Mit csináltak a magyarok az 1867-es világkiállításon?

Írta: Domonkos Csaba

2017. november 30. 14:55

Épp 150 éve ért véget az 1867-es párizsi világkiállítás, az első világraszóló ipari-gazdasági seregszemle, amin több mint 300 magyar kiállító vett részt a zongoráktól a gyapjún át a borokig.

150 éve, novemberben ért véget az 1867-es párizsi világkiállítás, az első igazán nagyszabású, valóban világraszóló ipari-gazdasági seregszemle. A XIX. század második felében a világkiállítások voltak azon fórumok, ahol az országok megmutathatták gazdasági, technikai fejlettségüket a többi hatalomnak. Az első kiállítást 1851-ben Londonban rendezték azzal a céllal, hogy a haladást szolgáló minden produktum egy helyen legyen látható, és mindenki ne csak megnézhesse, hanem tanulhasson is belőle.

Az 1867-es világkiállításnak a második császárság dicsőségének teljében (3 évvel annak összeomlása előtt) Párizs adott helyt április 1-je és november 3-a között. A Mars mezőn – ahol ekkor még nem állt az 1899-es kiállításra „ideiglenesen” felépített Eiffel-torony – egy hatalmas, 9 gyűrűből álló ellipszis alakú épületet húztak fel, amely 450 tonnányi vas felhasználásával, 15 millió szegecs beverésével készült el. Az ívek mentén a tematika, a sugarak mentén a nemzetek helyezkedtek el. A hatalmas épületbe a föld alatti vezetékeken juttatták el a friss levegőt az akár 80 ezer látogatónak. És ez az irdatlan épület nem is tudott mindent befogadni! 7 hónap alatt a kiállítást 15 millió ember kereste fel. Valóban az egész világot szerették volna a szervezők bemutatni, mivel nemcsak az egyes nemzetek ipari termékeivel lehetett megismerkedni, hanem például a kiállító nemzetek étkeit is meg lehetett ismerni. A magyar csárdáról a Vasárnapi Ujság 1867. április 14-i számában így írnak:

A magyarcsárda kissé csinosabb kiadásban hű mása a magyar parasztháznak. Az eresz, a szalmafödél, benn az asztalok és székek, minden eredeti, még a kukoriczacsőveket és dohányt sem feledték el, melyek száritásra lógnak ki a padlásablakból, sőt gémesgutat is készítettek mellette, hogy a magyar ember kicsiben egészen feltalálja itt kedves alföldjét. E csárdában méreti Jalics a jó magyar bort, és pedig a lehet legolcsóbb áron, hogy versenyezhessen a franczia borokkal.”

A világkiállításon a gépeké volt a főszerep, amelyek közül mindenféléket láthatott a közönség, köztük 100 km/órára képes angol gőzmozdonyt, Pasteur bacilustenyészetét; de nemcsak békebeli eszközöket, hanem fegyvereket is, például Poroszország számos modern fegyvert, hátultöltős vontcsövű ágyúkat, puskákat is bemutatott.

Annak ellenére, hogy a Mars mezőn egy hatalmas palotát állítottak fel, amelyet a Vasárnapi Ujság tudósítója gázgyárhoz hasonlított, nem fért el minden az épületben, ezért sok nemzet saját pavilonnal vonult fel. Az egész világ bemutatásának igénye hívta életre az olyan látványosságokat, mint például a francia munkáslakást, az orosz parasztházat vagy a tuniszi épületet, a holland tejgazdaságot, a kínai pagodát.

Ugyan a magyar ipar nagy fejlődési szakasza még nem következett be, hazánk termékei is képviseltették magukat e világkiállításon, ahogy a korábbiakon is. De míg 1851-ben csak 32 magyar résztvevője volt a londoni kiállításnak, addig Párizsban már 363 résztvevő állított ki. Ekkor még önálló magyar indulásról nem lehetett beszélni, Magyarország Ausztriával együtt szerepelt a világkiállításon. Bár 1865–66-ban az előkészületek alatt készült olyan előterjesztés, hogy Magyarország önállóan induljon, de ezt hivatalosan nem hagyták jóvá. Valamelyest mégis elkülönültek a magyar termékek, a magyar anyaggal – jórészt mezőgazdasági termékekkel – berendezett termek felett a magyar címer és a Magyarország felirat szerepelt. Voltak „összevont” kiállítási ágak, ahol Ausztriával együtt képviseltette meg hazánk, ilyen volt például a „munka történelme” témakör, ahová a Nemzeti Múzeum állított össze kisebb kiállítást ötvösművészeti alkotásokból. A XIX. századi világkiállításokon – versenyen kívül, azaz ezeket nem jutalmazták – külön voltak művészeti kiállítások, itt – szintén Ausztriával együtt – 12 képpel képviseltette magát az ország. Mindezek mellett saját kiállítás szólt a magyar történelemről, amelyet olyan illusztris vendégek is megtekintettek, mint Kossuth Lajos és immár magyar királyként Ferenc József. Természetesen a volt kormányzó és a regnáló király nem egy időben vizitált.

De milyen termékekkel jelentkezhetett Magyarország, hiszen 1867-ben a magyar ipar még eléggé le volt maradva a nemzetközi élvonaltól. Elsősorban mezőgazdasági árucikkekkel, így nagy számban állítottak ki magyar gabonát, lisztet, bort, dohányt, gyapjút (amely aranyérmet nyert) és más mezőgazdasági termékeket, magyar gőzmalmokat, de például magyar gyártmányú Beregszászy-féle zongorát is.

Ipari eszközök tekintetében néhány jelentős alkotással képviseltette magát hazánk. A korábbi kiállításokon is sikerrel szereplő Herendi Porcelángyár ismét aranyéremmel tért haza, nagy sikert aratva nemcsak a látogatók, hanem az európai arisztokraták és királyi udvarok között. Fischer Mór, a tulajdonos, III. Napóleontól Becsületrendet, Ferenc Józseftől pedig nemesi rangot kapott. A Ganz-gyár, amely ekkorra kis öntőüzemből már jelentős gyárrá növekedett, de még nem volt a későbbi évtizedek ipari óriása, termékeivel bronzérmet nyert. Jól szerepelt az Óbudai Hajógyár a kiállított makettjeivel vagy a Magyaróvári Mezőgazdasági Tanintézet a taneszközeivel.

A kiállítási épülethez közel, a Szajnán, a Jena hídnál horgonyzott le Széchenyi Ödön Hableány nevű, magyar gyártmányú hajója, amellyel elsőként szelte át a kontinenst a belső vízi utakon. E tettéért a hajót aranyéremmel jutalmazták, Széchenyi Ödönt pedig III. Napóleon Becsületrenddel tüntette ki.

A Zaretczky Gyufagyár a termékbemutató mellett egy érdekes tárggyal jelent meg a kiállításon, egy 400 ezer (!) gyufából kirakott színes képpel, amely a gyárat mutatta madártávlatból. A képet a kiállítás kémiai és gyógyszerészeti termékeket szemléltető részlegében állították ki. A kép túlélte az elmúlt 150 évet, és ma a Műszaki Tanulmánytárban lehet megtekinteni. A kiállításról a Zareczky-termékek ezüstéremmel tértek haza.

A 363 magyar résztvevő tekintélyes számú elismerést gyűjtött be, hiszen 13 arany-, 35 ezüst-, 52 bronz-, azaz összesen 100 éremmel és 38 dicsérő oklevéllel térhettek haza. A magyar sikerek ellenére a kortársak felemás érzésekkel élték meg a kiállítást, általánosan az volt a vélemény, hogy a magyar termékek nem megfelelő súllyal jelentek meg, és a jövőben tenni kell azért, hogy magyar ipar és mezőgazdaság produktumai önállóan – mint egy független nemzet termékei – legyenek láthatók az eljövendő kiállításokon.


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó