Pest első készruhaszalonja a Váci utca 12. szám alatt nyitotta meg kapuit 165 éve, 1858. október 15-én. Az exkluzív készruhaüzletben bankárok, gyárosok, politikusok feleségei és lányai, mágnáskisasszonyok, magánpaloták úrnői vásároltak. A rangos szalon vendégkörébe tartoztak Erzsébet királyné udvari szállítói, és párizsi cégek is felsorakoztak.
A telken először a polgárjogot szerzett Heissler György építkezett 1695-ben, aki egy kocsmának is helyet adó lakóházat emeltetett. Az 1696-os adóösszeírás csak egy kis házacskát (domuncula) említ, ebből arra lehet következtetni, hogy Heissler egy viszonylag szerényebb kocsmát üzemeltetett. Miután a tulajdonos 1718-ban meghalt, özvegye 1719-ben Lechner Péter kocsmáros felesége lett, így a hely továbbra is a vendéglátást szolgálta. A ház ezután a Harkányi család tulajdonába került, és immár jelentősebb társadalmi eseményeknek adott otthont. Arról tudósított a Fővárosi Lapok 1782-ben, hogy Harkányi Károly országos képviselő jelmezestélyt rendezett az épületben: „A háziúr, a háziasszony, született Vörös Emília úrhölgy és házikisasszony a legnagyobb szívességgel fogadták a vendégeket, kiknek nagyobb része szebbnél szebb jelmezekben jelent meg. Harkányi Mariska mint Colombine volt öltözve, a többi jelmez oláh áruló lány, rococo hölgy, svájci nő, halászleány, napraforgó, oláh cigánylány, spanyol pórlány, pipacs stb. jelmezbe volt öltözve”.
Az akkor még egyemeletes, barokk épületben számos üzlet kapott helyet az évek során. Ilyen volt a Gross Ferenc 1802-ben alapított vászonáru-kereskedése, mely A rumburgihoz nevet viselte. Gross, aki szép vagyont és a városban nagy tekintélyt szerzett, 1844-ben átadta az üzletet fiának, Józsefnek. Ő nemcsak átépítette, modernizálta az épületet, ráépített egy emeletet, és újra berendezte a boltot. Bővítette a választékot is, ennek ellenére apja 42 évig tartó szép ívű pályáját nem tudta megismételni. A kereskedés kiköltözött innen, helyén pedig megnyílt a Monaszterly és Kuzmik nőidivatáru-üzlet 1858 októberében, amely több évtizedig az egyik legelegánsabb és leghíresebb szalon volt az országban.
Monaszterly István és Kuzmik Pál korábban Alter Antal divatkereskedésében, a mai Váci utca 13. szám alatt volt segéd (ahogy akkor nevezték, commis), majd később üzletvezető. Alter magas minőségű kelméket kínált, a magyaros viseletekhez és a párizsi divathoz egyaránt találtak megfelelőt a vásárlók. A két alkalmazott az üzletvezetőtől tanultakat saját vállalkozásában remekül kamatoztatta.
A tulajdonosok szakértelme mellett a sikerhez az is hozzájárult, hogy a Váci utca 12. szám alatti bolt rendkívül jó helyen volt. Hiszen a Régi Színház téri (ma Vörösmarty téri) Kugler cukrászdában, a Dunakorzón, a Váci utcában, a Koronaherceg utcában (ma Petőfi Sándor utca) és a Hatvani utcában (1894-től Kossuth Lajos utcában) zajlott a hölgyek és urak társasági élete. A földszinten működő szalonban voltak üzlethelyiségek, divattermek, műhelyek, minden természetesen a lehető legnagyobb eleganciával kialakítva.
Igazi újdonság volt a cég kínálata: az addigi kereskedések textileket, méterárukat forgalmaztak, míg ők a ruhaanyagok mellett előre elkészített toalettekkel, konfekcionált ruhákkal is szolgáltak vásárlóiknak, legyen szó nappali öltözékről vagy esti toalettről. Monaszterly és Kuzmik vezette be Magyarországon a ruhakonfekció-üzletágat. Üzletük vagy ahogyan névjegykártyájukon és hirdetéseiken is szerepelt, a „hölgydivat terem” vevői közé eleinte az arisztokrácia – Orczy Irma, Csekonics Margit –, később a fővárosi elit – Jászai Mari, Márkus Emma – tartozott, és persze európai nagyvárosok előkelő hölgyei. A két vezető 1867-ben azzal dicsekedett Tarr László A régi Váci utca regényes krónikája című munkája szerint, hogy Erzsébet királyné udvari szállítói és a párizsi udvar is tőle rendel. Árszabásuk ennek megfelelően igen magas volt.
A Pesti Hölgy Divatlap 1868-ban egy cikkében kiemelte, hogy az előkelő hölgyek tömegesen keresik fel az üzletet. „Hol óriási üvegtáblák alatt díszlenek azon szövetek és kész ruhák, melyeket Párizs, a divat ez örök fejedelme előállított a legközelebbi idényre; s ha az üvegtáblákon át egy pillantást bevetünk a díszes csarnokba, ott a világító gömbök fényárjában látjuk az örök Monaszterlyt, kinek megnyerő mosolyában van a legjobb ajánlat a divatcikkeire nézve, mellette látjuk Kuzmikot, kinek tekintélyes arcán azon sugár ragyog, mely az öntudat, illetve önérzetnek kifejezése”.
