Ujváry-kiállítás Pesthidegkúton

2016. november 29. 22:35

Ujváry Lajos festőművész kiállítása a Klebelsberg Kultúrkúriában tekinthető meg.

Írta: Ludmann Mihály

Ujváry Lajos Kaposváron született 1925-ben. A város sok kitűnő festőt adott a magyar művészetnek, többek között itt látta meg a napvilágot Vaszary János, Galimberti Sándor, Pártay István és Rippl-Rónai József.

Őt igaz, kétévesen még Ujváry is láthatta, mert nagyapjának Rippl-Rónai jó ismerőse volt. Első művészi élményei azonban nem Kaposvárhoz, hanem a Fejér megyei Őrspusztához köthetők, ahol olyan művészek fordultak meg és alkottak, mint Elekffy Jenő és Varga Nándor Lajos.

Ujváryt 1944-ben felvették a Képzőművészeti Főiskolára, azonban tanulmányait nem kezdhette el, mert 1945. január elsején mintegy kétszáz hőgyészivel együtt munkatáborba hurcolták. Innen súlyos betegen tért vissza közel két év után. Ezután kezdhette el főiskolai tanulmányait, ahonnan 1949-ben politikai okok miatt eltávolították, de két tekintélyes mester, Bernáth Aurél és Szőnyi István ajánlására visszavették. A főiskolán 1951-ben végzett. Ez az időszak a szocreál kiteljesedésének az ideje volt, ami ekkor az egyetlen igazi és hiteles út volt a magyar művészetben. Ehhez még olyan kitűnő festők is igazodtak, mint a posztnagybányai festészet két meghatározó mestere, akik védelmükbe vették Ujváry Lajost.

Szerencsére a nagybányai hagyományok és az arra támaszkodó, a húszas évek végén kibontakozó festészeti irányzat, a posztnagybányai művészet realizmusa nem állt ezzel szemben, a témát pedig csak jól kellett megválasztani, és így ezt a festészetet elfogadta a hivatalos művészetpolitika. Ez a művészet esztétikailag messze igényesebb és színvonalasabb volt, mint a mintának ajánlott szovjet szocreál. 

(Fotó: Ludmann Mihály)

Ujváry Lajos festészete a posztnagybányai művészet hiteles folytatása. Szívesen festett ő is tájképet, mint mestere, Szőnyi István. Tájképei hangulatokat és benyomásokat rögzítenek. Megörökíti az évszakok és napszakok változásait. Szívesen és sokat dolgozott Erdélyben. Csicsói naplemente című képén az alkony lilás-kékes felhői és a hegyvonulat mögött felbukkanó sárga ég erős kontrasztját az előtérben levő hegyvonulatok komor zöldes színe békíti ki. Puha és lágy felületek, az alkonyba elvesző táj melankolikus képe. Az emberi jelenlétre a falu alkonyi fényei utalnak.

Az esti hangulat csendes, megbékélő világa több képén is visszatér. Az emberi elmúlás tárgyi emlékeit láthatjuk a Menasági temető című festményén. A kidőlő síremlékek, a kerítés és a kereszt az elmúlás csöndes bizonyságának a tanúi. Az ég sárga színe szinte ikonikus hangulatot áraszt az örökkévaló változatlanság tanújaként.

Figurális képei is a bensőséges és megtalált harmóniáról, szépségről vallanak. Festőileg igényes és realista művek ezek is. Az anyaság finom kékjei és szürkéi a hétköznapi csendes csodák világát idézik. A Lilla című festmény gyermekalakja festőileg lágy puhaságával egységet alkot szerény környezetével, és ugyanolyan melankolikus, mint az alkonyi tájképeinek hangulata.

Ujváry Lajos műveivel a közelmúltban Budapesten és vidéki városokban is találkozhattunk. A mostani, amit a Klebelsberg Kultúrkúriában rendeztek meg, sokszínűségével és gazdagságával méltó emléket állít a tíz éve, 2006-ban meghalt festőművésznek.

A tárlat díjtalanul látogatható december 11-éig, naponta 10-től 18 óráig. 

Klebelsberg Kultúrkúria, Budapest II. kerület, Templom utca 2–10.

Nyitókép: (Fotó: Ludmann Mihály)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó