Vaszary János, a magyar avantgárd festészet kiemelkedő alakja százötven éve, 1867. november 30-án született Kaposváron. 

A szerteágazó család a Veszprém megyei Vaszar községből származott. János apja gimnáziumi tanár volt, nagybátyja pedig Vaszary Kolos, a későbbi esztergomi érsek, aki mecénásként támogatta pályafutása során - róla festett portréjával mutatkozott be 1893-ban a Műcsarnok tárlatán a nagyközönségnek. A Mintarajziskolában Székely Bertalan növendéke volt, tőle sajátította el a mesterségbeli alapismereteket és a szigorú kompozíciós elveket. 1887-től Münchenben tanult, ahol Hollósy Simon is mestere volt. 1890-től a párizsi Julian Akadémia növendéke volt, majd három évig Rómában élt. 1893-tól egy évig ismét Párizsban dolgozott. Vaszary szüntelenül újat kereső egyénisége miatt stílusa folyamatosan változott (mindig kereste azt a képi nyelvet, ami egy kor lenyomatát, hangulatát sugározza), a legellentétesebb irányzatokat művelte, s faliszőnyegeket is tervezett.

Vaszary János

Korai művein a historizmus mellett a szecesszió hatása figyelhető meg (Bizánci Madonna, Aranykor). Művészi fejlődése szempontjából meghatározó volt megismerkedése a nagybányai iskolával, a szabadban festés (plein air), a pillanat megörökítése, a valósághű harsány színek az impresszionizmushoz közelítette műveit (Ébredés, Parkban). Pályáját ugyanakkor végigkísérik a biztos kézzel vászonra vitt realista életképek is.

1905-ben olasz- és spanyolországi tanulmányutat tett, s művészetében uralkodóvá vált a kolorit, ugyanebben az évben vásárolta meg Részes aratók című festményét Ferenc József. A festő 1905-ben vette el Rosenbach Máriát, Mimit, akit sokszor festett meg (Merengő, Nő tükör előtt). Ezután nyaranta Tatán, télen a Krisztinaváros egyik bérházában laktak, tatai telkükre a kor híres építésze, Toroczkai Wigand Ede tervezett műteremházat, itt született többek között a Nő kerti székben, Tatai park, Lovasok a parkban című képe. Az első világháború idején haditudósítóként megrázó művekben ábrázolta a katonák megpróbáltatásait.

Első önálló kiállítását 1906-ban rendezték meg a Nemzeti Szalonban, 1909-ben, illetve az 1920-as években több gyűjteményes tárlata volt az Ernst Múzeumban, majd 1933-ban Debrecenben. Ő szervezte az 1928. évi velencei nemzetközi kiállítás magyar anyagának elrendezését, munkája elismeréseképpen olasz állami díjjal tüntették ki, Virágcsendélet című képét pedig megvásárolta az olasz állam.

1922-ben Természetlátás és képszerűség címmel írt könyvet művészeti elveiről. Az Est-lapok számára grafikákat és illusztrációkat készített, a szaklapok mellett ezekben az újságokban értekezett a művész és a művészeti stílus megválasztásának szabadságáról. 1920-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, de 1932-ben modernizmusa miatt nyugdíj nélkül bocsátották el, ezután magániskolában tanított. Nézetei ellentétben álltak a főiskola hagyományos szellemiségével, a konzervatív szemlélettel szembeszállva hallgatóit a természet utáni tanulmányokra és a modern művészet megértésére tanította. 1923-ban alapította meg az Új Művészek Egyesületét, tagja volt a magát a Nyugat örökösének valló Képzőművészek Új Társaságának (KÚT). Művészeti munkásságát a többi közt 1898-ban társulati díjjal, 1902-ben pedig állami kis aranyéremmel ismerték el. 1939. április 19-én Budapesten halt meg, Tatán helyezték örök nyugalomra.

Vaszary számos műfajban alkotott maradandót, az ecset mellett a tollat is magabiztosan kezelte, ha írnia kellett, munkássága nagy hatást gyakorolt a magyar avantgárd törekvésekre. Művei kedveltek, több képe külföldi múzeumokban található. Festményei gyakran és igen magas áron szerepelnek aukciókon, de nagyszámú hamisítvány is forog a műkereskedelemben.

A Magyar Nemzeti Galériában 1961-ben és 2007-ben rendeztek gyűjteményes kiállítást műveiből. 2015-ben Fürdőélet - Vaszary János strandképei a Balatontól a Riviéráig címmel a KOGART Tihany kiállítótérben állították ki munkáit, a balatonfüredi Vaszary Villában a Vaszary Kolos halálának századik évfordulóján rendezett kiállításon voltak láthatók művei. Ekkor mutatták be a Magyar Nemzeti Bank Értéktár programjának keretében külföldi magánygyűjteményből megvásárolt Kereszténység (1924) című remekművét, amelyet fél évszázadig elveszettnek hittek. A festő születésének 150. évfordulója alkalmából idén Kaposváron nyílt kiállítás, szülővárosában képtárat is elneveztek róla.

(Az MTVA Sajtóadatbankjának portréja)