A VII. kerület a főváros legkisebb, egyben legsűrűbben lakott és beépített kerülete, főképpen a bulinegyednek hívott Belső-Erzsébetváros területére jellemző a zsúfoltság. Itt szó szerint soha nincs egyedül az ember: mindig látni valakit az utcán sétálni. Emberből (meg persze autóból) tehát nincs hiány, zöld terület viszont nem sok akad, éppen ezért a természet legapróbb szeletkéje is drága kincsnek számít errefelé. 

A parknak saját házirendje van (Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)

Nos, ha ez így van, Erzsébetváros most igazán nagy értékkel gazdagodott: átadták ugyanis a „15-ös tömb”-ként emlegetett új parkot a Kazinczy utca, a Dob utca és a Nagy Diófa utca által határolt területen. Az Erzsébetvárosi Önkormányzat beruházásában elvégzett felújítás óriási munka volt, amely még 2016-ban kezdődött.

A megmentett nagy fáknak köszönhetőn sok az árnyékos rész is (Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)

A három felől házak által határolt, mintegy hatezer négyzetméteres terület akkor jött létre, amikor az 1970-es, 1980-as évek fordulóján szanálták az itt álló kilenc épületet, hogy csökkentsék a zsúfoltságot. A nem kellő körültekintéssel elvégzett bontásokból azonban az egykori épületek pincéi kimaradtak, így hiába alakítottak ki parkot és sportpályát itt, a terület hamar süllyedni kezdett, és végül a kétezres évek elején végleg lezárták. A mostani park kialakítását tehát a pincék elbontásával kellett kezdeni, ennek során hatezer köbméter sittet szállítottak el, majd termőfölddel töltötték fel a területet, hogy legyen mibe ültetni a leendő park növényeit. A Frischmann Judit tájépítész által megálmodott új kialakítás során az itt álló fák közül a jó állapotúakat megőrizték, és belefoglalták az új parkstruktúrába. 

Formatervezett pad és mediterrán virágok a park sarkában (Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)

A parkot átadó Vattamány Zsolt kerületi polgármester ünnepi beszédében elmondta, hogy a mintegy négyezer négyzetméteres parkban (amely kisebb, mint a házak által körülzárt teljes terület, hiszen az épületek kertjei veszik körül – a szerk.) a hatalmas lombkoronájú fák között kanyargó sétányok, hangulatos szökőkút, párakapuk az idelátogatók pihenését hivatottak szolgálni. A számtalan pad (köztük különleges tervezésű, ergonomikus kőpadok), a kanyargó sétányok, a feszített víztükrű, öt méter átmérőjű szökőkút és a párakapuk is ehhez járulnak hozzá. 

A párakapu jó szolgálatot tesz a hőségben, a gyerekek is imádják (Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)

A területen megjelenik a XXI. század is, mégpedig egy okospad formájában: a napelemmel működő szerkezet képes USB-n vagy érintéssel telefont tölteni, és ingyenes WiFi-t is szolgáltat (ezt természetesen rögtön ki is próbáltuk, gond nélkül működött). A növényeket automata öntözőrendszer látja el vízzel, a szemetet pedig a park több pontján elhelyezett szelektív kukákba lehet bedobni. 

Janikovszky Évát negyvenéves korában ábrázolja a szobor (Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)

Helyet kapott a parkban Zsemlye Ildikó alkotása, Janikovszky Éva meseíró szobra is, amelynek avatásán jelen volt a 2003-ban elhunyt Kossuth-díjas írónő fia, Janikovszky János és Bartos Erika kortárs meseíró is. Az ábrázolás érdekessége, hogy a negyvenes éveiben ábrázolja Janikovszkyt, nem idős korában, ahogyan a legtöbben emlékeznek rá. A most felállított mű az első köztéri Janikovszky-szobor, amely azonban könnyen lehet, hogy újra felszínre hívja az elhunyt írónő személye körüli vitákat. Az igazsághoz ugyanis hozzátartozik, hogy sokan nehezen tudják megbocsátani neki kommunista meggyőződését, s azt, hogy férje, Janikovszky Béla az ÁVH magas rangú kihallgatótisztje volt, aki többek között a Rajk-perben is közreműködött. Súlyos teher, de az egyedi hangulatú, sokak számára igen kedves meséin ez egyáltalán nem érződik. Ezzel a kettősséggel viszont nincs egyedül: a XX. századi magyar művészek közül többeknél is összetűzésbe került egymással a közéleti és alkotói személyiség, amelyeket az utókor gyakran vérre menő viták kereszttüzében volt kénytelen feltárni. 

A sakkasztal mögött a tűzfalon a Janikovszky-mesekönyvekből ismert, Réber László-féle figurák (Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)

A Janikovszky-szobornak is otthont adó park a nyugalom szigete, amely kiválóan alkalmas elmélkedésre, akár a véres 20., akár a még éppen csak nagykorúvá váló XXI. századról kívánunk gondolkodni. A kényelmes padok mellett helyet kapott sakkasztal és nyilvános illemhely is, amelyet a legtöbb budapesti társához hasonlóan a Fővárosi Csatornázási Művek üzemeltet. Az automata toalettet 250 forintért lehet igénybe venni. 

A park bejárata. Este kilenc után a lakók nyugalmáé lesz a főszerep (Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)

Bár mindnyájan örülnénk, ha a közbiztonság kérdéséről szót sem kellene ejtenünk, a bulinegyed egyik ütőerét jelentő Dob utcából nyíló park esetében mégis muszáj ezt megtennünk. Hogy a hely épségét megóvja, és a parkot körülvevő lakóházak éjszakai nyugalmához hozzájáruljon, a területet az önkormányzat 21 óra után bezárja. Ezenkívül térfigyelő kamerák is szemmel tartják a parkot, így ha valaki mégis rongálásra vetemedne, később könnyebb lesz utolérni. 

A szökőkút köré is telepítettek párafúvókákat (Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)

Budapest tehát új parkkal gazdagodott, ráadásul éppen egy olyan helyen, ahol arra a legégetőbb szükség van. Ezt pedig az arra járók is tudják, így a zöld sziget várhatóan igen népszerűvé válik majd a kőtengerben megfáradt emberek körében. Egy feladat azonban még hátra van: a helyet meg is kell őrizni és fenn is kell tartani. Reméljük, ha a következő hónapokban visszatérünk, ugyanolyan kifogástalan állapotban találjuk majd, ahogyan az átadás napján fogadott bennünket. Ez mindannyiunk érdeke. 

Nyitókép: A park a Dob utca felől a Wesselényi felé nézve (Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)