(Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Mátyás nevét többfelé őrzi a térkép Budapesten. Igaz, ezeknek az elnevezéseknek egy része tévedésen alapul: a XVI. kerületi Mátyásföld például onnan kapta a nevét, hogy a legenda szerint itt volt Mátyás egyik vadászterülete. Valójában inkább annak alapító tulajdonosa, Kunkel Imre nevezte el így a területet az 1880-as évek végén, tisztelegve ezzel a millenniumi ünnepségek kapcsán előtérbe került nagy király emléke előtt.  

Mátyás uralkodása alatt több, vadászatra használt terület volt a mai Budapest területén és környékén. Közülük a II. kerületi budai Vadaskert ma is őrzi elnevezésében az egykori funkciót. Talán a Solymár név is valóban az egykori királyi solymászokra utal – ez a reneszánsz kor kedvelt és igen előkelő vadászati módja volt. Pesten is volt Mátyásnak vadaskertje, ahogyan azt korábban bemutattuk, nagyjából a mai Fűvészkert és Orczy-kert területén. Kutatók feltételezték, hogy a Városliget környékén is lőtt vadkacsára a nagy király, mások pedig azt valószínűsítették hogy a Csömöri út környékén, Rákosszentmihály és Cinkota határáig terjedt a vadászmező (utóbbi lett a Mátyásföldi legenda alapja is). 

Akárhogy is volt, a régi erdők és mezők már javarészt a múltéi, helyükön utak, házak, gyárak állnak. És néhol egy-két rom: ezek, az egykori épületek kicsiny maradékai maradtak a tanúi a király vadászszenvedélyének.

Vadászház a Budai-hegyekben

A legismertebb e nyomok közül a buda-nyéki vadászkastély romjait rejtő terület a Hűvösvölgyi út mentén. Ezt már Antonio Bonfini, Mátyás neves udvari történetírója is említi Zsigmond királyra is utalva: „Buda határában épült e királyoknak vadászkastélya”. Bonfini feljegyzését az 1530-as években Oláh Miklós Hungaria című művében erősíti meg: „Budától északra van a királyi vadaskert; Nyék a neve. Kerítéssel övezték. Erdeje nem éppen sűrű; kellemetes tisztások tarkítják. Szélén a királyi vadászkastély áll, nagyszerű épületekkel.” 

Ilyen lehetett az egykori épület kőbábos terasza, amelyen talán egykor királyok könyököltek (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Egy mai rekonstrukció: így nézhetett ki II. Ulászló idejében a buda-nyéki épületek Európa-szerte csodált együttese (Forrás)


Sajnos az épületek a török időkben elpusztultak, mi több, Nyék falu is elnéptelenedett, szóval évszázadok múltán már elégé feledésbe merült ez a hely. Aztán 1931-ben, hosszas számítgatások után az akkori Hidegkúti út 48. (majd Vöröshadsereg útja 78., ma Hűvösvölgyi út 78. alatt található) telken Garády Sándor, egy nyugdíjas mérnök, autodidakta régész rájuk talált. Komolyan véve Bonfini meghatározását, miszerint a kastély éppen a Budától induló út harmadik mérföldkövénél áll, Garády lemérte a 4500 méternyi távot a Szombat, azaz a mai Bécsi-kaputól. Az innen induló út vonala ősidők óta változatlan, azt a domborzat és az Ördög-árok folyása határozza meg: így talált rá erre a telekre. 

Ez akkoriban a Gerliczy család tulajdona volt. A teleknek ebben az út felőli sarkában egy kis kerti lak állt, és Gerliczyék ismerték is a környékbeli mendemondákat, hogy ott Mátyás kastélya lehetett korábban. A régész feltételezését egy helyi kertész és egy kubikus is megerősítette, akik nem messze onnan régi kőfalakat találtak. Garády módszeresen ásni kezdett, és a következő évek során három fontos dolgot is talált: két épületet – egy vadászkastélyt és egy úgynevezett mulatópalotát –, és egy Árpád-korban épült kis templom nyomait. Garády rengeteg, sárgás budai márgából faragott míves kőtöredékre is bukkant. Ezek a Budapest Történeti Múzeum gyűjteményébe kerültek, legszebb darabjai ma is láthatók az állandó kiállításon.

Egykori pinceszint, még eredeti kövekkel: ha a király itt nem is járt, de a személyzet bizonyosan e falak közt sürgött-forgott (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

A mulatópalota alapfalai – Mátyás vadászháza is itt állhatott (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

A világháború alatt megszakadt a kutatás, de az 50-es, majd a 90-es években további hitelesítő ásatásokat végeztek a területen. Sajnos időközben az egykori Gerliczy-telek (utóbb államosított terület) egy jó részét már felparcellázta a főváros.  

Hogy mi is volt itt valószínűleg a fényes XIV–XV. században? Először Zsigmond király idejében építkeztek itt. Nemcsak ő, hanem neje, Nagy Lajos királyunk lánya, Mária is szenvedélyes vadász volt. Az általuk emelt viszonylag szerény méretű vadászház valószínűleg még Mátyás idejében is használatban volt, aki egy kicsit modernizálhatta azt. Mívesen faragott kandallójának egy szép darabja is előkerült a területről.  

Nagyobb szabású építkezések itt, Buda-Nyéken inkább II. Ulászló királysága alatt indultak meg: ekkor, az 1500-as évek elején emelhették azt a két épületet is, amelyeknek az alapfalait a helyszínen ma látni lehet. Az egyik épület a királyi lakosztályokat foglalta magában, a másik pedig tulajdonképpen egy hatalmas fogadóterem volt, széles árkádsoron nyugvó körerkéllyel: itt valószínűleg a nagy vadászatok után még nagyobb lakomákat rendeztek. 

Pesti kéjlak?

A pesti vadaskerthez is tartozott minden bizonnyal egy csinos épület, ahol a király megpihenhetett. Bonfini itt feljegyzéseiben jelzi, hogy a szép majorságban „szép mulatóhelyek” is voltak, és „mindig odament Mátyás király, mikor nagy gondjai voltak”. Egyszóval valószínűleg a budainál is fényesebb, díszesebb épület lehetett ez, melyet később „Lusthaus”-ként emlegettek.

Vörösmárvány oromzat: valamikor ez díszíthette Mátyás pesti vadaskertjét (Forrás: BTM, fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Hihetőnek tűnik Buza Péter hipotézise, hogy az egykori épület alapfalait a mai Fűvészkert igazgatósági épületének pincéjében kell keresnünk. Tehát itt állhatott valamikor a királyi kastély, amelynek a török kort átvészelt romjaira kezdtek el aztán újabb épületet felhúzni az 1720-as években.

Az utóbbi két évben régészeti kutatás is indult ennek igazolására. A történész szerint az egykori épület néhány díszes darabja később a pesti ferences kolostor kertjébe került, onnan pedig szintén a BTM állandó Budapest-történeti tárlatára, ahol ma is megcsodálható. 

Az idei Mátyás emlékévben csak szerény figyelem irányult ezekre a budapesti helyszínekre. A Hűvösvölgyi úti romokat egy délelőttre megnyitották szeptember 15-én az Európai Kulturális Örökség napjai (és az emlékév) alkalmából, a Nyék-Kurucles Egyesület által szervezett épületbejáráson. Erre az alkalomra a területet megtisztították az öles gaztól, és a veszélyes fákat is kivágták, de azóta a természet kezdi újra visszahódítani a területet. Pedig érdeklődés volna a helyszín iránt, hisz ott nem csak Mátyás egykori vadászataira emlékezhetünk, hanem olyan épületekre is, amelyek a korban Európa-szerte mintaadó épületekké váltak.