A Magyar Nemzeti Galéria kiállítása két részből áll. Az első, „felvezető” teremben fényképekkel kísért kronologikus életrajz ad áttekintést a szegény sorból a világhírig és az anyagi jólétig eljutó művész életéről. Ebben a teremben az életút főbb állomásainak áttekintésén kívül önarcképe, kitüntetései és nemesi oklevele is látható, amelyet Ferenc József császár és magyar király adományozott számára 1912-ben. A nemesi címmel való elismerése mellett kitüntetések sora mutatja, hogy az egyszerű sorból felemelkedett, világhíresé vált művészt szülőföldje is sokfajta elismerésben részesítette. A díjak között kiemelkedik a Corvin-emlékérem, amellyel halála évében, 1937-ben ismerték el munkásságát.

A terem egyik digitális képernyőjén a folyóiratokban publikált, de napjaira elveszett festmények mutatják a megrendelői kör változatosságát. A másik digitális képernyőn azok a filmfelvételek figyelhetők meg, amelyeket maga László Fülöp 1926 és 1927 között a családi utazásai során készített. Ebben a teremben egyetlenegy festmény látható, László Fülöp 1911-ben készített önarcképe. Az alkotás a budapesti Nemzeti Szalon kérésére készült.

László Fülöp önarcképe, 1911 (Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)

László Fülöp Pesten, az Erzsébetvárosban, az akkori nevén Három Dob, mai nevén Dob utcában született Laub Fülöp Elek néven. Szabászattal foglalkozó édesapja keresete nem biztosított családjának megfelelő anyagi hátteret ahhoz, hogy a szülők a jó kézügyességgel megáldott fiút taníttatni tudják.

Az ifjú Laub Fülöp elsőként egy cégtáblafestőnél talált munkát, majd egy fényképészműteremben végzett el retusálási feladatokat. A fotóműterem vezetője, Strelisky Sándor figyelt fel alkalmazottja kivételes grafikai érzékére, és ő ajánlotta, hogy képző- vagy iparművészeti iskolában tanuljon tovább.

A tinédzserkori munkavállalásainak jövedelme segítette, hogy a budapesti Mintarajziskolában valódi művészi szintre fejlessze rajzolási talentumát. A mai Képzőművészeti Egyetem elődjének számító intézményben a XIX. század második felének legelismertebb magyar festőművész-tanárai, Székely Bertalan és Lotz Károly voltak a mesterei.

A kiállítás megnyitóján László Fülöp unokája is részt vett (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

A magyar fővárosban folytatott képzőművészeti képzése után a müncheni Képzőművészeti Akadémiára járt. A bajor fővárosban az 1890-es évek elején rendkívül takarékosan és mértékletesen élt, és kortásaitól eltérően nem járt kávéházakba.

Festészeti tanulmányait Párizsban, a Julian Akadémián fejezte be. A fiatal Laub Fülöp Elek családi nevét 1891-ben változtatta Lászlóra. Anyagi helyzetének megerősödését segítette a XIX. század utolsó évtizedének első felében, hogy több vajdasági előkelőségtől kapott portrémegrendelést.

Szücs György, az MNG főigazgató-helyettese beszél a tárlat megnyitóján (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

A honfoglalás ezeréves évfordulóját ünneplő Magyarországon élénkült a történelmi múlt kiemelkedő szereplői iránti érdeklődés, így Zemplén vármegye vezetése László Fülöpöt kérte fel II. Rákóczi Ferenc képmásának megfestésére. Hivatalos megrendelések mellett számos magánmegrendelés is segítette anyagi gyarapodását. Ezt követően vagyonosabb anyagi helyzetbe jutva megengedhette magának, hogy műtermes villa építtetésébe fogjon.

A villa építése 1897-ben kezdődött el Gyalus László tervei alapján Zugló kertvárosi részén, a Városligethez közeli Istvánmezőn. A várkastélyt idéző, a késő historizmus stílusában megalkotott házat, különböző méretű ablakok, tornyok teszik izgalmassá. A fővárosi védettséggel rendelkező „palota”, az Abonyi és Zichy Géza utca sarkán, egyben lakásként és műteremként szolgált. A villáról a kiállításon egy XX. század elején készített felvétel látható.

​László Fülöp műtermes villája Budapesten, a Városliget közelében (Vasárnapi Ujság, 1901. július 14.)

László Fülöp az épületet csak pár évig lakta, mivel 1900-ban feleségül vette Lucy Guinnesst, a tehetős és előkelő kapcsolatokkal rendelkező ír sörgyáros leányát, és 1907-ben feleségével Londonban telepedett le. A műtermes villáját előbb kiadta bérbe, majd 1912-ben eladta.

László Fülöp a XX. század hajnalán Európa-szerte elismert festővé vált, több nagy sikerű kiállítást tudhatott magáénak. Az első jelentős megbízása a bolgár király portréjának elkészítése volt. A festmény akkora tetszést aratott, hogy a család többi tagja is modellt ült neki.

Lászó Fülöp villája napjainkban (Fotó: pestbuda.hu)

Ettől fogva sorban kapta a megrendeléséket: Ferenc József egyenruhás képén a kor divatja szerint a szabadban ábrázolja a császárt kedvenc kutyájával és lovával.

Majd 1900 elején Rómába hívták, hogy megfesse XIII. Leó pápa portréját. Az idős szentatyáról a festményt 1900 februárjában készítette el. A főpásztor és a festőművész a mű elkészítését egyaránt fontosnak tartotta. A pápa elégedettségét bizonyítja, hogy fehér sapkáját, a pileólust László Fülöpnek ajándékozta. László Fülöp az 1900-as párizsi világkiállításon a pápát megörökítő portréjával aranyérmet nyert. Ezt az alkotást a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.

A Magyar Nemzeti Galériában az állandó XIX. századi kiállításon szereplő XIII. Leó pápát ábrázoló festmény bemutatását a László Fülöp-kiállítás idejére kiegészítették pár olyan személyes tárggyal is, amelyeket László Fülöp a pápától kapott ajándékba.

A mostani időszaki kiállítás talán egyik legjobban sikerült arcképe, a belső teremben a Rampolla (1843–1913) bíborosról készült portré.  XIII. Leó pápa államtitkárának képmása a pápáról készített festménnyel egy időben készült.

Mariano Rampolla bíboros, Tindaro grófja, 1900 (Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)

Mindkét magas méltóságú egyházi személy ábrázolása esetén, László Fülöp kivételes jellemmegismerő tehetségéről tesz tanúbizonyságot. A bíborosról több festmény is készült más művészek által, de azok az egyházi tisztséggel járó, ünnepélyes ruhában való ábrázolás mellett nem emelik ki a vatikáni állam politikáját ténylegesen irányító személy jellemét.

László Fülöp alkotása, a bíbor és fehér színű ruha, a kitüntetés (fehér kereszt) mellett is tudja a pápai bizalmi főember belső érzésvilágát megeleveníteni. A bíboros – mint az európai politikában aktívan részt vállaló közéleti személyiség – homlokára eső fénynek fehér színnel történő megfestése egyfajta „égi minőség” jelzését mutatja.

A Vasárnapi Ujság című hetilap 1901-ben a László Fülöpöt méltató írásában a Rampolla-portré művészi értékeit az alábbi szavakkal fogalmazta meg:

„Ezek a részletrajzok juttatták őt Rampolla bíbornok arczképén a finom részletek szerencsés kiemeléséhez. Figyeljük csak meg a híres pápai diplomata kettős arczát, két különböző szemével. Az egyiken nagy nyilt szempillát látunk, parancsoló pillantással, a másikon félig lehunyt, kétkedő tekintetet. Az egyik mintha önmagát bírálná, a másik mintha a világot. Az ily részletek gondos kiemelésével, bár soha sem az egész rovására, igyekszik László Fülöp az egyéniség titkához hozzáférkőzni.”

A belső terem másik kiemelt figyelmet érdemlő képmása II. Vilmos (1859–1941) porosz császár portréja, amely 1908-ban készült. A visszaemlékezések szerint az uralkodó kislánya, amikor meglátta, felkiáltott ezekkel a szavakkal: „Végre a papa, és nem a császár!” A mellkép az egész alakos császárábrázoláshoz készült, de önálló alkotásként is kiemelkedik a XX. század elejének reprezentatív vezérképmásai közül.

II. Vilmos német császár, porosz király, 1908 (Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)

A Művészet című folyóiratban 1912-ben a művésznek a császárral való személyes kapcsolatát a következőképpen mutatták be: „II. Vilmos, aki tudvalevőleg az impressziók embere, s aki a vörös sasrendet személyesen, e szavakkal tűzte a művész mellére: – »Nemcsak mint művészt, de mint embert is igazán megszerettük önt"« – s aztán karon fogta, hogy átvezesse a császárnéhoz. »Jöjjön csak, így szólt, jöjjön, a feleségem és a leányom is gratulálni akar önnek. Ők is szívből örvendenek a szép arcképeknek s az ön sikereinek.«”

A belső, kék falú teremben tizenöt portré segít betekintést nyerni László Fülöp képi világába. Az itt látható alkotások több esetben a műfaj valódi remekművei. A művész egyszerre tudta érzékeltetni a történelmi nagyságot és az emberi, érző karaktert. A festmények sorában Görgei Artúr (1818–1916) portréja 1901-ből nemcsak a művészettörténeti, hanem a művelődéstörténeti szempontok miatt is kiemelt figyelmet érdemel.

Görgei Artúr tábornok, 1901 (Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)

Görgei az 1849-es tavaszi hadjárat nyertes tábornoka, akinek megítélését nagymértékben befolyásolta, hogy a világosi fegyverletétel után Kossuth Lajos árulóként állította be. A tábornok a XIX. század második felében a magyar közélet elutasított személyisége volt. László Fülöp már nyolcvanhárom évesen kereste fel az agg katonastratégát, akivel bizalmas kapcsolatba tudott kerülni. A Görgei-portrén egy bölcs idős ember arcvonásai jelennek meg a nézők előtt.

Görgei Artúr a XX. század hajnalán ritkán ült modellt művészeknek, bő tíz évvel később Kisfaludi Strobl Zsigmond készített szobrot az akkor már kilencvenöt esztendős egykori hadvezérről. A Görgei Artúrt ábrázoló festményt a magyar állam az akkor jelentős összegnek számító 6000 koronáért vásárolta meg.

A teremben ábrázolt egyének különböző nemzetiségűek és társadalmi státusúak, van köztük angol anyakirályné, van hegedűművész, de van a festmény készítése idején öngyilkosságot választó színésznő.

Yorki hercegné, Lady Elizabeth Angela Marguerite Bowes Lyon, a későbbi Erzsébet anyakirályné, 1925 (Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)

Sarolta szász-meiningeni hercegné, 1899 (Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)

Agathe von Ratibor und Corvey hercegnő, 1899 (Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)

Jan Kubelík, 1903 (Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)

Wenckheim grófnő és gyermekei, Denise és Lajos Rudolf 1907 (Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)

Minden vásznon megjelenített személyt László Fülöp nagy odafigyeléssel, mintegy „belső tükröt” tartva jelenített meg. Önmaga portréfestészeti hitvallását a következőképen fogalmazta meg: „Az arckép festésénél mindenekelőtt a festendő egyénnek általános megjelenése, lelki és szellemi világa által hagyom magam befolyásolni. Természetesen a művész jellemétől, lelki kultúrájától függ: mennyire és minő irányban befolyásolható. Valamint az életben, úgy a természet előtt is a festendő személlyel szemben mindenkor szeretettel, őszintén és nyíltan kell szemben állanunk, – csak így alkotható komoly és egyéni művészet.”

Mrs Philip de László – László Fülöpné Lucy Madeleine Guinness, 1918 (Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)

A 2020. január 5-ig megtekinthető időszaki tárlaton helyet kapott többek között Wenckheim báróné és gyermekeinek portréja is, amely a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum tulajdona, vagy Erzsébet (1900–2002) anyakirályné festménye, amely őfelsége II. Erzsébet angol királynő személyes gyűjteményének része. A Magyar Nemzeti Galéria László Fülöp-kiállítása segíti, hogy a művész újra elnyerje méltó helyét a „Magyar Művészet Aranykönyvében”.

Nyitókép: László Fülöp 1911-ben készített önarcképe (Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)