A Belső-Józsefváros szívében fekvő Festetics-palota különleges épülete nemcsak Pestnek, de a Nemzeti Múzeum körül kialakult mágnásnegyednek is. Ez volt itt az első főúri épület az 1860-as évek elején, mely alaposan megváltoztatta, nagyvárosias, elegáns környezetté formálta a Múzeum környékének addigi falusias, az 1838-as árvíz következtében kissé kopottas, lepusztult városképét. Az építtető Festetics György gróf Ybl Miklóst bízta meg az épület terveinek elkészítésével. Az építkezést az Ybllel sok helyszínen együtt dolgozó Wechselmann Ignác irányította. Az épület falai 1864 nyarán már javában álltak, leginkább már a belső terek díszítésén dolgoztak a mesterek.
S különlegesnek mondható az épület abból a szempontból is, hogy azok közé a főúri paloták közé tartozik itt a fővárosban, melyeket nem csak kívülről örökítettek meg a korabeli képek, de lencsevégre kapták az elegánsan kialakított és berendezett belső tereket is. Nem számít ugyan egyedi esetnek, hogy a palota belsejéről felvételek készültek, hiszen számos olyan fotót ismerünk a korból, melyek a XIX. század második felében épült vagy átalakított kastélybelsőket ábrázolnak, fővárosi paloták esetében viszont mégis kevesebb ilyennel rendelkezünk. A Festetics család levéltárban őrzött dokumentumai között több olyan fotó is található, mely a palota korabeli elegáns enteriőrjét örökítette meg, s szerencsés módon megmaradtak az utókor számára is. Található ezek között mára már a palotából eltűnt szalon- és szobabelső, de készült felvétel az épületnek arról a manapság is megcsodálható, elegánsan díszített helyiségéről is, a díszlépcsőházról, ahol a rendezvények idején a vendégeket fogadták.
Az épület külső és belső stílusa érdekes paradoxont mutat. Míg homlokzata az 1860-as évektől a fővárosban hódító útjára induló reneszánsz stílust formál, addig a palotának ez a belső fogadóhelyisége a barokk pompáját öltötte magára. De korántsem gondoljunk túlzsúfolt, nehézkes barokk díszítésre. A helyiséget sokkal inkább a mértékletes, visszafogott pompa jellemzi. A hivalkodás mellőzése és a fennkölt nagyság kifejtése. A részletek finom és aprólékos kidolgozottsága, ami sok helyen gazdag és mozgalmas formakinccsel párosul.
Az épület első emeleti helyiségeibe történő bejutást és a különböző estélyek megrendezésének nyitányát a palota elegáns lépcsőháza biztosította. Itt fogadták a rendezvényekre sokszor valóságos ruhakölteményekben érkező vendégeket, s mindazokat a személyeket, akik a palotába exkluzív alkalmakkor nyerhettek bebocsátást. A díszlépcsőház persze nemcsak a fogadásokhoz biztosított elegáns teret, egyúttal a főúri pompakifejtés érdekeit és céljait is szolgálta. Itt szembesült a vendég először azzal a valósággal – ha nem volt mindennapi bejáratos személy –, hogy hova is érkezett meghívásra, s milyen előkelő ízlés fogja majd fogadni őt.
Az Ybl tervezte palota díszlépcsőháza az épület egyik gyöngyszemének számít. Szinteket köt össze egymással, ami óhatatlanul is felfelé, a mennyezet felé irányítja az emberek tekintetét, ahol egy páratlanul szép párkányzat, egy csipkézettel, finom faragványokkal ellátott mennyezet, törpegaléria bontakozik ki a szemünk előtt. Gazdag, de mégis visszafogott stiláris díszítésről beszélhetünk, melyek nagyszerűvé és maradandóvá teszik a befogadás, a palota felkeresésének élményét. A díszlépcsőház nem egy tágas folyosószerű felfelé vezető helyiség, hanem a tér egészét, a fentet és a lentet egyaránt át- és magába foglaló, szemmel belátható téregyüttes. A lenyűgöző hatásnak a díszítettség mellett ez is az egyik összetevője.
