A városok és városrészek egyik legfőbb jellegzetessége a dinamizmus és a mozgásban levés, azaz a változás és az átalakulás, ami magában foglalja a terület városképi arculatának átformálódását is. Manapság, látva a három- és négyemeletes belvárosi házakat, nehéz elképzelnünk, milyen is volt az ezt megelőző időszakban az adott terület miliője és városképe, még ha tudjuk is, hogy régen parlagon heverő területek lehettek, amelyeket a város idővel végérvényesen birtokba vett.
Ilyen területnek számított egykoron a ma már belvárosi környezetet idéző Nemzeti Múzeum környéke is, melyet napjainkban leginkább palotanegyednek hívnak, a XIX. század vége felé viszont mágnásnegyednek neveztek. Ma már előkelő paloták és többemeletes bérházak szegélyezik első közgyűjteményünk épületét, pedig az egykori térképek és (város)leírások szerint a XIX. század derekán még jócskán külvárosnak számított ez a terület, ahol többnyire haszonnövényeket termő (konyha)kertek és földszintes házak helyezkedtek el.
Belső-Józsefváros múltbéli, a falusias arculatot levetkőző és a jövőt idéző nagyvárosias fejlődését főként két épület indította el. Az egyik az 1830-as évek végétől felépülő, Pollack Mihály tervezte Nemzeti Múzeum épülete, a másik pedig az Ybl Miklóshoz kapcsolódó, az 1860-as évek első felében épült Festetics-palota volt. Mindkét épületről több kortárs ábrázolás is készült – a múzeumról érthetően sokkal több –, amelyek között akadnak olyan kuriózumok is, ahol ez a két emblematikus épület olyan házak szomszédságában mutatkozik meg, melyek a korábbi időszakok városképi jellegzetességei közé tartoztak.
Amikor 1847-ben a múzeum elkészült, monumentalitásával, nyugodt, harmonikus, letisztult formái által a szomszédos, falusias jellegű épületekhez viszonyítva, mint óriás a törpék között, úgy emelkedett ki környezetéből. Építészeti jelentőségét és a városrészre gyakorolt hatását már a kortársak is hamar felismerték. A múzeum mellett közvetlenül azonban állt egy olyan épület, nevezetesen a mai Múzeum és Baross (akkori Stáció) utca sarkán elhelyezkedő Két pisztoly fogadó, mely még a Múzeum felépülését követő negyedszázadon át is egy régi világ letűnt időszakáról tanúskodott, miközben körülötte lassan már egy nagyvárosi arculat kezdett formálódni. A XVIII. században épült, kávéházat is magába foglaló fogadó, egykoron még a pesti városfalon kívül, Pest keleti határa mentén a Kecskeméti kapuval szemben helyezkedett el, s elsősorban az Alföldről áruikkal feljövő vásárosok rendszeres szálláshelyéül szolgált.
A múzeum felépülésével éles kontraszt keletkezett a város akkori legszebb és legnagyobb, valamint a közvetlenül mellette álló – túlzás nélkül mondható – egyik elavult és divatjamúlt, kopottas fogadója között. A Két pisztolyt ugyanis nemcsak az évek amortizálták folyamatosan, de az 1838-as árvíz is jelentős károkat okozott benne. A kortársak az új múzeumi épülettől jelentős változásokat reméltek, s ezzel együtt a régi fogadó lebontását óhajtották. Persze más volt a közakarat és más a tulajdonosi érdek, s míg a környék városfejlődése nem öltött olyan méreteket, melyben ez a kontraszt már égbekiáltó lett volna, addig a fogadó is a helyén maradt, bevételt hozva üzemeltetőjének, egyúttal helyszínt biztosítva és közbeszédet szolgáltatva a különböző kihágásoknak és pajzán dolgoknak.
Alt Rudolf korábbi, az 1840-es évek közepét ábrázoló képén kívül Slowikovski Ádám 1860-as évek derekán készült litográfiája is jól érzékelteti azt a kettősséget, ami a Nemzeti Múzeum környékét jellemezte a múzeumi épület felépülését követően. Belső-Józsefváros területének múltat idéző, de egyúttal a jövőbe is mutató kettős, Janus-arcát. A múltat a Két pisztoly fogadó, valamint az ekkoriban még többnyire kövezetlen és csatornázatlan környezete idézte, míg a múzeum elegáns épülete és Slowikovski képén a mögötte, a Festetics-palotával párhuzamosan épülő, franciás jellegű Károlyi Alajos-féle palota már a városfejlődés jövőbe mutató irányát jelezte.
