Arról, hogy itt sugárút épül, 1929–30-ban döntés született, azonban a beruházás húzódott, pedig 1934 februárjában a Közmunkatanács döntést is hozott az út felépítéséről. 1932-ben az Orczy-házat elbontották, a helyére tervpályázatot írtak ki, amelynek eredményeként – bár a pályázatot nem ő nyerte – Wälder Gyula megtervezte a ma is látható épületet, amely 1937–38 között épült fel. 

A tervezett sugárút nyomvonala (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

1934 februárjában azonban a főváros magánépítési bizottsága olyan határozatot hozott, amely szerint nem is a sugárútra, hanem inkább egy körútra volna szükség, amely a Bazilikától indulna, és a Kálvin térig húzódna. Ráadásul e körút nyomvonalán kertes udvarokra nyíló bérházak építését tervezték. A bizottság szerint az adott gazdasági helyzetben nem lett volna szerencsés a sugárút megépítése. 

Ez alapvetően ellentmondott az elfogadott terveknek, és nagy felzúdulást okozott. Rakovszky Iván, a Közmunkatanács elnöke Az Est című újság 1934. február 1-i számának így nyilatkozott: „Ami a dolog érdemét illeti, nem új vitáról van szó, legfeljebb újabb rohamról, olyan körök részéről, amelyek elvi elgondolásaikat nem tudják a való élet követelményeinek alárendelni. Praktikus ember előtt semmiképpen sem lehet érthető az az érv, hogy az Erzsébet sugárút megépítését azért kell megakadályozni, mert üzleti uccának széles, boulevardnak pedig keskeny. A kérdés nem azon múlik, hogy az új sugárút beleszorítható-e az útkategóriák valamelyikébe, hanem azon, hogy szükség van-e a Dob ucca és Király ucca közötti téren és éppen a kedvezően be nem építhető telektömbökön keresztül új útra. Erre pedig mindenki csak igennel válaszolhat, aki a főváros fejlődését komolyan akarja.”

Az elbontott Orczy-ház 1937 körül (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A Közmunkatanács pár napon belül ismételten foglalkozott a kérdéssel, és megint csak az új sugárút mellett foglalt állást. Ne feledjük, ez a vita 1934-ben lángolt fel, amikor Magyarország és a világ épp a nagy gazdasági világválság mélyéről próbált felkapaszkodni, ezért a hazai építőipar rendkívüli módon várta a nagy állami beruházásokat. Ez a sugárút pont ilyennek tűnt, hiszen a számítások szerint összesen 150 millió pengőbe került volna.

A Magyarország című újság 1934. február 6-i tudósítása szerint: „Az Erzsébet sugárút mielőbbi megépítése érdekében megmozdultak az építőiparosok és az ingatlan- és telektulajdonosok. Ma délelőtt két küldöttség kereste fel Sipőcz Jenő polgármestert. Az egyiket Nagy Antal bizottsági tag, a kereskedelmi és iparkamara alelnöke vezette, az Iparosok Országos Szövetségének, a lakatosok, mázolok, kőművesek, asztalosok, építőmesterek országos szövetségeinek küldöttségei vettek benne részt. Arra kérték a polgármestert, hogy az Erzsébet sugárút mentén minél sürgősebben adják ki az építkezési engedélyeket, hogy a házak lebontásához hozzá lehessen fogni. Rámutattak arra, hogy az iparosság reménytelen helyzetben van és ha az Erzsébet sugárút kiépítése elmarad, semmiféle munkaalkalomra nincs kilátásuk.”

Épül a ma is látható épület, amely a Közmunkatanács központja is volt. A képen látszik az ív állványzata, 1937 körül (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Ezek után az új körút tervét elvetették, és az Erzsébet sugárút kiépítése került előtérbe. Az építkezés a grandiózus nyitóépülettel végül megindult, valamint több házat a tervezett nyomvonalon lebontottak, és 1942-ig fel is épült néhány modern bérház, de a beruházás a háború alatt természetesen szünetelt. A háború után felidézték a terveket, de ekkor már a műemlékvédelmi szempontok győztek. Egy épület azonban elkészült, úgy, hogy az egy esetleges sugárúthoz arculatban és elhelyezésben is illeszkedett volna. Ez pedig a Madách Imre út és a Rumbach Sebestyén utca sarkán álló OTP-ház. A hétemeletes épületkomplexumot 1959–1962 között Gulyás Zoltán terve alapján építette fel az Országos Takarékpénztár. A ház a Madách téri épülethez hasonló klinkertéglás burkolatot kapott.

Nyitókép: A Madách sugárút tervezett kiindulópontja (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)