A november 27-én nyílt tárlat bemutatja a korabeli fürdőélet hangulatát, ezt látványos képekkel, fotókkal, emléktárgyakkal szemlélteti.

Fürdők békében és háborúban

1914 nyara a boldog békeidők hangulatában kezdődött, amikor uralkodók, vezető politikusok és katonatisztek jórészt fürdőhelyeken nyaraltak, gyógyultak. A polgári és a katonai fürdés ebben az időszakban szorosan összefonódott, ezer szállal kötődött egymáshoz, ugyanis békeidőben a tiszti és tiszthelyettesi állomány előszeretettel látogatta a Monachia fürdőit. A fürdőhelyeken kialakult a gyógykezelés, a szabadidő-eltöltés, nyaralás, sportolás gyakorlata és divatja, elterjedt a napfény- és levegőkúra. Az Osztrák–Magyar Monarchia mintegy 800, ebből Magyarország 200 fürdőhellyel rendelkezett. Legnépszerűbb fürdőhelyek Hévíz, Balatonfüred, Herkulesfürdő, Pöstyén, Borszék, Besztercebánya.


Korabeli fotók a fürdőhelyekről

A nagy háborúban elhúzódtak a harcok, a tervezett három hónap helyett 51 hónapig tartottak, erre sem a hadsereg, sem az egészségügyi szolgálat, de a hátország sem volt felkészülve. A modern fegyverekkel és új harceljárásokkal vívott háborúban megváltozott a harci sérülések, megbetegedések mennyisége, jellege és súlyossága. A hátországban meg kellett szervezni az utókezelést, ebben döntő szerepet játszottak a fürdők. Az összes fürdőt lényegében a hadiérdeknek rendelték alá, amelyeket az épülőfélben lévő sérült vagy beteg katonák áradata lepett el. A sebesültek jelentős része béna volt, sokan szívbetegséggel, idegbántalmakkal, tüdőbajjal küzdöttek. Iszapkezeléstől kezdve a masszázson át a gyógytényezők és kezelési módok teljes tárházát alkalmazták. A bénák, tüdőbetegek, vérkeringési bántalmakban szenvedők speciális adottságokkal rendelkező fürdő- és gyógyhelyeket igényeltek. Termálfürdőkre volt a legnagyobb szükség.


A Gellért és a Széchenyi gyógyfürdő plakátja


Berendezett szoba, ahol a katonák gyógyultak

A legfontosabb dolog volt gyorsan meggyógyítani a harcosokat, és kivinni a frontra, ugyanis az elhúzódó háború óriási veszteségekkel járt, az emberi utánpótlás óriási terhet rótt a hátországra. A 3,8 millió magyar katonának nagyjából a fele tért vissza épségben, 743 ezren súlyos sérülést szenvedtek.

Tábori fürdő

Nemcsak a hátországban kellett a fürdést megvalósítani, hanem a fronton is. Állóháború volt, lövészárokharc. Ez azt jelenti, hogy adott esetben több hétig vagy hónapig is egy helyben voltak, akkor meg kellett szervezni a tábori fürdőéletet. A harctéren a fegyveres harc a sár, piszok, tetvek, poloskák elleni küzdelemmel párosult. A tábori piszkos csontkatonákról olykor hetekig nem került le a ruha, sárban, piszokban, mosdatlanul agyagemberekké váltak. A főzésre, ivásra és mosdásra szolgáló napi 3,5 liter napi vízadagnak sokszor a töredéke is rendkívül nehezen volt biztosítható.


Tábori fürdő a legénység számára tisztálkodási eszközökkel


A tiszti részlegben kád és zuhany is volt

A hadvezetés felállítható tábori fürdőkkel, fürdővonatokkal, fertőtlenítő berendezésekkel igyekezett a tisztálkodásról és egészségmegóvásról gondoskodni. A kiállításon felállítottak egy berendezett tábori fürdőt, amelynek egyik oldalán a legénységi, a másikon a tiszti részleg látható. Lavórok, kád, tábori zuhany és a tisztálkodás korabeli kellékei idézik a tábori fürdők életét.

Tátra, Alpok

A magas-tátrai gyógyfürdőzés 1839-ben kezdődött a Nagyszalóki-csúcs alatt feltörő forrásokra épült Ótátrafüreden. Fürdőközponttá a szomszédos Újtátrafüred vált, ahol a vízgyógyászat és iszapkúrák mellett klimatikus gyógymódokat kezdtek alkalmazni. Az idényt meghosszabbították, a havas alpesi táj varázsa megragadta az embereket, akik a téli sportok örömeiben is részesültek. A Tátra jó híre messze szállt. Sorra épültek szanatóriumok, fogadók és az arisztokraták nyaralói a hegy déli peremén. A nagy háború idején a Tátra mundérba öltözött, sérült és beteg katonákat ápoltak a gyógyhelyeken.


A Magas-Tátrát idézi a síléc, a szánkó és a kirándulás kellékei

Az I. világháborúban a Magas-Tátra és a Balaton vált Magyarország idegenforgalmi központjává. Jöttek a külföldi látogatók. A hadigazdálkodás a fürdőket is elérte, de élelmiszer-ellátásuk az átlagosnál jobb volt. Kialakult a „menázsi” turizmus: külföldi fürdővendégek Európa éléskamrájában hízókúrát vettek.


A Karlsbad feliratú teríték Csehországban készült 1910-ben

A háború első évében 43 ezer béna, csonkított és idült betegségben szenvedő katona volt. Többségük mozgásképtelen volt, ezért legelőször az utókezelő gyógyintézetekről gondoskodtak. Az idült betegségben szenvedők részére speciális szanatóriumokat, fürdőhelyeket, művégtaggyárakat, rokkantiskolákat szerveztek.

Bazár és reklám

A gyógyfürdők rendelkeztek bazárral, ahol különféle bazártermékeket lehetett kapni. A vitrinben bemutatott tárgyak emlékeztetnek a korabeli ajándékboltokra: ivópoharak, kancsók, porcelán dísztárgyak, fafaragványok és képeslapok. Színes festésükkel és gazdag aranyozásukkal kelendőek voltak a kispolgárok szecessziós ízlését kielégítő kúra- és emlékpoharak.


A gyógyfürdők ajándékboltjában sokféle bazárterméket lehetett kapni az ivópoharaktól a dísztárgyakig


A Hunyadi János kristályvizet népszerűsítő tárgyak és prospektusok

A reklám sajátos virágzását élte ekkor, a média nagy teret szentelt a fürdők propagálására, a katonaság részére tett felajánlások és a rokkanteszközök hirdetésére. A fürdőbazárokban is megjelentek a háborús propaganda- és ajándéktárgyak, amelyek általában politikusokat, uralkodókat, hadvezéreket ábrázoltak. 1917-ben különös hír kelt lábra: a háborús területeken megindult a „csatatér”, mai szóval a katasztrófaturizmus.


Üdvözlet a hadgyakorlótérről, 1908-as plakát

A hölgyek fürdőruháját láthatjuk a kiállított babán, az illemnek megfelelően térdig érő, alul fodrozott, nadrágos fürdőruhát viseltek harisnyával és vízicipővel.

A kellemes szórakozás a fürdőn fél gyógyulás – tartotta a mondás. A fürdőélet zenepavilon nélkül elképzelhetetlen volt: kötelezően zene szólt a reggeli ivókúra alatt és a délutáni korzó idején. Esténként hangversenyek, hétvégeken zenés-táncos alkalmak szórakoztatták a publikumot.

A Fürdőélet a nagy háborúban kiállítás a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban 2019. március 31-ig látogatható.

Nyitókép: Erzsébet Gyógyszálló Bártfafürdőn 1912-ben (Forrás: Fortepan)