a Lipótvárosi Takarékpénztártól kapta a megbízást. Apósának köszönhetően az egyébként is tehetős család még vagyonosabb lett, pénzüket pedig bérházépítésbe is fektették: Hübner már 1906-ban tervezett saját részre egy neobarokk stílusú, háromemeletes épületet a Frankel Leó út 18. szám alá.

Az Üllői út 119. számú kislakásos bérháza (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Talán az apósa mellett szerzett tapasztalatok buzdították arra, hogy 1908-ban elinduljon a Belvárosi Takarékpénztár székházára meghirdetett pályázaton. Egyedül azonban nem vállalkozott a nagyszabású feladatra, a pályamunkát Meszner Sebestyénnel közösen nyújtották be, mellyel hatezer koronás díjat nyertek. Végül azonban az épület Schmahl Henrik terve szerint valósult meg a Ferenciek terén, mely Párisi Udvarként került be a köztudatba. A Pestvidéki Királyi Törvényszék budai Fő utcára emelt palotájához már tevékenyen tudott hozzájárulni, bár ezúttal a pályázaton nem is vett részt, a győztes Aigner Sándor halála után, 1912-ben mégis őt bízták meg a művezetéssel.

Az első világháború után viszont már két jelentős középület is – részben – az ő nevéhez fűződött: 1923–1928 között Bierbauer Virgillel közösen alkották meg a Posta Központi Járműtelepét (Egressy út 35–51.), 1925-ben pedig Tibor fiával közösen készítették el a Székesfőváros pályázatára a Török utcai bérház tervét. Utóbbival meg is nyerték a versenyt, az építkezés azonban végül elmaradt.

Hübner Tibor fényképe (Forrás: Fejér Vármegyei Mérnöki Kamara)

Hübner Tibor ekkor még viszonylag új volt a pályán: 1897. április 5-én született, építészmérnöki oklevelét pedig 1920-ban szerezte meg. Néhány évet édesapja mellett dolgozott, ő azonban 1929-ben elhunyt, így egyedül vitte tovább a családi vállalkozást. Ekkorra már értékes tapasztalatokat szerzett azzal, hogy a Magyar Nemzeti Bank több vidéki fiókját ő tervezhette meg (Szombathely, Cegléd, Székesfehér, Veszprém, Baja, Gyöngyös, Debrecen, Érsekújvár). Jelentős sikernek számított, hogy 1930-ban megnyerte a Szabadság tér déli oldalának rendezésére hirdetett tervpályázatot, olyan rutinos építészeket utasítva maga mögé, mint például Wälder Gyula, Sándy Gyula vagy Vidor Emil.

A Szabadság tér déli oldalának lezárási terve (Forrás: Magyar Építőművészet, 1930. 7–8. szám)

Az egykori itt terpeszkedő kaszárnya lebontása után a térre a XX. század első étvizedében olyan fontos épületek kerültek, mint az Osztrák–Magyar Bank vagy a Tőzsdepalota, így fontos volt, hogy délről is méltó lezárást kapjon a terület. Hübner tervéről a bírálóbizottság így nyilatkozott:

„A tér déli oldalának teljes hosszában teljesen egyenletes, nyugodt, jól dimenzionált, harmonikus arányú architektúrát tervezett. A Sas utcát és a Bálvány utcát [ma Október 6. utca] áthidalta, miáltal a tér teljes hosszában nyugodt hatású, monumentális épületet emelt, melynek részletkiképzése semleges hatású. […] A tervezőnek sikerült egyszerű eszközökkel kiküszöbölni az aszimmetrikusan betorkolló utcákat és a Szabadság tér lezárására komoly, nyugodt hatású, jó tömegelosztású architektúrát nyújt.”

Stílusáról nem ejtettek szót, de amint látható, a modern építészet már érezteti hatását rajta. Ugyan még nem nevezhető teljesen annak, de az elemi geomterikus tömegek és a díszek mellőzése annak az irányába mutat. Néhány évvel később, a Weichinger Károllyal közösen tervezett Szilágyi Erzsébet Gimnázium (1936) viszont már igazán modern: a fény a vízszintes tájolású szalagablakokon árad be, lapos tetője pedig terasz kialakítására ad lehetőséget. A háromemeletes homlokzat nagy részét ugyan vörös tégla borítja, a bejárat környékén azonban kőlapokat alkalmaztak az építészek. A modernizmus a belső tér célszerűségében is tetten érhető, hiszen az előadótermek tágasak, valamint a szülők számára is kialakítottak egy fogadócsarnokot. A délnyugati – a mai Kosciuszkó Tádé utcára néző – szárnyban egyébként eredetileg óvoda létesült.

A Szilágyi Erzsébet Gimnázium (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Az 1930-as évek második felében Wälder Gyula irodájában is dolgozott, a mester pedig Janáky István mellett rá osztotta a Madách téri bérháztömb részletterveinek megtervezését (1938). A hatalmas art deco építményt szintén vörös téglával burkolták, a földszinti pillérek viszont fehér kőburkolatot kaptak, csakúgy, mint a lapos tető szélén végigvonuló pártázat.

A Táborhegyre tervezett elemi iskolán – a mai Óbudai II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolán – is több modern elem figyelhető meg, de a csodás természeti környezet kedvéért inkább magas nyeregtetővel koronázta azt (1942). Már a második világháború után épült fel Hübner elképzelései szerint a Tétényi Úti Kórház, vagyis a mai Szent Imre Kórház (1947–1949). Az ötvenes években ő is kénytelen volt állami tervezőirodában dolgozni, és innen is ment nyugdíjba. A halál 1964. szeptember 26-án ragadta el. A családi hagyomány azonban nem szakadt meg, hiszen fia, ifj. Hübner Tibor is építész lett.

A nyitóképen: A Szilágyi Erzsébet Gimnázium napjainkban (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)