A Monarchia pezsgő évtizedeiben, Budapest világvárossá fejlődésének éveiben a nagybetűs Üzlet még a közterek közepén is utat tört magának. Így került egy kávéház a Kálvin tér közepére. Az 1860 óta a téren működő Stern József építette fel az egyszintes kioszk-divatáruházat a református templom előtt. 

A világháború előestéjén, 1912-ben Beyer Marcell, Bajor Gizi édesapja veszi meg az épületet. Beyer leszedette a szecessziós díszítéseket, a déli, íves épületrészt 16 méterrel kibővítette, majd megnyitotta benne a Báthory kávéházat. A Báthory előtte már közel negyven éve működött éjjel-nappal egy Kálvin téri házban, a költözésre az ottani tulajdonos bérletfelmondása miatt került sor, mivel nem tűrte tovább házában az éjszakai üzletet. 

Az új épületbe költözött kávéházról így mesélt a kor egy tanúja: „Ragyog hatalmas, körbefutó tükörablakaival, mint egy kivilágított akvárium. Az ablakok mögött páfrányok, délszaki növények zöldellnek. Fent, az épület tetején terasz működik, a hold ingyenvilágításában. A tulajdonos ezüst evőeszközöket vásárol: ezüst kávéstálcát, hamutartót, fogvájó-hengert, sószórót”.

Azonban nem sokáig működhetett itt a kávézó: 1914 májusában megszűnt a kávéház, pár év múlva lebontották az épületet, és egyszerű nyilvános illemhely került a helyére, ami a 2. világháborúban semmisült meg. 

Utána pedig már a megállíthatatlan forgalom vette birtokba a Kálvin tér közepét.

(Forrás: budapestcity.org; egykor.hu)