Podmaniczky Frigyes egy ősi nemesi család sarjaként született 1824. június 20-án, Pesten. Élete első felében még nem volt annyira meghatározó a szülőváros iránti elkötelezettsége, sokfelé járt az országban és Európában is. Gyermekéveit az aszódi kastélyukban töltötte, tanulmányait a pesti evangélikus gimnáziumon kívül még Miskolcon és Késmárkon is folytatta, sőt a berlini Vilmos-Frigyes Egyetemre is beiratkozott. Külföldi utazásaiból hazatérve kamatoztathatta jogi tudását, részt vett ugyanis az 1847–1848-as pozsonyi, majd pedig az 1848-as pesti országgyűlésen is.
A szabadságharc miatt ismét el kellett hagynia szülővárosát, hiszen részt vett a hadi eseményekben, a világosi fegyverletétel után pedig besorozták az osztrák seregbe is. Egy év szolgálat után, 1850 nyarán térhetett haza, de a közügyektől visszavonulva az aszódi birtokán élt. Idejét a szépírásnak szentelte, regényeiért pedig nemcsak honoráriumot kapott, hanem 1859-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává is választották. Erre nagyon büszke volt, hiszen saját erejéből, nemesi származásától függetlenül érte el.
Pestre, valamint a politikához 1861-ben tért vissza, tagja lett ugyanis az ekkor ismét összehívott országgyűlésnek, mely annak ellenére is az alelnökévé is választotta, hogy az ellenzéki Balközép Párthoz tartozott. A kiállításon egy külön tabló foglalkozik a honatyai működésével, ebből is kiderül, hogy a kiegyezést némi fenntartással, de bizakodva fogadta. Az 1870-es évek elején azon kevés ellenzéki közé tartozott, akik magas beosztásokat kaptak, a kormány ugyanis ezáltal akart befolyást szerezni soraikban. Élete legfontosabb pozíciójához is így jutott: Szlávy József miniszterelnök 1873. március 8-án a Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnökévé nevezte ki. Két évvel később, 1875-ben egyébként a Balközép Párt egyesült a Deák Párttal, az új miniszterelnök pedig Tisza Kálmán lett. A fúzió következtében Podmaniczky is kormánypárti politikussá vált, és egészen 1906-ig tagja is maradt az Országgyűlésnek a Szabadelvű Párt színeiben.
A Fővárosi Közmunkák Tanácsát az Országgyűlés londoni minta alapján, az 1870. évi X. törvénycikk értelmében hozta létre azért, hogy Pest, Buda és Óbuda egyesítését szervezett keretek között tartsa. Tagjai közé a kormány és a főváros is kilenc-kilenc főt delegált, köztük volt 1871-től Podmaniczky is. A szervezet elnökének a mindenkori miniszterelnököt kérték fel, de ez inkább csak reprezentatív poszt volt, a valódi irányító szerepet az alelnök gyakorolta. Ez utóbbi szinte összeforrott Podmaniczky személyével, hiszen több, mint harminc évig töltötte be a tisztséget. Sikeréhez a remek kommunikációs képességei jelentették a kulcsot, amellyel kompromisszumra tudta bírni a városépítészetben jelen lévő, sokszor ellentétes érdekű feleket. A jogalkotókat például meggyőzte, hogy a beruházások ösztönzéséhez világos törvényi szabályozásra van szükség, és elérte, hogy új keretet kapjanak a kisajátítások, a jelzálogrendszer és a telekegyesítési gyakorlat.
A kiállításból az is kiderül, hogy első nagyszabású feladata, a Várkert Bazár létesítése is egy informális beszélgetésből indult ki 1873-ban. Erről naplójában írt, amit az egyik tablón így idéztek:
„E sétáim közben gyakran találkozám Szlávy József akkori miniszterelnökkel, aki hasonlólag nagy kedvelője a reggeli üdítő mozgásnak. Szlávy József mindenért, ami Budapest szépítését érinté, rendkívül érdeklődött, s e nyomon haladó eszmecseréink közben pendíté meg a királyi várkert bővítését. […] Nagy hévvel felkarolt szeméjét egészen magamévá tevém…”
Podmaniczky a várkertek előtti házsor megvételét és lebontását javasolta, mert ha ide akár csak alacsonyabb házak is épülnének, a kéményükből felszálló füst akkor is csorbítaná a királyi palota tekintélyét, tönkre tenné a fenséges látványt. Reitter Ferenc mérnök készített is tervet arra, hogyan lehetne összekötni e területet az udvari kertekkel, de a végleges rajzokat végül Ybl Miklós szerkesztette meg 1875-ben. A Várkert Bazár öt év alatt épült meg, melynek során Podmaniczky – a kiállítás kurátorainak szóhasználatával élve – projektmenedzseri feladatokat látott el. Ennek elkészülte után pedig a királyi palota bővítése vált egyik fontos céljává, amivel két éven keresztül ostromolta Tisza Kálmán miniszterelnököt, mire az 1882-ben meg is szerezte az ügyhöz az uralkodó engedélyét. Ez az építkezés jóval több időt vett igénybe, és csak 1905-ben fejeződött be.
A Várkert Bazárral párhuzamosan zajlott az Operaház építése is, melynek megszervezésében szintén elévülhetetlen érdemeket szerzett Podmaniczky. Az ötlet ezúttal is egy miniszterelnöktől, Andrássy Gyulától származott, aki még 1870-ben kezdeményezte a dalszínház létesítését. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1873-ban javasolta, hogy a Sugárúton vásároljanak telket számára, az üzlethez Podmaniczky remek tárgyalókészségének köszönhetően a Municipális Hitelintézet is jelentős összeggel járult hozzá. Szintén ő vezette azt a bizottságot, amely kidolgozta az építés programját és elbírálta a pályázatra érkezett terveket, majd 1875-ben a földmunkák kezdetén az első kapavágásokat is ő végezte. Az ünnepélyes megnyitásra 1884. szeptember 27-én került sor, ekkor Podmaniczky a király jóvoltából már egy hónapja a Nemzeti Színház és az Operaház egyesített intendánsa volt.
Hídvégi Violetta és Zászkaliczky Zsuzsanna kurátorok a kiállításnak is az Intendáns címet adták, amely leegyszerűsítve intézőt jelent. Tisza Kálmán még belügyminiszterként 1875-ben nevezte ki Podmaniczkyt a Nemzeti Színház intendánsává, ami tulajdonképpen a gazdasági és adminisztratív teendők ellátását jelentette. A tíz tablóból álló, festményekkel és személyes tárgyakkal színesített tárlatból azonban kiderül, hogy a báró igazából egész Budapest fejlesztésének intézője volt: a Sugárút és a Nagykörút telkeinek értékesítéséből ugyanúgy kivette a részét, mint a rakpartok és a vasúti pályaudvarok kiépítéséből. Megnyerő személyiségét és rendkívüli teherbírását tisztségek sokasága is bizonyította, melyek közül az Evangélikus Országos Múzeum természetesen az egyházban betöltött szerepéről is megemlékezik. Podmaniczky Frigyes érdemekben és eredményekben gazdag élete 1907. október 19-én ért véget. A kiállítást is ehhez igazították, az ugyanis október 20-ig tekinthető meg az intézmény Deák téri központi épületének alagsori kiállítótereiben.
A nyitóképen: Kő Pál szobra Podmaniczky Frigyesről a pesti Podmaniczky téren (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció