Budapestről 90 éve elindult egy hajó, azzal a céllal, hogy Alexandriában kössön ki. Nem egy kis hajócskáról volt szó, sőt nem is egy tudományos vagy kalandos expedícióról, azaz nem Széchenyi István – aki egy kis hajóval a kereskedelmi lehetőségek felmérése érdekében hajózott végig a Dunán – vagy Széchenyi Ödön – aki a belvízi hajózást fellendítendő vezette az általa épített Hableány nevű gőzhajót a folyókon és csatornákon keresztül Pestről Párizsba – útjait kívánta valaki megismételni, de nem is Verne Gyula hősét, a dunai hajóst utánozta. A Budapestről 1834. október 6-án kifutott hajó egy rendes tengerjáró teherhajó volt, gyomrában 50 vagonnyi, azaz közel 500 tonnányi rakománnyal, azzal a céllal, hogy végighajózzon a Dunán, ki a Fekete-tengerre, át a Boszporuszon, hogy végül Alexandriában kössön ki.
Ez az út, amelyre a MFTR, azaz a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. Budapest névre keresztelt hajója indult, mégiscsak úttörő vállalkozás volt, a kereskedelmi Duna-tengerhajózás megindítása, azaz egy olyan áruszállításé, ahol ugyanaz a hajó közlekedik a tengeren, mint a folyón.
A folyami és a tengeri hajók alapjaikban különböznek egymástól, egész más kihívásoknak kell megfelelni, a tengeren állni kell a hullámzást és a viharokat, míg a folyón inkább a zátonyok, a homokpadok okoznak gondot, azaz a tengeren előnyösebb mély merülés a folyón hátrány. A tengeri hajók lehetnek nagyok, a folyami hajóknak el kell férniük a hidak alatt, és a folyami városok kikötői létesítményeinél.
Ezt a problémát oldották meg a magyar mérnökök – kényszerből – a Duna-tengerjáró hajók megépítésénél, és ezzel vált lehetővé, hogy az 56,2 méter hosszú, 8,5 méter széles Budapest biztonsággal haladjon folyón és tengeren is. (A folyam-tengerhajózás nem magyar találmány, már a XX. század elején volt Nyugat-Európában erre példa.) A hazai építésű folyam-tengerjáró hajók kettős üzemét különleges felépítésük, valamint a kis helyigényű, de erős Ganz–Jendrassik dízelmotorok tették lehetővé. A hajót magát villanymotorok hajtották, a magyar fejlesztésű dízelek a generátorokat hajtották meg, ezzel is jelentős helyet spórolva.
A Budapest motoros első kereskedelmi útjára tehát 90 éve indult, az útvonal Isztambul, Jaffa, Bejrut és Alexandria volt. A nagy út előtt a hajó Szobig egy rövid próbautat tett, erről a Budapesti Hírlap így számolt be 1934. október 6-án:
„Indulása előtt próbautat tett a Budapest teljes rakománnyal. A Szobig tartó próbaútjára elkísértük a dunai és tengerjáró hajót, amely ebben a nemben nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon az első. Reggel nyolc órakor indultunk. A parancsnoki hídon Kádár Ferenc kapitány foglalta el a helyét. Fiatal ember, alig múlt harminc éves. Fiatal az első tisztje, Korbuly László kapitány és fiatal a hajó egész személyzete. A próbaútra összegyűlt előkelőségek az összekötő vasúti hidat elhagyva indulnak szemlére. Wulf Olaf nyugalmazott vezérfőkapitány, Domony Móric a MFTR vezérigazgatója és Nagy Gábor kapitány, a tengerészeti osztály vezetője kalauzolják a vendégeket, akik gyakran elbotlanak a huszonöt-negyven centiméteres küszöbökön, amelyek a tengeren a víz becsapódása ellen szolgálnak védekezésül.”
De mit is szállított az első, történelmi útján a Budapest? Rendkívül prózai árucikkeket, például kádakat, amelyeket, mivel nem kellett azokat útközben átrakodni, nem is kellett különösebben becsomagolni, ez is csökkentette az árat. A számítások szerint ezzel a módszerrel a szállítási költségek a harmadára-felére csökkentek, mintha Triesztig vonattal, onnan hajóval szállították volna el az árut.
A Budapest 1934. november 4-én érkezett meg Alexandriába, Egyiptomba, és ki-, valamint berakodás után elindult Budapestre.
A vállalkozás sikeres volt, annyira, hogy a magyar MFTR-en kívül más cégek is belevágtak ebbe az üzletbe, például a szintén magyar Neptun Tengerhajózás Rt. Duna nevű hajójával, amely eredetileg 1910-ben épült Marquise de Lubersac néven, azért, hogy a Szajnán keresztül Párizs és az angol kikötők között járjon. A hajót a Neptun Rt. megvette, átépítette, és az 1934. november elején érkezett meg Budapestre.
Az első Duna-tengerjáró, a Budapest 1962-ig hajózott, utána leselejtezték, raktárhajónak használták, és 1988-ban szétbontották.
Nyitókép: A Budapest motoros még építés alatt (Fotó: Fortepan/Képszám: 19726)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció