Pest református lakossága 1816–1830 között Hild Vince tervei szerint épített magának templomot a kecskeméti városkapu előtti vásártéren. A neves építészfamília korai tagja a kornak megfelelően klasszicista stílusú tervet készített, melyet 1848-ban egészített ki a tervező rokona, Hild József. A monumentális méretű, nyugodt tömegrendszerű épület az észak-nyugati oldalon hordozza a főhomlokzatot, melyet egy háromszögű timpanonban végződő, négyoszlopos kapuzat határoz meg. Fölötte félköríves ablakon keresztül árad be a fény, a karcsú torony közepén pedig téglalap alakú harangablakok nyílnak. Eredetileg egyszerű gúla alakú sisakban záródott, melyet 1859-ben alakítottak át a ma is látható hagymasisakká.

A református templom az eredeti toronysisakjával (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A közelében felépült Nemzeti Múzeum is erősítette a környék klasszicista képét, a XIX. század második felében azonban romantikus és neoreneszánsz bérházak is épültek ide. Ezek – az Ybl Miklós tervezte Geist-ház kivételével – egy- és kétemeletesek voltak, azonban a századfordulóig emelt három- és négyemeletes bérházak egészen megváltoztatták a kiskörút képét. A templom közvetlen szomszédjai ezért a XX. század elején már kilógtak a sorból.

A Kálvin tér a XIX. század végén (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.042)

A helyzet rendezését Bárczy István főpolgármester hivatali idejében (1906–1919) határozták el, aki Budapest egyik legtevékenyebb vezetője volt, irányítása alatt rengeteget fejlődött a város. Ezt összekötötték volna városrendezéssel is: fontosnak tartották ugyanis helyrehozni a korábbi évtizedek meggondolatlan beruházásai miatt eltorzult városszerkezetet. A program egyik fő eleme a kiskörút szabályozása volt, melynek vonalán jelentősebb tereket hoztak volna létre, de gondoskodtak volna a Kálvin tér méltóbb megjelenéséről is.

Bárczy István főpolgármester (Forrás: hu.wikipedia.org)

A kezdeményezést támogatta a Pesti Református Egyházközség is, hiszen a Kálvin tér – Ráday utca – Oroszlán (ma Török Pál) utca – Lónyay utca között elterülő telektömb déli része hozzájuk tartozott, és csak az északi állt a székesfőváros tulajdonában. Ezért a terület ideális beépítésére együttesen hirdettek tervpályázatot 1912 júliusában. A feladat legfeljebb ötemeletes bérházak célszerű és esztétikus elhelyezése volt, melynek felső szintjein három-négy szobás lakásoknak, földszintjén pedig üzleteknek, éttermeknek és kávéházaknak kellett helyet adni. Illetve az egyház telkén emelendő bérházba költözött volna be parókia is. Mindezek mellett sarkalatos pont volt, hogy a tervezés során a református templomot változatlanul kellett hagyni.

A Kálvin tér helyszínrajza (Forrás: Magyar Építőművészet, 1913. 4. szám)

Feltételül szabták még az Oroszlán utca felé egy legalább nyolc méter széles átjáró nyitását is, melynek bejárata fölött is üzleteknek kellett helyet biztosítani. Így tulajdonképpen két épülettömböt vártak az indulóktól, akiknek gondoskodniuk kellett arról is, hogy a tér megőrizze az alapvetően ovális alaprajzát. A stílus kérdésében hagyták érvényesülni a művészi szabadságot, azt viszont előírták, hogy a homlokzatoknak egységesnek és monumentálisnak kell lenniük, de nem nyomhatják el a templomot. Éppen ezért huszonöt méterben korlátozták a bérházak magasságát.

Reichl Kálmán győztes pályaterve (Forrás: Magyar Építőművészet, 1913. 4. szám)

A legeredményesebben szerepelt pályamunkák többsége mind klasszicizáló homlokzatot mutatott. Elsősorban a templomhoz igazodtak, de az 1910-es évek elején a szecesszió ellenhatásaként egyébként is divatossá vált a klasszicizálás, így e tervek mindkét szempontnak megfeleltek. A győztes Reichl Kálmán szögletes tömegű bérházakat tervezett, melyek függőleges hangsúlyú homlokzatait egy határozott övpárkány egyensúlyozta ki a templom timpanonjának magasságában. Erre állított volna ugyan vázákat, de ezeken kívül csak egyszerű tagolóelemekkel élénkítette a homlokzatot: az ablakkötényekbe besüllyesztett ügynevezett faltükröket, a legfelső szint ablakai közé pedig enyhén kiemelkedő falmezőket illesztett. A földszinti üzletek kirakatszekrényei is nélkülözik a fölösleges díszítményeket, azokon az üvegfelületek dominálnak.

Orth Ambrus és Somló Emil második díjas pályaterve (Forrás: Magyar Építőművészet, 1913. 4. szám)

A második helyezett Orth Ambrus és Somló Emil a templom kapuzatát vették alapul ahhoz az oszlopsorhoz, amely átvezet a templomból a bérházakhoz. Maguk az épületek már kissé távolabb esnek stílusukban, inkább klasszicizáló késő barokknak nevezhetők, a túlsó sarkaikat koronázó lépcsőzetes tornyocskákon pedig a szecesszió utáni klasszicizálás érződik.

Tőry Emil és Pogány Móric terve nyerte a harmadik díjat (Forrás: Magyar Építőművészet, 1913. 4. szám)

A harmadik díjat elnyerő Tőry Emil és Pogány Móric tervén az épület tömegrendszere Reichl Kálmánéhoz hasonlít, és ablakaik is egyszerű téglalap formájúak, ezen azonban több övpárkány fut keresztbe, valamint tetejét is magas attikamellvéd koronázza. Az üzlethelyiségek kirakatait elválasztó pilaszterek is klasszicista jellegűek, kifejezetten jól rímelnek a templom kapuzatának oszlopaira.

Lechner Jenő tervén a bérházak elnyomták a templomot (Forrás: Magyar Építőművészet, 1913. 4. szám)

A negyedik helyezett Lechner Jenő a székesfővárosi tulajdonú telekre úgy tervezett egymás mögé két épülettömböt, hogy azokat egy íves átjáró választja el. Ennek mintájára az elülső tömb Kálvin tér felőli oldala is egy körívet ír le, amivel viszont áthágta a pályázati kiírás azon feltételét, hogy biztosítani kell a tér ovális alapformáját, illetve az előrenyúló tömb mellett nem tud érvényesülni a templom sem. A bérház klasszicista stílusával reflektál ugyan a szomszédjára, de nem tiszteli azt, kupolájával és bábkorlátos attikájára állított szobraival magának követeli a figyelmet. Városképi szempontból remek megoldás – ennek köszönhette díjazását is – de a templomot teljesen elnyomja.

Árkay Aladár megvásárlással jutalmazott terve (Forrás: Magyar Építőművészet, 1913. 4. szám)

Négy további tervet megvásárlással jutalmazott a bíráló bizottság: a Kiss és Arvé építészpáros, valamint Wellisch Andor a monumentális, szögletes épülettömegekkel és a szigorúan szerkesztett homlokzatokkal, Árkay Aladár műve pedig a bérházak háromszögű oromzatával és a lapos gúla alakú tetőkkel kapcsolódik képletesen a templomhoz, illetve annak timpanonjához.

Sebestyén Artúr szecessziós tervét is megvásárlásra javasolta a zsűri (Forrás: Magyar Építőművészet, 1913. 4. szám)

A szecessziós épületeiről híressé vált Sebestyén Artúr tervén viszont az eddigiektől teljesen eltérő formákat láthatunk, az alkotó egyáltalán nem vette figyelembe a templom stílusát: a mozgalmas, sok kisebb tömegből álló épület függőleges hangsúlyú homlokzatait hatalmas falsávok és pillérek tagolják. A hullámos körvonalú oromzat fölött a tetőgerinc is csipkésen zárul, a változatosságot pedig a főpárkányra állított párták sora fokozza.

A versenyt meglehetősen nagy érdeklődés övezte, hiszen a nyertes pályázó épületei a város központi helyére kerültek volna. A puszta dicsőségen túl persze a pénzösszegek is motiválhatták az indulókat: az első helyezett hatezer, a második ötezer, a harmadik négyezer, a negyedik pedig háromezer koronát kapott, a megvásárolt tervekért pedig egyenként ezerötszáz koronát adott a székesfőváros, illetve a Református Egyházközség.

A beruházást végül az első világháború meghiúsította. Bár később emeltek magas épületeket a térre, de azok nem fogták közre a templomot, amely így továbbra is akadálytalanul uralkodik a környezetén.

A nyitóképen: A Kálvin tér a XIX. század végén (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.042)