Egy korabeli fénykép tanúsága szerint az amúgy is mutatós helyiséget főleg fogadások és rendezvények idején délszaki növényekkel tették még elegánsabbá, melyek azonban inkább alkalmi, mintsem állandó tartozékai és kellékei lehettek ennek a tetszetős környezetnek.
Egy lényeges változás azonban megfigyelhető a lépcsőház korabeli és mai állapota között. A helyiség megvilágítását nappal a palota udvarára nyíló három, hatalmas, félkörívesen keretezett ablak biztosította, este viszont a korabeli fénykép tanúsága szerint elegáns falikarokkal történt mindez. Olyannal, mint ami a földszinten a díszlépcsőház bejáratánál látható. A tér többi részéből manapság ezek a falikarok már hiányoznak. Helyette a mennyezet közepéről alálógó díszes lámpa szórja fényét a szinteket összekötő teremben.
Az oszlopok mindig is azok közé az építészeti tartó- és díszítőelemek közé tartoztak, melyek önmagukban is emelték a külső és belső terek esztétikai értékét, az épületek homlokzatának megjelenését. Persze nem újdonsült találmányról van szó, hiszen már az ókortól kezdődően alkalmazták ezeket, elég, ha csak a görög Akropoliszra vagy a Szent Péter tér nagyszerű kollonádjára gondolunk. És a Festetics-palota esetében sincs ez másként. Az eleganciát növelő oszlopok megtalálhatóak az épület külső homlokzatán és a díszlépcsőház belső terében is. Esztétikai és szerkezeti funkció egyaránt társul hozzájuk.
A díszlépcsőházban elhelyezett két oszlop az első emeleti erkélyes pihenőt támasztja alá elegáns, kecses formában. Oszlopfejük jón mintázatot formál, törzsük középső része kannelúrával díszített, azaz szabályos függőleges soronként félkörívesen vájatolt. A díszlépcsőházban az oszlopok mintázatát követő, a fal síkjából szolidan előreugró falpillérek pedig nyugodt harmóniát kölcsönöznek a bejárat mögötti kis előtérnek. Az, hogy itt lépcső vezet felfelé, a díszlépcsőházba való bejutást teszi már hangulatában is emelkedetté.
Az épülethez készített pincealaprajzok egyike egy érdekességről árulkodik a díszlépcsőházzal kapcsolatban. Az alaprajzból az olvasható ki, hogy létezett egy olyan elképzelés is – alighanem az épület tervezésének kezdeti fázisában –, mely a kocsialáhajtót, azaz azt a részt, ahol a hintók a palotához érkezve megálltak, nem az épület belsejébe helyezte volna el, mint ahogy az most fennáll a Pollack Mihály téri kapu mögött, hanem a kapu előtt a Pollack Mihály téri homlokzathoz illeszkedően. Ahhoz hasonlóan, mint ahogy az a tér másik sarkán álló Károlyi-palota esetében látható. Ebben az esetben a díszlépcsőház a palota középtengelyében lett volna elhelyezve, s a palota kapuján belépve rögtön az elegánsan kiképzett lépcsőházi térbe juthattunk volna.
Hogy mi indokolta a változtatást, pontosan nem tudni, talán a telek adottságaihoz való alkalmazkodás, a reprezentációt biztosító első emeleti belső terek jobb és elegánsabb, Pollack Mihály térre néző elhelyezése. A megvalósult állapot azonban zártabbá tette az épületet, alig engedve bepillantást abba a világba, melyet a tulajdonosok – az építtető Festetics György és fia, Tasziló – fővárosi tartózkodásuk idején a palota falai között folytattak.
Nyitókép: A Festetics-palota díszlépcsőháza (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció