A Fiumei úti sírkert egyik művészparcellájában nyugvó Izsó Miklós (1831–1875) a hazai szobrászatot elsőként emelte európai színvonalra, miközben azt a népi-nemzeti felfogást képviselte, amelyet az irodalomban Petőfi Sándor és Arany János, a zenében pedig Erkel Ferenc és Liszt Ferenc – olvasható a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) honlapján abból az alkalomból, hogy felújították a 149 éve elhunyt művész síremlékét.

Izsó Miklós megújult síremléke a Fiumei úti sírkertben (Fotó: NÖRI)

Izsó Miklós síremlékéről azt írják: a talapzaton álló, erőt sugárzó alak kimagasodik a környezetéből. Az emlékművet 15 évvel a művész halála után állította egy, az ezzel a céllal létrejött emlékbizottság. Mátray Lajos fiatal szobrász a közadakozásból befolyt, de nem elegendő összeg ellenére is olyat alkotott, amely párját ritkította a sírkertben. Az atlétatermetű magyar szobrászt munkaruhában és vésővel a kezében ábrázolta, mellette a szobrászat jelvényeivel. A közel 135 éves síremlék carrarai márványból készült.

A carrarai márványból készült, közel 135 éves síremlék az egyik művészparcellában található (Fotó: NÖRI)

A NÖRI honlapján felidézik: Izsó Miklós 1851 és 1856 között Rimaszombatban volt kőfaragó. Első mestere, Ferenczy István korán felismerte tehetségét. Támogatóinak köszönhetően Bécsben és Münchenben tanult. Innen küldte haza első, diáktársai adakozásából készült művét, a Búsuló juhászt (1862). „A népi alak még reformkori ízlés szerint idealizált, de az antikizáló síremlékek támaszkodó gyászoló figurájának békés beállítása feszültséggel teli” – fogalmaznak.

Nélkülözéssel töltött tanulóévei után Izsó hazatért, és nagyobb megrendelések híján épületplasztikai megbízásokból él. Emellett kis méretű tanulmányokat készített népi figurákról, elsősorban táncoló parasztokról. Ez az egész életén végighúzódó terrakottasorozat a mozgás és testábrázolás számtalan változatát, bravúros kifejezését őrzi. 1870 és 1872 között a Budai Főreáltanoda, 1871-től a Mintarajztanoda tanára volt.

Izsó Miklós síremléke a felújítás előtt (Fotó: NÖRI)

A debreceni Csokonai-szobor volt az első és az egyetlen nagyobb köztéri munka, amelyet valóban Izsó készített el. „A fiatalosan hetyke, ugyanakkor nemesen előkelő költő képét formálta meg (1871)” – értékelték az alkotást. Izsó nagy lendülettel fogott hozzá Petőfi Sándor budapesti, Petőfi téren felállítandó szobrához, amelynek szenvedélye, lendülete, kifejező feje figyelemre méltó. A művész korai halála meggátolta a befejezést, amely így munkatársára, Huszár Adolfra maradt. Ugyanez volt a sorsa a szegedi Dugonics-szobornak – írják a NÖRI honlapján.

Megemlítik még, hogy Izsó Miklós hozta létre az első nagyobb szobrászműtermet Magyarországon, de korai halála miatt már nem használhatta.

A Nemzeti Örökség Intézete azt is közölte, hogy Izsó Miklós közadakozásból emelt síremléke Pákh Imre és felesége magánadományából újult meg (mecénásként tavaly Munkácsy Mihály síremlékének felújítását támogatták). 

Forrás: Nemzeti Örökség Intézete

Nyitókép: Izsó Miklós megújult síremléke a Fiumei úti sírkertben (Fotó: NÖRI)