
A megváltozott Duna-part – Pesten és Budán is az egykori folyómeder helyén sétálhatunk
2020. április 29. 11:00
Ha a római korban végigtekintettünk volna a mai Pesten, akkor egy szigetes, lápos területet láttunk volna. A mai Pest belvárosa helyén lévő Contra-Aquincum egy szigeten állt, és Óbuda egy részét is víz borította, vagy legalábbis lápos terület volt. A középkorra a pesti oldal feltöltődött, de magát Pest városát továbbra is egy természetes csatorna ölelte körül, ez még a XVIII. századi térképeken is jól látható.
Mikovinyi Sámuel 1737-es térképe Pestről
A szigetek is máshogyan néztek ki. A Népsziget nem kapcsolódott Pesthez, és a mai Margit-sziget is több részből állt. A fő szigettől délnyugatra egy kisebb sziget volt, de a XVIII. század végi térképeken még egy kisebb sziget is látszik a Margit-szigettől északra.
A Duna is szélesebb volt, és a mai Gellért tértől kezdve tölcsérszerűen szétterült, Lágymányosnál már az egy kilométeres szélességet is elérte. A Duna közepén itt is volt egy sziget, a Kopaszi-zátony. A Csepel-szigetet körbeölelő Duna-ágak közel egyformák voltak, azaz a mai Soroksári-Duna is jóval szélesebb volt.
Pest és Buda Duna-parti részei jóval alacsonyabban feküdtek, mint ma, és a Duna partja egy egyszerű, földes lejtő volt, bárki lesétálatott a folyóhoz. Az első, kőből épített rakodópartokat a Lánchíd pesti oldalán, a hídfőtől északra és délre az 1850-es években építette ki a Dunagőzhajózási Társaság a saját hajói számára.
A Duna budai partja a Lánchídtól délre az 1860-as években (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Miért kellett teljesen átszabni a folyót? Ennyire nem volt hely az építkezéseknek? Valójában a folyószabályozás legfőbb oka az árvízvédelem volt. Az 1838-as nagy árvíz után számos döntést hoztak, amelyek az esetleges későbbi árvizek pusztítását voltak hivatva mérsékelni. Elsősorban elrendelték, hogy a várost meg kell emelni. 1838 után lakószint nem lehetett a nagy árvíz vízszintje alatt, ezért épült annyi budapesti ház magasföldszinttel.
Az 1838-as árvíz kiváltója az volt, hogy a lágymányosi területen, ahol a Duna kiszélesedett, a mélysége jelentősen lecsökkent, és a sebessége is mérséklődött, ezért a zajló jég összetorlódott, és mint egy duzzasztógát, visszafogta a folyót. A hasonló árvizek megakadályozásának legjobb módját abban látta mindenki, hogy Lágymányosnál le kell szűkíteni a folyót, így a jég nem tud feltorlódni.
A nagyszabású folyószabályozási munka a kiegyezés után indult el, bár addig is számos terv született arra, hogy hol, milyen beavatkozásra volna szükség. A szabályozási munkákhoz szükséges pénzügyi fedezetet a PestBudában már bemutatott 1870. évi X. törvénycikk adta meg.
Nézzük, mi változott a budapesti Duna-parton! A Margit hídra eredetileg 1872-ben úgy írták ki a pályázatot, hogy a sziget körül az egyik, a pesti folyóág keskenyebb lesz. Már lezajlott a pályázat, megvolt a nyertes (Gouin), amikor módosultak az elképzelések, eldőlt, hogy a két Duna-ág egyforma széles lesz, ezért az eredeti ötnyílású hidat át kellett tervezni hatnyilásúra.
A Vasárnapi Ujság 1874. június 14-i számában a híd már hatnyílású, de a Margit-sziget alakja más, mint amilyen véglegesen lett
Ekkor még nem kapcsolták össze a főszigetet és a kis szigetet, azt csak a század végén kötötték össze a Margit-szigettel, amikor a Margit híd szárnyhídja 1899–1900 között felépült. A Margit-szigetet még egyszer növelték észak felé, az Árpád híd építésekor.
A Duna partjára végig magas töltés épült, ezek a rakpartok, mögöttük a város talajszintjét feltöltötték. Ezért került a Batthyány téren és a Fő utcában néhány régi ház az utcaszint alá, és ezért vannak olyan templomok Pesten is, amelyekhez az utcáról lefelé vezet pár lépcsőfok. A pesti oldalon egy utcányival lett szűkebb a Duna, azaz a mai pesti Duna-parti házsor, de maga az Országház is nagyrészt feltöltött területen áll. Budán, még a Gellért-hegytől északra is változott a partvonal, a budai rakpartok helyén régen a Duna folyt.
A legnagyobb változás délen, a Gellért-hegytől délre történt mind Pesten, mind Budán. A széles folyót itt a felére szűkítették, a mai Gellért tértől egy hosszú gát épült, amely a folyó medrét hosszában kettévágta. A mai Kopaszi-gát ennek a déli maradéka.
Az 1896-os képen jól látszik a Gellért-hegy alól induló gát, a vasúti töltés, amelyen épp egy vonat halad át, attól északra a tó, délre a Lágymányosi-öböl (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
A gát nyugati oldalán egy hatalmas öböl alakult ki, amelyet a vasúti hídhoz vezető töltés kettévágott, így attól északra egy tó, délre egy öböl, a mai Lágymányosi-öböl alakult ki.