Azonban még egy bő évtizedet kellett várni arra, hogy ez az éles, szemet szúró kontraszt eltűnjön Belső-Józsefváros szívéből, s a fogadó helyén is egy elegáns, nagyvárosias környezetre jellemző bérház épüljön. 1874-re itt épült fel Ybl Miklós tervei alapján a sokak által nemcsak megcsodált, de meg is örökített elegáns Pesti Hazai Első Takarékpénztár bérháza, melyet általában, a korábbi képekhez hasonló pozícióban – mintegy a beteljesedett jövőt – a Nemzeti Múzeummal együtt ábrázoltak, sokszor a szintén Ybl tervezete Kálvin téri Danubius-kúttal együtt.
S van egy másik, alig ismert és ritkán látott kép a Festetics-palotáról, a Belső-Józsefváros mai arculatát kialakító másik épületről, mely ugyancsak – Janus istenséghez hasonlóan – múltat és jövőt foglal magába egyetlen pozícióban. A mágnásnegyed születési helye a mai Pollack Mihály téri Festetics-palota volt, mely az 1860-as évek elején a múzeum mögött épült első főúri palotaként hatalmas horderejű változást idézett elő a területen. Nemcsak a környék városképi arculatát kezdte átformálni, hanem az addigi kispolgári társadalmi összetételt és életformát is megváltoztatta, idővel jórészt teljes egészében főnemesire cserélve azt. A következő évtizedekben, maga köré vonzott számos főúri épületet, amivel egy falusias jellegű, földszintes házakat felváltó, előkelő úrias környezetet készített elő.
Az 1870-es évek legelején készült egy vizitkártyán szereplő fénykép a Festetics-palotáról és a mellette, a mai Bródy Sándor utca másik oldalán álló, egykori Degenfeld–Schomburg-palotabérházat megelőző épületről, amely egy földszintes, homlokzatát hatalmas, szekerek közlekedésére alkalmas kapuval áttört épületet ábrázol. Ez a földszintes ház az XIX. század első felének jellegzetes épülettípusa volt ezen a környéken, amelyekben főként kispolgári életforma honolt.
A sarokingatlant a földszintes házzal Degenfeld gróf 1871 decemberében vásárolta meg, s a házat a következő évben lebonttatta, hogy oda, immár a saját kényelmét szolgáló palotabérházat – egyúttal a múltat felváltó és a jövőbe mutató városképi elemet – építtessen Ybl Miklós tervei szerint. Az újonnan felemelt, impozáns épületet később Klösz György is érdemesnek tartotta megörökíteni, a fényképén azonban nemcsak ez a remekbe szabott palotabérház látható, hanem két oldalán a környék még többi földszintes háza is, melyeket idővel ugyancsak lebontottak, előkelő (nagy)városi épületeknek adva át helyüket.
Persze ez a Janus-arcúság ott volt minden későbbi, az első világháborút követő változás vagy átalakulás idejében, s ott van ma is a területen. A környék épületei ekkor ugyan már nem változtak, funkciójukat tekintve azonban az 1930-as évektől kezdődően változáson mentek keresztül, s a Pollack Mihály térrel együtt napjainkban is változnak. Az egykori, báloktól és rendezvényektől hangos főúri paloták egy része manapság felsőoktatási intézményeknek és közgyűjteménynek ad helyet. Pálffy Pálné és Wenckheim Frigyes egykori palotája a Szabó Ervin Könyvtárnak, a Reviczky utcai Károlyi–Csekonics-rezidencia és a Wenckheim-bérház a Károli-egyetemnek, a Pollack Mihály téren álló Festetics-palota az Andrássy Gyula német nyelvű egyetemnek, az Esterházy-palota és a Károlyi Lajos/Alajos építtette palota pedig az ide költöző Pázmány Campusnak.
Nyitókép: Slowikovski Ádám 1860-as évek derekán készült litográfiája a Nemzeti Múzeumról
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció