A rajzolófejedelem hazatért

2016. július 8. 16:28

Zichy Mihály művei az európai rajzművészet legszebb darabjai közé tartoznak. Remekül ábrázolja az emberi arcokon és gesztusokon keresztül a személyiség lelki életét és küzdelmét. A 110 éve Szentpéterváron elhunyt művész sírja a Fiumei úti temetőben lelhető fel. A rajzolófejedelem előtt az Országos Széchényi Könyvtár kiállítással tiszteleg.

Írta: Ludmann Mihály

Kétségtelenül kevés magyar művésznek áll köztéri szobra a Kárpát-medencén kívül. Zichy Mihály ezen kivételes alkotók egyike. Zichy közel fél évszázadot élt az Orosz Birodalom fővárosában, Szentpéterváron mint a cárok udvari festője, de szobra Grúziában, a kaukázusi ország fővárosában, Tbilisziben áll. A talapzat felirata egyértelműen tudósít arról, hogy a magyar művész ezt az érdemet a grúzok nemzeti eposzának, A tigrisbőrös lovagnak az illusztrálásával vívta ki. 

A Széchényi Könyvtár most Zichy rajzművészete előtt tiszteleg a nemrég megnyitott kiállításával. Gróf Zichy Mihály 1827-ben született Zalán. Előbb Pesten jogot tanult, de a festészet iránti vonzódása és tehetsége hamarosan Bécsbe vezérelte, ahol Georg Waldmüller tanítványa lett.  Bár mestere a biedermeier, majd a realizmus követője volt, Zichy első jelentős műve, a Mentőcsónak című festménye a közép-európai festészetben egyedülálló módon a romantika világát jelenítette meg. 1847-ben került Szentpétervárra mestere ajánlásával mint a cár egyik rokonának rajztanára, azonban a magyar szabadságharc leverése miatt, amelyben az oroszok meghatározó szerepet játszottak, megvált az udvartól. Nyomorúságos időszak után a gatsinai vadászatról készült sorozatával bebizonyította tehetségét, és 1853-ban udvari festővé nevezték ki.

A feladata az volt, mint egy mai fényképészé, meg kellett örökítenie a fogadásokat, a vadászatokat és az udvari ünnepségeket. 1856-ban több művésszel együtt azt a feladatot kapta, hogy rajzolja le II. Sándor koronázási ünnepségének eseményeit. Ezt bravúros gyorsasággal és kompozíciós megoldással készítette el. A nagy méretű színes lapokat albumokba kötötték, és a mai napig orosz gyűjteményekben vannak. A tárlat egyik különlegessége ennek a koronázási albumnak a bemutatása. Ezek a művek a festő első szentpétervári korszakának jelentős alkotásai. 

1871-től sokat utazott Európa országaiban, majd Párizsban telepedett le. Itt Munkácsy Mihály mellett a francia főváros másik legjelentősebb magyar művésze volt. Baráti kapcsolatot ápolt a kor kitűnő francia íróival, többek között Victor Hugo és ifjabb Alexandre Dumas is nagyra becsülte Zichy művészetét. A Párizsban 1879-ben rendezett világkiállításra festette nagy méretű alkotását, A rombolás géniuszának diadalát, amelyen a kor uralkodói a háború és a nyomában járó pusztulás aktív szereplői, és a pápai trónus is a halált jelképező koponyákon áll. A képet emiatt nem engedték bemutatni.

A párizsi tartózkodás után hazatért. A zalai kúriát kiegészítette műteremmel, hogy ott is tudjon dolgozni. Sokáig nem használta, mert itthon nem fogadták túl lelkesen, és ezért csalódottan visszatért Szentpétervárra. Ekkor teljesedett ki rajzművészete. Illusztrálta Madách Imre Az ember tragédiája című drámáját és Arany János 24 balladáját. Ezek a művei az európai rajzművészet legszebb darabjai közé tartoznak. Remekül ábrázolja az emberi arcokon és gesztusokon keresztül a személyiség lelki életét és küzdelmét. A Széchényi Könyvtár kiállításának másik csoportját ezek a rajzok és kiadványok alkotják. Nemcsak magyar költők műveit illusztrálta, hanem orosz írók, Lermontov, Gogol és Puskin írásait is. Ekkor készült Rusztaveli A tigrisbőrös lovag című eposzának a rajzi megjelenítése is. 

Hazája sem feledkezett meg róla. 1902-ben Budapesten a Nemzeti Szalonban nyílt kiállítása, és ekkor az állam tíz képét megvásárolta. Ezek nagy része, valamint a szentpétervári otthonából hazakerült tárgyai szülőfalujában, a Somogy megyei Zalán levő kúria és műterem épületében láthatók. 

Végül ő is hazatért. Szentpéterváron halt meg 1906-ban, de Budapesten, a Fiumei úti temetőben helyezték végső nyugalomra, sírjára a Stróbl Alajos mintázta portrészobra került. 

A Széchényi Könyvtár kiállítása után, ha szeretnénk teljesebb képet kapni művészetéről, keljünk útra, hiszen itt a nyár, és Zala sincs túl messze. Higgyék el, megéri!


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó