A cím kissé becsapós, mert a 300 méter magas Eiffel-tornyot 1957-ben egy antennával megtoldották, és már 324 méter, míg az 1933-ban felépült lakihegyi torony csak 307 méter magas. Illetve 284, vagyis 314 méter.

Mi is akkor az igazság?

A lakihegyi adótorony (a legmagasabb Blaw-Knox rendszerű adótorony a világon) szerkezete „csak” 284 méteres. E tornyok méretét a rádióhullámok hullámhossza határozza meg, mivel nemcsak a torony tetején elhelyezett toldalék, hanem az egész torony egyetlen hatalmas antenna. A mi tornyunk ún. félhullámhosszú, azaz a sugárzott rádióhullámok hullámhosszának a fele. (Korábban általában ún. negyedhullámhosszú tornyok épültek, amelyek mérete fele a lakihegyi toronynak.)

Ennél a szerkezetnél az ideális magasság 300-307 méter közé esik, de ekkora antennát az 1930-as években nem lehetett építeni – Trianon miatt. Ugyanis a franciák sokáig őrködtek az Eiffel-torony világelsősége felett, annak ellenére, hogy a világcsúcsot 1931-ben az Empire State Building vette át. A lakihegyi torony építői ezért műszaki okokból, és talán a franciák érzékenységét figyelembe véve, a torony tetejét állítható magasságúra tervezték: a 284 méter magas szerkezet tetejébe egy 30 méteres, kitolható tornyot szereltek, amely egyben az antenna hangolhatóságát is biztosította. A toldalékkal a lakihegyi adótorony általában 307 méter magas, de akár 314 méterre is megnövelhető. Igaz, ezt a magasságot az elmúlt 85 év alatt egyszer sem érte el.

Egy új antennára az 1930-as években azért volt szükség, hogy a Budapestről közvetített rádióadást ne csak a főváros környékén lehessen fogni, hanem jó minőségben szinte az egész országban. E célból Magyari Endrének, a Posta Kísérleti Állomás mérnökének javaslatára (aki az Egyesült Államokban tanulmányozta ezeket a rádiótornyokat), egy félhullámhosszú, azaz legalább 300 méter magas adótorony építése mellett döntöttek

A torony tervezése és építése egy év alatt elkészült, hiszen a Posta egy 120 kW teljesítményű, középhullámú adót rendelt Lakihegyre. A berendezést a Standard Villamossági Rt. szállította, a tornyokat a MÁVAG munkásai 1933 júliusában kezdték el összeszerelni.

Az első antennák építése 1931-ben (Fotó: Fortepan)

A torony akkori súlya 230 tonna volt. A szivar alakú berendezés nem szilárdan rögzül a földhöz, ezért a hatalmas torony magától nem áll meg, így a felénél, ahol 14,6 méterre szélesedett, összesen 8 tartókötéllel feszítették meg. Ezek feszítőerejére jellemző, hogy bár a torony önsúlya „csak” 230 tonna, a 65 centi széles talpazatra összesen 480 tonna nyomás nehezedett. Ez a talpazat is különleges, ugyanis nem más, mint két hatalmas, egymással szembefordított porcelán csonkakúpra szerelt acél félgömb. Azaz a torony két egymással egyetlen ponton érintkező félgömbön egyensúlyoz! Erre (és a kábelek különleges szigetelésére) azért volt szükség, mert mint már említettük, az egész torony egy hatalmas antenna. (A teljes szerkezet földeléséről 10 ezer négyzetméteren a földbe süllyesztett rézdróthálózat gondoskodik)

A kész torony 1933-ban (Fotó: Fortepan)

A torony 1933-ban már működött, november 8-án volt az első próbaadás, majd december 2-től a rendszeres rádióadások sugárzása, egészen 1944-ig, amikor is a visszavonuló német csapatok felrobbantották. A németek a 8 kábelből 6-ot pusztítottak el, így a 307 méteres szerkezet az oldalára dőlt. A katonák egyébként nemcsak a szerkezetet akarták elpusztítani, hanem a közeli, a Csepel-sziget belsejébe vivő utat is le akarták zárni a roncsokkal. Igaz, a torony másfelé dőlt, így az út járható maradt.

1946-ban építették újjá a tornyot, az eredeti szerkezet anyagának közel a negyedét lehetett felhasználni. Az új torony könnyebb lett, de ugyanakkora magassággal továbbra is szolgálta a magyar rádiózást egészen az 1980-as évekig, amikor szerepét a solti nagy, 2 MW-os adó vette át, és így döntés született a régi torony lebontásáról…

Ez ellen azonban magánszemélyek, a Postamúzeum muzeológusai és más szervezetek is tiltakoztak, és – csodák csodája – a hatóságok engedtek: az építményt 1985-ben ipari műemlékké nyilvánították.

Csipkerózsika-álmából 2006-ban ébredt fel a torony, ugyanis ekkor felújították, és ismét üzembe helyezték. Az ország máig legmagasabb építménye, a solti nagyadó tartaléka, emellett az áramszolgáltatóknak is innen sugároznak szinkronjeleket, amelyek egyebek mellett a köztéri órák pontosságát is biztosítják.