A Duna medre Lágymányosnál az 1890-es években Eötvös Loránd fényképfelvételén (Fotó: MMKM, TTFGY 2019.1.2274)
A vasúti töltéstől északra fekvő területet, tavat a következő évtizedekben feltöltötték, ide épült fel a Műegyetem épületcsoportja a XX. század elejétől kezdve. Azaz a teljes Műegyetem, a Goldmann György tér, az Irinyi utca (a Karinthy Frigyes úti kereszteződésig), a teljes Infopark feltöltött területen áll.
A pesti oldalon mindeközben a soroksári ágat lezárták és leszűkítették, a folyómeder itt egy hatalmas holtággá vált. A folyószabályozások hatására Budapesten kialakultak a rakpartok, amelyek a Csepeli Szabadkikötő megnyitásáig valóban a dunai áruszállítás fontos elemei voltak, de egyben a mai napig hatásosan védik Budapestet az árvizektől. A Duna vízszintje azóta volt magasabb az 1838-as 829 centiméteres szintnél, a rekord a 891 centiméteres vízállás volt, de Budapesten jelentős károkat nem okozott. (A budapesti vízmércét 1838 óta módosították, egy méterrel feljebb emelték, ezért olvasható, sok helyen, hogy az 1838-as árvíz szintje 929 centiméter volt, de a mai mérce alapján akkor a vízszint 829 centiméteren tetőzött.)
A mai Jászai Mari tér Klösz György 1890-es felvételén (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Azaz ha ma a Duna-parton sétálunk, akár a pesti, akár a budai korzón vagy a Lágymányosi-öböl partján, gondoljunk arra, hogy 150 évvel ezelőtt az a terület még a Duna része volt.
Nyitókép: Az 1870-es évek végén készült képen még jól látszik a Margit-szigettől délre a Festő-sziget és a fel nem töltött Duna-part a mai Országház helyén (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Összesen 3 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben |
fordított időrendben |
értékelés szerint
Ideje lenne, ha vegre rendbe tennek a Dunapartokat a teljes fovarosi szakaszon es mondjuk az M0-as ket hidja kozotti szakaszon minimum az egyik, de ahol csak lehet mindket oldalon gyalogsetany es kerekparut vezetne, beleertve a csepeli Duna-agat is.
Szomoru es erthetetlen, hogy a Dunaval hataros kulvarosi keruletek maig nem ismertek fel a Dunapartokban rejlo lehetosegeket (es igazabol a fovaros sem). Ezen varosreszek kozpontjait, amennyire lehetseges, a folyopartok menten kellene kialakitani, hogy ott egy promenad jellegu varosias , de azert zold korzo alakuljon ki ahova a kornyek lakoi menekulhetnenek amikor jo az ido, ahelyett, hogy mindenki a szukos varosi zoldteruletet tapossa es rongalja. Ennek persze elofeltetele, hogy a keves, maig magantulajdonban levo folyoparti ingatlant ki kell sajatitani es a koz rendelkezesere kell bocsatani.
Élvezetes cikk, de némely részletére vonatkozólag észrevételt teszek. A Ráckevei (Soroksári) Dunaág a budapesti Duna szakasz szabályozása előtt kb a főág harmadrész vízhozamát szállította. Az R(S)D jelenlegi állapotában, amikor felül a Kvassay- alul a Tassi zsilip zárja le, mégsem tekinthető holtágnak, mert meghatározott vízmennyiséget a Kvassay zsilipen átengednek, kisvíznél átszivattyúznak. Ez a folyamág jóléti hasznosítása szempontjából alapvető...A Kopaszi gátnak nevezett létesítmény valójában folyami vezetőmű, amely tehát nem úgy működött, mint egy (árvízvédelmi) gát... A Duna budapesti vízmércéje több helyen is működött, először a Várkert bazárnál (ott emléktábla is van), azután a Lánchíd budai mederpillérén (ott a római számos szintjelzések ma is láthatók), végül a Pesti alsó rakpart Vigadó téri szakaszán.A vízmérce a függőleges alsó- ill.felső partfal fülkéjében van. A vízmércét1943-ban 94 cm-rel süllyesztették azért, hogy a legkisebb víz idején is a víz alatt legyen a "O" pontja. Az 1838. évi jeges árvíz tetőzőszintje a mai mércén 1029 cm lenne. Ez könnyen belátható, ha arra gondolunk, hogy a 2013 évi árvíz 891 cm-rel tetőző szintje - szerencsére - a Bem rkp járdaszintje alatt maradt, mig az 1838. március 13-i tetőzőszintet a volt Radetzky laktanya sarkában elhelyetett emléktábla mutatja.
Ilyenfajta elképzeléseket már nagyon sokan megfogalmaztak, tényleg csodálatos lenne, ha a Duna budapesti szakaszán mindkét parton széles sétány és kerékpárút lenne. Ami a belső szakaszokat illeti, adottság, hogy kétszintes rakpartként épűltek ki, s miután az áru ki- és berakodó funkciójuk megszünt, lényegében kereszteződédmentes városi főutakká alakultak az alsórakpartok. Ezt a funkciót a főváros forgalmi terhelése ezidőszerint nem tudja nélkülözni. A felső rakpartokon mindkét oldalon mindig is közkedvelt sétányok voltak. Mióta kijelölt gyalogátkelőhelyek vannak mindkét parti úton, biztonságosan meg lehet közelíteni a lépcsős vagy függőleges partvédőművet. és így a sétálónak lehet közvetlen Duna élménye. Ami pl.a Római partot illeti, az teljes mértékben a sétálóké, kerékpározóké, és ílyen igények figyelembevételével épült meg a 70-es években a Kossuth Lajos üdülőparti árvízvédelmi töltés is.
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!