A Dunán mindig is nagy volt a hajóforgalom. Éppen ezért a két part között az 1850-ig létező hajóhidat úgy építették meg, hogy hajó közeledtével szét lehessen nyitni. Ezt a kényszert szüntette meg a Lánchíd, amely elég magas volt ahhoz, hogy a hajók átférjenek alatta. Érdekesség, hogy Vásárhelyi Pál vízépítő mérnök az 1830-as években egy olyan hidat javasolt Pest és Buda közé, amely, hasonlóan az évtizedekkel később megépült Tower Bridge-hez, középen felnyitható lett volna. 

A Vásárhelyi Pál által tervezett felnyitható híd 1832-ből (https://vasarhelyipal-szolnok.edupage.org/) 

Erre a megoldásra a Duna főágán végül nem lett szükség, mert az összes nagy, budapesti Duna-híd elég magasra épült ahhoz, hogy alatta a hajók – a gőzhajók esetlegesen ledöntött kéménnyel – elférjenek. A Duna mellékágaiban viszont már más volt a helyzet.

A Hajógyári-sziget és a part közötti keskeny Duna-ágon egykor állandó jelleggel közlekedtek a hajók, viszont itt nem lehetett olyan magas hidat építeni, amely alatt azok minden esetben, így magas víz esetén is elférjenek. Kézenfekvőnek tűnt a megoldás, mozgatható híd kell. 

A hídról készült színes kép 1963-ban (Fotó: Fortepan) 

Itt már 1858-ban is olyan híd épült, amely kinyitható volt. Ennek az ötnyílású fahídnak a két középső nyílását 22 méter hosszan egy csörlőszerkezettel szét lehetett húzni. Nem volt ez különösen nagy híd, alig 78 méter volt a hossza, és a szélessége alig 4 méter.

A Hajógyári-szigetnél 1884-ben épült szerkezet 1953-ban (Fotó: Fortepan/Uvaterv) 

 E különleges híd 1884-ig volt szolgálatban, ekkor a hajógyár vezetése új szerkezet építése mellett döntött. A kőpilléreken nyugvó vasszerkezetet Remmel Péter tervezte. A vasanyagot a bécsi MildeC-gyár készítette, az emelőkészülék is Bécsben készült, a híd alapozási munkáit a budapesti Gregersen-gyár, a fakocka burkolatot a Rütgers-gyár készítette (ez a két utóbbi gyár, illetve Rütgers Giudó és Gregersen Guilbrand a magyar hídépítések elkövetkező évtizedeinek meghatározó szereplői lesznek). 

Az 1885 januárjában átadott híd középső része sem érte el a szükséges magasságot, jó pár méterrel alacsonyabb volt annál, hogy alatta magas vízállás esetén a hajók elférjenek, ezért a középső rész egyszerűen felemelhető volt. Nem úgy, mint a „hagyományos” nyitható hidaknál, azaz nem kétfelé nyíltak a hídszárnyak, hanem a híd középső részét a hídon álló négy toronyba épített emelővel egyben felemelték a kellő, 13 méteres magasságba.

Az egymással a tetejüknél összekötött – és ebben a londoni Tower Bridge-re hasonlító – tornyokban a 45 tonnás emelhető szerkezet ellensúlyai is helyet kaptak. Az új híd valamivel rövidebb volt, mint az elődje, csak 56 méter, de szélesebb, 6 méteres útpályával rendelkezett. A középső felemelhető hídrész 21 méteres volt. A teljes híd 57 ezer forintba került.

A tornyokban látszik az emelőszerkezet csörlője (Fotó: Fortepan/Uvaterv) 

Annyiban is különleges volt e szerkezet, hogy a középső, 21 méteres rész 4 méteres emelését nem gép végezte, hanem két ember, kézi csörlővel. Emiatt a híd felnyitása nem volt valami gyors, 7 percig tartott. 

A kis híd szerkezete annyira különleges volt, hogy a hajógyár, illetve annak tulajdonosa, a DDSG az 1885-ös Országos Kiállításon 1:15-ös méretarányú modelljét ki is állította, amelyről az Építő Ipar című lap 1885. augusztus 9-i száma így számolt be:

 „Az I. csász. és kir. szab. dunagőzhajózási társaságnak az országos kiállításon levő külön pavillonjában látható egy vasból igen szépen és teljes részletességgel készült minta, mely az óbudai hajógyár új hidját 1:15 természetes nagyságban ábrázolja; (…) A hídnak ugyanis 21 méteres belső nyílása, illetőleg a tartók úgy vannak szerkesztve, hogy az egész középső rész 4-0 méterrel fölemelhető; a mi azért szükséges, mert az úttest a Duna 0 pontja fölött csak 9 00 m. magasan fekszik, az alatta levő nyíláson pedig a gőzhajók — melyek a híd fölött levő téli kikötőbe eveznek, át nem haladhatnak.”

A hidat rendszeresen felemelték, ha ezen az ágon hajó haladt el. Igaz, az 1930-as évektől erre már nem került sor, az emelőszerkezetet üzemen kívül helyezték, de a híd még közel 40 évig a helyén maradt. Végül az elöregedett és funkcióját vesztett szerkezetet 1968-ban bontották el, és helyére új, már nem mozgatható vasbeton híd épült, amelyet 1969. január 2-án adtak át a forgalomnak. 

Nyitókép: Hajó halad át a felnyitott szerkezet alatt (Forrás: Pallas Nagy Lexikona)