A BAH-csomópont, azaz a Budaörsi út, Alkotás uta és Hegyalja út kereszteződése az 1980-as években jelentősen átalakult. Hatalmas kereszteződés épült ki a felüljáróval, kissé odébb felépült a Novotel szálló, míg annak háta mögött, a Gesztenyéskertre nyílóan 1985. február 15-én megnyílt a Budapesti Kongresszusi Központ. 

A főbejárat napjainkban a XII. kerület, Jegelló utca 1–3. alatt (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az épületre azért volt szükség, mert a létező szocializmusban vergődő magyar gazdaságnak égetően szüksége volt keményvalutára, amelynek egyik forrását a turizmusban látta. Amíg az 1960-as években az országimázst akarták javítani a turizmus felfuttatásával, ezért már akkor intenzíven beruháztak a turisztikai fejlesztésekbe, amelynek keretében Budapesten és a Balatonnál hatalmas szállodák épültek, elsősorban a nyugati turisták részére, addig az 1980-as években más célok is vezették a döntéshozókat, nevezetesen a keményvaluta, azaz a dollár, a (nyugat)német márka, esetleg az angol font bevonzása az országba.

35 év után sem tűnik elavultnak, és messze jobb, mint a korabeli épületek többsége (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az idegenforgalom vezetői tudták, hogy nem a nyugdíjas házaspárok vagy az NDK-ban rekedt unokatestvérrel a balatoni kempingben találkozó nyugatnémetek hozzák a komoly valutát, hanem a konferenciaturizmus. Azonban Budapesten nem volt megfelelő kongresszusi központ, a legnagyobb ilyen intézménybe is csupán 1200 fő fért be, ezért a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság szakértői, akik megvizsgálták, hogyan lehetne fejleszteni a turizmust, arra jutottak, hogy szükség van egy mintegy 2000 főt befogadó modern konferencia-központra.

Ennek nyomán a Minisztertanács úgy döntött, hogy a Novotel szállóhoz kapcsolódva, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat égisze alatt, az akkor 20 éve felszámolt Németvölgyi temető helyén kialakított Gesztenyéskertre néző területen új konferencia-központ épüljön. A munkák 1983 májusában kezdődtek, a forrást egy osztrák hitel fedezte, és 1985. feburár 15-re el is készült az új központ. Nemcsak a pénz jött Ausztriából, hanem a kivitelezők is: a fővállalkozó az Avimpex-Eberhardt osztrák építőipari cég volt, amelynek magyar partnere a munkában a Lakóterv Vállalat lett. A központról, annak szükségességéről a Népszabadság című lap 1985. feburár 20-án ezt írta: 

„Miután a közelmúltban Budapest szállodahálózata is rohamosan fejlődött, lehetővé vált, hogy Magyarország komplex kínálattal jelentkezzen a nemzetközi piacon. Ez azért fontos, mert a kongresszusi turizmusban igen erős a verseny, lévén ez az egyik legmagasabb bevételekkel járó forma, és kevésbé szezonális, mint a turizmus más formái. A kongresszusi turizmus jelentős hatással van a fogadó ország nemzetközi kapcsolataira, tudományos és kulturális életére, műszaki haladására. Súlyára jellemző, hogy 1984- ben a különböző nemzetközi szervezetek, multinacionális és országos vállalatok mintegy 250 ezer kongresszust szerveztek, hozzávetőlegesen 35 millió résztvevővel, és az átlagos turista kiadását háromszorosan meghaladó bevétellel.”

A kongresszusi központ építészeti terveit Finta József, míg a belsőépítészeti terveket Herrer César késztette, ugyanazok az építészek, aki a szomszédos Novotel szállót is megálmodták. A teljes épület alapterülete meghaladta a 10 ezer négyzetmétert, amelyből 1300 négyzetméter esett a nagyteremre, amelynek földszintjén és karzatán akár 1750 ember is konferenciázhatott. A nemzetközi rendezvények lebonyolításához egy 16 nyelvű szinkrontolmács-felszerelés, 35 és 16 mm-es filmvetítő, valamint diavetítők szolgáltatták az 1980-as években elvárt technikai alapot. 

Egykor temető volt itt (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Mivel a központot nem csak kongresszusi helyszínnek szánták, a Pátria nagytermet jó akusztikájú koncertteremnek is kialakították, a terem 300 négyzetméteres színpadán helyezték el Király József óriási életfaplasztikáját, amely a nagyterem akusztikáját javítja. A színpad kialakítása színházi előadások megtartását is lehetővé tette, de számoltak itt fesztiválokkal, divatbemutatókkal, sőt esetlegesen fedett sporteseményekkel is. 
A belső terekben nemcsak a színpadra került műalkotás, hanem számos más helyre is, azokról a Kisalföld című újság így ír 1985. február 9-én: 

„A Jagelló úti főbejáration – a környezetbe illő művészi kivitelű kandelábereket Biró Tamás készítette – márványlépcsőkön érkeztünk a hatalmas foyer-ba. Balra látható Majoros János monumentális »Múlt« című kerámia plasztikája. Az ízléses rézkandeláberek (Városi Ferenc munkáját dicsérik) ontják a fényt. A művészi kivitelű márványtartókban virágok és örökzöldek színorgiái kápráztatják el az érkezőt. A foyer-ből nyíló aula 560 négyzetméter nagyságú és kiállítási csarnokként is hasznosítják. Innen díszes hosszú folyosóra jutunk, amelynek végén szép sárgaréz térplasztika hívja fel magára a figyelmet (Engelsz József alkotása).”

Az egyik legelső, nagyszabású rendezvény nem hozott keményvalutát. Az állampárt XIII. kongresszusát a megnyitó után egy hónappal rendezték meg az új Kongresszusi Központban (Fotó: Népszabadság, 1985. március 26.) 

A Kongresszusi Központban az elmúlt 35 évben valóban mindenféle rendezvényen részt vehetett a nagyközönség, hiszen a kongresszusokon túl volt itt számos könyvfesztivál, show-műsor és sok más program, és a mai napig (Budapest Congress Center néven) ez Magyarország legnagyobb és legmodernebb rendezvényözpontja. 

Nyitókép: A Budapesti Kongresszusi Központ napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)