Budapesten is volt nyitható híd

Írta: Domonkos Csaba

2020. január 7. 9:00

London jellegzetessége a Tower Bridge, amelynek középső nyílása felnyílik, ha hajó halad át alatta. Hasonló hidak sok helyen találhatók, például Hollandiában és Szentpéterváron is. Egykor Budapesten is volt egy olyan állandó híd, amely felnyílt, ha hajó közeledett.

A Dunán mindig is nagy volt a hajóforgalom. Éppen ezért a két part között az 1850-ig létező hajóhidat úgy építették meg, hogy hajó közeledtével szét lehessen nyitni. Ezt a kényszert szüntette meg a Lánchíd, amely elég magas volt ahhoz, hogy a hajók átférjenek alatta. Érdekesség, hogy Vásárhelyi Pál vízépítő mérnök az 1830-as években egy olyan hidat javasolt Pest és Buda közé, amely, hasonlóan az évtizedekkel később megépült Tower Bridge-hez, középen felnyitható lett volna. 

A Vásárhelyi Pál által tervezett felnyitható híd 1832-ből (https://vasarhelyipal-szolnok.edupage.org/

Erre a megoldásra a Duna főágán végül nem lett szükség, mert az összes nagy, budapesti Duna-híd elég magasra épült ahhoz, hogy alatta a hajók – a gőzhajók esetlegesen ledöntött kéménnyel – elférjenek. A Duna mellékágaiban viszont már más volt a helyzet.

A Hajógyári-sziget és a part közötti keskeny Duna-ágon egykor állandó jelleggel közlekedtek a hajók, viszont itt nem lehetett olyan magas hidat építeni, amely alatt azok minden esetben, így magas víz esetén is elférjenek. Kézenfekvőnek tűnt a megoldás, mozgatható híd kell. 

A hídról készült színes kép 1963-ban (Fotó: Fortepan) 

Itt már 1858-ban is olyan híd épült, amely kinyitható volt. Ennek az ötnyílású fahídnak a két középső nyílását 22 méter hosszan egy csörlőszerkezettel szét lehetett húzni. Nem volt ez különösen nagy híd, alig 78 méter volt a hossza, és a szélessége alig 4 méter.

A Hajógyári-szigetnél 1884-ben épült szerkezet 1953-ban (Fotó: Fortepan/Uvaterv) 

 E különleges híd 1884-ig volt szolgálatban, ekkor a hajógyár vezetése új szerkezet építése mellett döntött. A kőpilléreken nyugvó vasszerkezetet Remmel Péter tervezte. A vasanyagot a bécsi MildeC-gyár készítette, az emelőkészülék is Bécsben készült, a híd alapozási munkáit a budapesti Gregersen-gyár, a fakocka burkolatot a Rütgers-gyár készítette (ez a két utóbbi gyár, illetve Rütgers Giudó és Gregersen Guilbrand a magyar hídépítések elkövetkező évtizedeinek meghatározó szereplői lesznek). 

Az 1885 januárjában átadott híd középső része sem érte el a szükséges magasságot, jó pár méterrel alacsonyabb volt annál, hogy alatta magas vízállás esetén a hajók elférjenek, ezért a középső rész egyszerűen felemelhető volt. Nem úgy, mint a „hagyományos” nyitható hidaknál, azaz nem kétfelé nyíltak a hídszárnyak, hanem a híd középső részét a hídon álló négy toronyba épített emelővel egyben felemelték a kellő, 13 méteres magasságba.

Az egymással a tetejüknél összekötött – és ebben a londoni Tower Bridge-re hasonlító – tornyokban a 45 tonnás emelhető szerkezet ellensúlyai is helyet kaptak. Az új híd valamivel rövidebb volt, mint az elődje, csak 56 méter, de szélesebb, 6 méteres útpályával rendelkezett. A középső felemelhető hídrész 21 méteres volt. A teljes híd 57 ezer forintba került.

A tornyokban látszik az emelőszerkezet csörlője (Fotó: Fortepan/Uvaterv) 

Annyiban is különleges volt e szerkezet, hogy a középső, 21 méteres rész 4 méteres emelését nem gép végezte, hanem két ember, kézi csörlővel. Emiatt a híd felnyitása nem volt valami gyors, 7 percig tartott. 

A kis híd szerkezete annyira különleges volt, hogy a hajógyár, illetve annak tulajdonosa, a DDSG az 1885-ös Országos Kiállításon 1:15-ös méretarányú modelljét ki is állította, amelyről az Építő Ipar című lap 1885. augusztus 9-i száma így számolt be:

 „Az I. csász. és kir. szab. dunagőzhajózási társaságnak az országos kiállításon levő külön pavillonjában látható egy vasból igen szépen és teljes részletességgel készült minta, mely az óbudai hajógyár új hidját 1:15 természetes nagyságban ábrázolja; (…) A hídnak ugyanis 21 méteres belső nyílása, illetőleg a tartók úgy vannak szerkesztve, hogy az egész középső rész 4-0 méterrel fölemelhető; a mi azért szükséges, mert az úttest a Duna 0 pontja fölött csak 9 00 m. magasan fekszik, az alatta levő nyíláson pedig a gőzhajók — melyek a híd fölött levő téli kikötőbe eveznek, át nem haladhatnak.”

A hidat rendszeresen felemelték, ha ezen az ágon hajó haladt el. Igaz, az 1930-as évektől erre már nem került sor, az emelőszerkezetet üzemen kívül helyezték, de a híd még közel 40 évig a helyén maradt. Végül az elöregedett és funkcióját vesztett szerkezetet 1968-ban bontották el, és helyére új, már nem mozgatható vasbeton híd épült, amelyet 1969. január 2-án adtak át a forgalomnak. 

Nyitókép: Hajó halad át a felnyitott szerkezet alatt (Forrás: Pallas Nagy Lexikona)  


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó