Az I. világháború alatt – nem a légitámadások miatti elsötétítés, hanem a takarékosság érdekében – a már korábban is terjedő villanyreklámokat betiltották. A háború előtt Budapesten már szép számban világítottak fényreklámok, az első neonreklám hirdetés 1908-ban gyúlt ki. Ez a tiltás egészen 1924-ig volt érvényben, 1924 októberétől azonban ismét engedélyezték, mert addigra a budapesti áramellátás már képes volt a szükséges energiát biztosítani.
A több mint száz éve feloldott tiltás hatására Budapesten egyre másra szaporodtak a háztetőkön a világító reklámtáblák. Az új gyakorlat annyira népszerű volt a hirdetők között, hogy hihetetlen gyorsan épültek ki a tetőkön az egy-két emelet magas szerkezetek, amelyek villanyvilágítással hirdették a termékeket: 1925 márciusára már legalább 20 nagyméretű világító tábla volt a budapesti belvárosban. Ekkor már „mozgó" ábrákat is meg tudtak jeleníteni a többszínű fényreklámok.
Ezek a szerkezetek hatalmasak voltak, esetenként több emelet magas tartószerkezetekre szereltek fel sok száz égőt. A probléma az volt, hogy sok tábla engedély nélkül készült, valamint amelyek mégis engedéllyel is épültek, azoknál sem nagyon vizsgálták például az elektromos biztonságot. Ugyan e táblák veszélyeire a tűzoltóság ugyan felhívta a figyelmet, de ennek nem igazán volt foganatja, egészen 1925. március 11-ig. E napon ugyanis egy tábla katasztrófát okozott. A Pesti Hírlap ezt írta 1925. március 12-én:
„A Teréz körút 15. számú ház tetején a járókelők által heteken át megbámult Modiano-reklám villanytranszparens, a füstölgő cigarettával, egy derék tűzoltó halálát okozta szerdán este, miután előzőleg felgyújtotta a négyemeletes bérpalota egész tetőzetét.”
Mi is történt? A Teréz körút 15-ös számú ház tetejére 1925 januárjában hatalmas villamos reklámtáblát szereltek. Az első hírek szerint hatósági engedély nélkül állították fel a táblát, de később kiderült, hogy a hirdető ugyan az engedélykérelmet benyújtotta, de a választ nem várta meg. A nem megfelelően kiépített elektromos berendezés miatt 1925. március 11-én este háromnegyed 9 körül a tábla kigyulladt, és lángra gyújtotta a bérház tetejét. A zavart és a pánikot fokozta, hogy a telefonhálózat valamiért nem megfelelően működött, a központ (akkor még a központon, telefonoskisasszonyokon keresztül kellett kérni a hívott felet Budapesten) egyszerűen nem jelentkezett. Nemcsak a házból próbálták hívni a tűzoltókat, hanem a szemben lévő Abbázia kávéházból, illetve a közeli Kovács kávéházból is, sikertelenül. A tűzoltóság csak késve kapta meg a riasztást, és mire kiértek, az egész tető lángolt. A rémisztő látványosságot járókelők nagy tömege nézte az utcáról, végül a rendőrségnek kellett rendet tennie.
A kiérkező tűzoltókat több tényező is hátráltatta, ezek közül a legtragikusabb az volt, hogy a tűz miatt leszakadt az épület párkánya, és a lezuhanó gerendák a tömlőket is tönkretették, ezért a beszámolók szerint vagy negyed óráig nem is tudták az oltást rendesen megkezdeni. Sokáig attól tartottak, hogy a tűz a környékre is átterjed, főleg úgy, hogy a szomszédos épületekben gyúlékony anyagok is voltak. A tűzoltók több váltásban rohantak be az égő épületbe, és ekkor történt az a szerencsétlenség, hogy a leszakadó párkányzat egy tűzoltót maga alá temetett. Azonnal megindult a mentés, a szerencsétlenül járt tűzoltó kiásása a romok alól, de már csak a holtteste került elő. A tűzoltók nehéz munkával meg tudták akadályozni, hogy a környék lángra kapjon, de a ház tetőszerkezete teljesen leégett. Szerencsére a lakók időben ki tudtak menekülni, a hősi halált halt tűzoltón kívül nem volt más áldozat. A tűz másfél milliárd (akkori inflációs) koronás kárt okozott.
A másnapi hatósági szemle következménye az volt, hogy a fővárosi tanács még aznap ideiglenesen megtiltotta az összes budapesti elektromos hirdetőtábla működését, azok másnaptól, péntektől borultak sötétbe. A tanács elrendelte, hogy csak akkor lehet üzembe helyezni azokat, ha az összes elektromos csatlakozását és berendezését a hatóságok átvizsgálják. A vizsgálatról Barczen Gyula tanácsnok, az építési ügyosztály vezetője Az Ujság című lap 1925. március 18-i számába ezt mondta:
„Kétségtelen, hogy a reklámtáblák felszerelését és elhelyezését körül kell határolni éppen tűzbiztonsági okokból, mert eddig csak az építési szabályrendelet intézkedései voltak irányadók. Tanulmányozni fogjuk, hogy mit tett e téren a külföld, így mindenekelőtt Bécs városa, amely csak a minap kötötte szigorú rendszabályokhoz a villamos reklámtáblák felállítását. Ismétlem, a most folyó vizsgálat jelöli ki a további tennivalókat, de ezek még igen sok körülménytől függnek, mert hiszen az ügynek nemcsak technikai, így elsősorban elektrotechnikai és építészeti, továbbá tűzrendészet vonatkozásai vannak, hanem jogi szempontok is irányadók. Ezért tehát e pillanatban még nem tudható, hogy mikorra készülhet el a transzparensek működését szabályozó rendelet.”
A következő napokban elvégzett vizsgálatok megállapították, hogy a fővárosban felszerelt 20 villamos reklámtábla közül mindössze 3 volt megfelelően engedélyezve, a többi hiányos és tűzveszélyes volt. A hatóságok a rendelettervezetet 1925 nyarára elkészítették, addig azonban a reklámtáblákat egyedi engedélyek alapján lehetett üzemeltetni, ha azok megfeleltek az előírásoknak.
A reklámtáblák terjedését a katasztrófa nem roppantotta meg, az új engedéllyel rendelkező hirdetések annyira elszaporodtak 1925 második félévében, hogy 1926 elején emiatt a belvárosban új transzformátortelep felállításáról döntöttek, hogy a reklámtáblák áramigényét kielégítsék. A szabályokról 1927-ben, amikor a két évvel korábban leégett tetőre ismét felszereltek egy fényreklámot, a Magyar Hírlap a következőket írta 1927. május 22-én:
„Megnyugtathatjuk a nagyközönséget, a fényreklámtábla emlékezetes leégése óta illetékes tényezők nagyon szigorú feltételekhez és szabályokhozkötik le a fényreklámtábla építését. Illetékes kerületi elöljáróság engedélyét kell elsősorban kikérni az ilyen építkezésnél; az üzembehelyezés előtt szakemberekből, mérnökökből és tűzoltóparancsnokokból álló bizottság vizsgálja meg a fényreklámot. A bizottság elrendeli, hogy a fényreklám villamosvezetékeit acélpáncélcsövekben vezessék fel a tetőre, de még így sem szabada padláson keresztül húzni a vezetékeket. Továbbá a vaskonstrukciónak, amelyen a tábla áll, úgy kell megszerkesztve lennie, hogy az egy külön, a kőfalakba kötött vastraverzen álljon, így leéghet esetleg a tető, de a különálló vaskonstrukción áll a fényreklám. A közönségnek nem kell aggódnia tehát, hogy a villanyreklámoktól hasonló tűz támadhat."
Az 1930-as évekre Budapestet – más világvároshoz hasonlóan – ellepték a fényreklámok, amelyek a II. világháborúig üzemben is voltak. A háború után egészen az 1960-as évek végéig kellett várni, hogy ismét neonreklámok világítsanak Budapesten, de akkor már nem a kereskedelmi érdek, hanem a szocialista állampárt határozata nyomán épültek ki a neonreklámok.
Nyitókép: Fényreklámok az Oktogonon az 1920-as évek végén (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció