A nagyvárosokat aszfalt- és betondzsungelnek szokás tartani. Azonban Budapesten nagyon lassan sikerült a burkolatlan utakat visszaszorítani. 18 éve, 2001 áprilisában még 1000 kilométer közelében volt a földutak száma, ami a teljes úthálózat 21 százalékát jelentette. Azaz minden ötödik utca sáros volt, ha esett az eső. Csak a XII. kerületben 202,3 kilométeren nem volt aszfaltborítás.

Arányaiban a XXIII. kerületben volt a legrosszabb a helyzet, ahol közel 80 kilométer földút volt, ez a kerület úthálózatának több mint a felét jelentette. Nem meglepő módon a belvárosi kerületekben nem volt jellemző a burkolatlan út, de még a Várnegyedben, Újpesten és a XI. kerületben is akadt ekkoriban földút. Azaz 18 év alatt sikerült eltüntetni 750 kilométer földutat Budapestről. 

Útépítés az M1–M7 bevezető szakaszán a Sasadi út torkolatában 1965-ben (Forrás: Fortepan) 

De ha mélyebbre ásunk a budapesti úttörténelemben, akkor azt látjuk, hogy nem is annyira régen még az volt a csoda, ha Budapesten szilárd burkolatú úttal találkoztunk. 40 évvel ezelőtt még 2000 kilométernyi földutat tartottak nyilván Budapesten! Ez akkor a teljes fővárosi úthálózat harmadát tette ki. 

12 évvel korábban, az Autó-Motor című újság 1967/5. száma az akkori, még rosszabb helyzetről így írt: „Mintegy 3000 km-re tehető ez idő szerint Budapest úthálózata. Ebből 1600 km szilárd burkolatú, a többi – főleg a peremkerületekben – gyengén kiépített vagy földút. A szilárd burkolatú utcákból kereken 200 km a főútvonal és kb. ugyanennyi jelenleg az elsőbbségadás-táblával védett út vagy útszakasz.” Az újság a BRFK Közlekedésszervezési Osztályának szakértőjét kérdezte „Miért nem jelzik az ilyen utak találkozását a kiemelt útvonalon a kereszteződéshez érkezőknek, hogy az adott ponton elsőbbséget élveznek?” A válasz rendkívül egyszerű volt: „Ha az »Útkereszteződés alárendelt útvonallal« tábla minden ilyen találkozási ponthoz kikerülne, Budapesten valóban táblaerdő lenne.”

Azaz az 1960-as évek végén szinte az utcák fele nem volt leburkolva, gyakorlatilag a Belvárost és a külső kerületek főútjait leszámítva mindenhol földúttal találkozhatott a budapesti autós. Az 1960-as években mutatott siralmas állapotok képét árnyalja, hogy Budapest területét 1950-ben jelentősen, számos település hozzácsatolásával közel a két és félszeresére növelték, és ez az úthálózatot is a korábbi harmadával megnövelte, és az „új” fővárosi utak jelentős része burkolatlan volt. 

Ha kicsit számolunk, akkor kiderül, hogy az elmúlt ötven évben – az ezer kilométeres teljes hossznövekedést beszámítva – kb. 2100 kilométernyi szilárd burkolatú út épült, azaz évente 42 kilométer. Eszerint a mostani terv reális, hiszen évi 41-42 kilométeres építkezéssel számol. De honnan, és legfőképp mikor kezdődött az utak burkolása?

Útépítés 1930-ban (Forrás: Fortepan)

A budapesti szilárd burkolatú utak története a reformkorban kezdődött, ekkor kezdték el a főbb utakat kövezettel ellátni. A dualizmus korában rendületlenül burkolták a belterületi utakat, de ezek a burkolatok sokfélék voltak, valójában ez a kísérletezés időszaka is volt. A lekövezett utak ugyanis sokkal hangosabbak voltak, mint a kövezetlen földutak, ezért sokféle követ (gránit, trahit, terméskő) kipróbáltak, de használtak például a hidakon vagy az Andrássy úton fakockát is. Eléggé elterjedt volt a makadámburkolat is, amely valamennyire kötött, de azért nem vetekszik a szilárd burkolatú utakkal.

Magyar fejlesztés a keramitburkolat, ami egyrészt színében tér el a jellemzően sötét kőtől, és előnye, hogy jóval halkabb rajta a közlekedés. Hátránya volt azonban az, hogy esőben nagyon csúszott. Igaz, ekkor autómobilokról még nem beszélhetünk. A XIX. század utolsó harmadában jelent meg a közutakon az aszfalt. Az első út 1871-ben épült meg ezzel a technikával, de a szerepe nem volt még jelentős. Csak a XX. század elején nőtt meg a jelentősége, az 1910-es évekre már a második leggyakoribb útburkoló anyag lett, hogy a XX. század végére gyakorlatilag egyeduralkodó legyen. 

A dualizmus kori utak történetéhez Molnár Álmos A főváros útburkolatai a dualizmus korában című tanulmányát használtuk fel. (Közlekedés- és Technikatörténeti Szemle, Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum 2019) 

Nyitókép: Útburkolás a Széll Kálmán téren 1910-ben (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)