A vonalas telefon, azaz a falban futó vezetékről működő, jó ideig hatalmas kincs volt Budapesten. A telefonszámok 1989-ig 6 jegyűek voltak, azaz maximum 999 999 vonalat tudtak volna kiszolgálni, ám műszaki okokból a számok fele eleve kiesett, így Budapestre félmillió telefonszám jutott, és valóban 1989-ben 450 000 fővonal működött. (A fővonalakat ikervonalakra osztották, amely ugyan megnövelte a kapacitást, de ha az egyik ikervonalon telefonáltak, a másikat nem lehetett használni.)

Vezetékes telefon és telefonkönyv az 1950-es években (Fotó: Fortepan/Képszám: 254821)

A hálózat pedig nem volt elég, ugyanis a II. világháború után egészen az 1990-es évekig a politikai vezetés a telefont nem tekintette alapszolgáltatásnak, hanem a posta egy olyan ágazatának, amely luxusszolgáltatás, és csak veszteséget termel. Persze voltak kiváltságosok, akik azonnal kaptak telefont, állami vezetők, különleges beosztásban dolgozók (például, ha egy mérnök az árvízvédelemhez volt beosztva), de telefonhoz jutni sokszor évtizedes várakozást jelentett. Egy 1986-os felmérés alapján 100 lakosra 35 telefon jutott. A lassú növekedés 1989-re ért el odáig, hogy Budapesten, ahol az ország összes telefonvonalának a fele működött, nem volt elég telefonszám. A 6 számjegyű telefonszámokat egyébként 1936-ban vezették be, addig 5 jegyűek voltak a budapesti számok.

Volt olyan vállalkozás, ahol előbb volt számítógép, mint telefon (Fotó: Fortepan/Képszám: 193613)

Ezért is volt jelentős, hogy 1989-ben az addig 6 jegyű budapesti telefonszámok 7 jegyűvé váltak, hiszen elméletben megtízszerezte a kiosztható telefonok számát, ha fizikai vonalak (azaz a kihúzott vezetékek mennyiségét) nem is.

A változást hatalmas reklámkampány kísérte, Rózsa György és Vitray Tamás televíziós reklámban próbálta bevésni az emberek fejébe, hogy változnak a számok. Azért ők, mert hozzájuk volt köthető a kor kedvelt televíziós vetélkedője a Kapcsoltam, ahol telefonon keresztül lehetett játszani.

Az átállás 1989. szeptember 2-án éjfélkor történt meg, amit hosszas műszaki előkészítés előzött meg, hiszen például a Közlekedéstudományi Szemlében már 1981-ben írt tanulmányt a 7 számjegyre való átállásról Plank György. A Képes Újság 1984 novemberében azt írta, hogy a változás 1988-ban várható, azonban a gyakorlatban ez 1989 szeptemberében vált valósággá. Az összes, nemcsak a budapesti, hanem a vidéki telefonközpontot át kellett állítani, és mivel ezek messze nem voltak még digitális rendszerek, ez hosszú időt, éveket vett igénybe, és természetesen hatalmas költséggel járt, több száz millió (akkori) forintba került.

 A telefonálók számára Budapesten ez csak annyit jelentett, hogy a megszokott telefonszám elé egy 1-est kellett tárcsázni. A Népszava című lap 1989. szeptember 2-án ezt írta az átállás lakossági vonatkozásáról:

„Mától a budapesti hívások esetén a tárcsahanggal egy időben tájékoztató felhívás is hallható lesz: „A budapesti számok 7 jegyűek!" A folyamatosan hallható tájékoztatás végét azonban nem kell megvárni, a hívott szám tárcsázása azonnal megkezdhető. Ha a telefonáló nem egyessel kezdi a hívást, vagy nem tárcsázza le mind a hét számot, akkor – a központ típustól függően – foglalt hangot hall, vagy visszakapja a vonalat.”

A következő időszakban tehát mindenkinek meg kellett szoknia az új rendszert, vidékről pedig azt, hogy az 1-es budapesti körzetszám után még egy egyest kellett tárcsázni. A külföldről telefonálókat angol és német nyelvű hang tájékoztatta a telefonban a változásokról, a szállodákban háromnyelvű, a budapesti telefonfülkékben négynyelvű tájékoztató szöveg volt olvasható.

A 2-sel kezdődő telefonszámokat 1989 végén, 1990 elején kezdték kiosztani, amikortól megnyílt a budafoki telefonközpont is.

A vezetékes telefonok száma ugyan növekedett, de még az 1990-es években sem volt magától értetődő, hogy bármely budapesti lakáshoz elérhető lett volna a vezetékes telefonszolgáltatás. A hazai vezetékes távközlést jól jellemezte, hogy 2000-ben, amikor a magyar vezetékes telefonok előfizetői száma a legmagasabb volt, akkor is elmaradt az EU-átlagtól. Mire, kis túlzással, a hálózat képes lett volna kiszolgálni minden igényt, akkorra a mobiltelefon elkezdte kiszorítani a piacról.

Nyitókép: A telefon nagy kincs volt, sokan csak utcai fülkéből tudtak telefonálni (Fotó: Fortepan/Képszám: 210214)