Az alapítók 1878 márciusában átadták a boltot, melyet a már 1861-től ott dolgozó alkalmazott, Geszler József, valamint Reitszim József és Petrik Béla vett át. (Reitszim 1891-ben meghalt.) A tulajdonosok gyermekei számára nem volt eléggé előkelő ez az üzlet, Monaszterly fia, Monaszterly Szilárd építészmérnök lett, Kuzmik Pál pedig orvos. Az 1878. március 1-től a Monaszterly és Kuzmik Utódai nevű cég vezetői úgy döntöttek, hogy fejlesztenek. Szűknek bizonyultak a helyiségek, ezért 1898-ban a földszinten működő üzlet az első és második emeleten is megnyitott. Nagyjából hatvanan dolgoztak itt a kereskedésük fénykorában, vagyis a századforduló előtti évtizedekben.
Az exkluzív készruhaüzletben bankárok, gyárosok, politikusok, mágnáskisasszonyok, a magánpaloták úrnői vásároltak. Az arisztokraták, nagybirtokosok asszonyainak, leányainak immár nem kellett várniuk egy-egy toalettre hetekig, néhány nap alatt hozzájuthattak. A próbakisasszonyok, vagyis az akkori manökenek az üzletben vonultatták fel a kor legdivatosabb holmijait, a „haute-couture"-t. Geszlerék évente kétszer jártak Párizsban, ott szerezték be a legújabb modelleket, a leghíresebb divattervezők toalettjeivel tértek haza, melyeket aztán Pesten árultak. A tulajdonosok nagyon jól ismerték a vásárlóikat, tudták, hogy árban és ízlésben kinek, mit ajánljanak.
„A magas arisztokrácia december végéig jószágain tartózkodott, már kezd a fővárosban gyülekezni és fogatjaik, amelyek az Operánál, a Kuglernél, de leginkább a Monaszterly és Kuzmik Utódai cs. és kir. udvari szállítók előtt állnak, adják csak a fővárosnak az igazi nagyvárosi jelleget. Párizs Budapesten! Ezt látjuk a Monaszterly és Kuzmik Utódai divattermeiben naponta a déli órákban. Egész Budapest elegáns világa ott találkozik a gyönyörű mintaruhák és szövetek szemlélésébe merülve. Itt dolgozik a Párizsból szerződtetett Mariette Marchand direktrisz eredeti párizsi szellemben. Műszaki vezetése mellett nyolc kiváló munkatárs dolgozik és hat szalonkisasszony. A műhelyekben kb. száz férfi és ötven-hatvan női munkás” – idéz a Magyar Textilipari Évkönyv egy napilapot 1896-ból. A divatház országos méltatása sem maradt el: az első Országos Kiállításon Koronás Arany Érdemkeresztet nyertek 1885-ben. Geszler József később az Ezredéves Kiállítás előkészítésén a kiállítás ruházati ipari szektorának miniszteri biztosa lett. A cég Állami Aranyérmet kapott a kiállításon.
A siker azonban a századforduló után alábbhagyott. Giergl Henrik patikája költözött az épületbe 1907-ben, a cég pedig átköltözött a Szervita tér 8. szám alá. A Váci utcai házat 1908-ban lebontották. A Vasárnapi Ujság szinte csendes nekrológgal búcsúzott a szalontól, noha ekkor még néhány évig működtek. A hanyatlás oka a XX. század elején gyorsan terjedő, olcsó konfekcióholmi volt. Az üzlet egy rövid időre még vissza is költözött a régi telek helyén épült, Alpár Ignác tervezte házba. Az 1912-ben elkészült (más források szerint 1911-ben), négyemeletes bérház megrendelője és tulajdonosa báró Harkányi Béla matematikus, csillagász volt.
Az alaprajz egyik sajátossága, hogy a telek maximális beépítettsége ellenére az épületben nincsenek függőfolyosók. Ehelyett az udvari traktusokban, a telekhatárok mentén belső folyosó kapott helyet. A maga korában is nagyon impozánsnak tartották a homlokzatot, melynek díszei Maróti Béla szobrász munkái. A zárt erkélyek ablakmellvédjén lévő babér- és rózsafüzért tartó puttók jellemzőek a művészre, akárcsak a háttér mozaikszerű mintázata.
Az új házban Geszler egy új társsal, Haas Alberttel üzemeltette a szalont még néhány évig, a cég ugyanis a II. világháború előtt teljesen tönkrement, Geszler József pedig 1917-ben elhunyt. Később egyebek közt a Corso Penzió, majd a Corvina Kiadó működött itt. Az épületet a II. világháborúban bombatalálat érte, 1946-ban Kotsis Endre műegyetemi tanár jegyezte a ma lakásoknak és üzleteknek helyet adó bérház helyreállítási terveit.
Nyitókép: Életkép a Monasztrely és Kuzmik üzletből (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció