A Margit hidat a II. világháborús újjáépítés után 1978-ban újították fel első alkalommal. A munka egy nagyobb program első eleme volt, amelynek keretében a következő években az összes budapesti híd sorra került. A programot egy sajnálatos esemény miatt indították el, 1976-ban ugyanis a bécsi Reichbrücke leszakadt, és ez rávilágított arra, hogy akár a szemre jó állapotú hídszerkezeteknél is lehetnek súlyos hibák. Az osztrák katasztrófa után, egy hasonló balesetet megelőzendő, a budapesti hidakon teljes körű ellenőrzést és felújítást határoztak el, ennek első eleme a Margit híd megújítása volt.
Az akkori hídszerkezet négy, időben elkülönülő elemből állt. Ott voltak az eredeti pillérek, amelyek még 1872–1876 között épültek, majd az 1900-ban átadott szárnyhíd. Harmadikként a pillérek kiegészítései és meghosszabbításai említhetők, amelyeket az 1935–1937 közötti szélesítés során adtak az eredeti pillérekhez, valamint utolsóként az 1946–1948-ban épült új acél hídszerkezet. Az eredeti, 1876-ban átadott hídszerkezetnek a pilléreken kívül mindössze egyetlen része volt meg, a parti nyílások főtartói. Ezek azért voltak érdekesek, mert az ívszerkezetek magyar üzemben, a MÁV Gépgyában készültek az eredeti hídhoz, és ezek voltak az első, Magyarországon előállított, valóban nagy méretű hídszerkezetek, hiszen a Margit híd eredeti anyaga francia gyárban készült.
A Margit híd felújítása 1978 márciusában kezdődött, az elvégzendő munkákat a Magyar Hírlap 1978. március 18-i számában ismertették:
„A híd újjáépítése óta eltelt 30 év sokféle felújítási munkát tesz szükségessé. Ez kiterjed a villamosvágányok, a felsővezeték, a közvilágítás, a kábelek és közművek felújításán kívül a hídtartó szerkezet saruinak cseréjére, a hídpillérek szükségszerű megerősítésére, valamint a budai és a pesti aluljárók kiépítésére. A híd két végén levő parti nyílások átépítését az acélszerkezetű főtartók rossz állaga indokolja, ezért a teljes tartószerkezetet vasgerendákra építik át.”
A munkálatok alatt a hidat nem zárták le teljesen, részlegesen használható maradt, irányonként egy-egy sáv mindig járható volt, ám nem teljeskörűen, minden jármű számára. Az idézett cikkben a híd használatának a rendjét is közölték:
„A Margit-hídon ugyan az építkezés alatt is mindig használható lesz egy közúti sáv, de a hidat reggel 6-tól 9-ig és délután 14—19 óráig kizárólag az autóbuszok és a megkülönböztetett járművek (mentők, tűzoltók) vehetik igénybe.”
A villamosok sem jártak, az utasok szállítására összesen 40 csuklós buszt állítottak be.
A munkák 1978 október végéig tartottak, és ennek során valóban átfogó vizsgálatot végeztek a hídon, ellenőrizték például a hegesztési varratokat, valamint rengeteg szegecset, amiből összesen 30 ezer darabot kellett megerősíteni. Kicserélték a pályát hordozó hossztartók saruit, és számos korróziós problémát is kijavítottak ekkor. Mindemellett átépítették a hídpályát, amelynek keretében új, szigetelt burkolatot kapott az újjáépítéskor beépített vasbeton pályalemez, új dilatációs szerkezeteket alkalmaztak, amely lehetővé teszik, hogy az útpálya a híddal együtt mozogjon, valamint a kiskockakő burkolatot aszfaltra cserélték, és a hídpálya közepére új, modernebb villamospályát fektettek le. A nagyközönség azonban három alapvető változást tapasztalhatott.
Az első, ahogy az említett cikk is utalt rá, a parti nyílásokban átépítették a tartókat, mert azok – ívszerkezet lévén – a nyílás két végén már akadályozták a magasabb járművek áthaladását. Elbontották az eredeti, még 1872–1876 között beépített íves főtartókat, és a helyükre vasbeton hídszerkezet épült, amely mindenütt egyforma magas volt, tehát nem zavarta a közúti közlekedést. Szerencsére a magyar hídépítés ezen emlékei közül pár főtartó ív nem kohóban végezte, egy például a Közlekedési Múzeumhoz is került, és a múzeum régi épületének elbontásáig annak hídkertjében volt látható, jelenleg raktárban várja, hogy más helyen legyen kiállítva.
A másik nagy változás a híd színe volt. A Margit híd a II. világháború előtt kék volt, a háború után szürke festék állt rendelkezésre, ezért a híd szürke lett, ám 1978-ban a felújítás során okkersárgára festették át.
A harmadik jelentős változás, amely a mindennapi használók számára is látható volt, hogy a pesti és a budai hídfőnél is új gyalogos-aluljárók épültek. Ezeknek az aluljáróknak az 1978. november 3-i átadásával zárult le teljesen a Margit híd 1978-as átépítése, annak ellenére, hogy a hidat szeptembertől részlegesen átadták a forgalomnak, s ezután már csak időszakosan a kisebb munkák idejére zárták le.
A híd forgalmának szabályozásával, a hídfők átépítésével a szakemberek úgy számoltak, hogy nemcsak a szerkezetet újították meg, de a Margit híd áteresztőképességét annyival meg tudták növelni, mintha egy újabb budapesti hidat építettek volna. A híd ezzel a felújítással további három évtizedet élt, hiszen a következő nagy felújítása 2009–2011 között valósult meg.
Nyitókép: A Margit híd ma már ismét az eredeti, sárga színében látható (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció