A családi vállalkozás alapítója, a már említett Heinrich Alajos (1776–1847) 1809-ben jelenik meg a hazai gazdaságtörténetírás horizontján.  A székesfehérvári születésű kereskedő ebben az évben nyert pesti polgárjogot Wurm Józsefnek, a napóleoni háborúk idején nagy vagyonra szert tett szállítónak üzlettársaként. Alajos egyébként katonai és politikai szolgálatokat is tett az udvarnak. A császári főhadiszállás és József nádor székhelye között fontos leveleket vitt táskájában, életét téve ezzel kockára.

Pesten gyorsan megvetette a lábát, üzleti sikereit pedig családi kapcsolatokkal is erősítette. A már az 1770-es évektől pesti polgárnak számító, szintén vaskereskedő Schopper famíliával sikerült rokoni szálakat kialakítania (a Schopperek azután Tömöryre magyarosították családnevüket, és józsefvárosi telektulajdonosok révén, a mai Tömő utca névadói lettek). Heinrich Alajos 1827-ben nemesi címet szerzett, s mivel a vajdasági Ómoravicán volt már ekkor birtoka, előnevét is ez után a település után választotta. Halálakor a cég irányítását két fia, Ferenc (1821–1853) és ifjabb Alajos (1812–1888) folytatta.

Ismertető a Heinrich-féle vaskereskedésről a Magyar Compass című céglajstrom 1900-as évre vonatkozó kiadványából

A család és a vállalkozás jelentős építkezésekbe fogott már az 1820-as évek végétől a magyar fővárosban. Heinrich Alajos 1827-ben lakóházat terveztetett magának Hild Józseffel az úgy nevezett Feldunasoron, a mai Eötvös tér déli részéhez közel. A ház sajnos 1944-ben megsemmisült, de szerencsére néhány, az épületet mutató korabeli ábrázolás fennmaradt.

Heinrich Alajos háza – balról a harmadik épület – Vasquez Károly 1837-es híres térképének egyik szelvényén (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A vaskereskedés a mai Belváros szívében, a régi Városházához közel működött egészen az 1890-es évek elejéig. Az Erzsébet híd építése (1897–1904) és a városközpont átalakítása miatt új helyet kellett keresni, amelyet a Józsefvárosban, a Mária utca és Üllői út sarkán találtak meg. 1893-ban nyertek engedélyt egy jelentős alapterületű épületegyüttes felhúzására.

Az Üllői út 32. alatti épület Klösz György 1893-as fényképén (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.026)

A Hubert József és Móry Károly építőmesterek tervei szerint kialakított, lakásokat is magába foglaló székhely az Üllői útra néző főhomlokzattal rendelkezett. A kapun belépve a potenciális ügyfél hatalmas udvaron találta magát, melyet észak-keleti irányban a vaskereskedés épülete határolt. Ennek az ipari épületnek a bejárata a Mária utcai fronton volt megtalálható, ma is látható formáját 1912-ben nyerte el. Ugyanebben az évben készült el a cég ferencvárosi telephelye is, a Knézich utca 12. szám alatt, a Bakáts tér sarkánál (ma itt egy modern irodaház áll).

A cég természetesen szerepelt az 1885. évi Általános Országos Kiállításon és az ezredéves kiállításon is 1896-ban. Jelentőségét néhány adattal érdemes érzékeltetni: a századfordulón a vállalat sok százezer koronás forgalmat bonyolított, a Monarchia szinte minden területén forgalmazta legkülönbözőbb típusú árucikkeit (rúdvasakat, lemezeket, sodronyokat, ekéket, épületvasalásokat, kályhákat, tűzhelyeket, mezőgazdasági eszközöket, konyhai felszereléseket). 1921-ben a cég részvénytársasággá alakult, vezérkarában pedig ott voltak a dinasztiaalapító Heinrich Alajos dédunokái, tehát a negyedik generáció.

Magyar Compass, 1927

A kultúrtörténeti, politikatörténeti és nem utolsósorban sporttörténeti jelentőségű család sztoriját ebben az írásban sajnos nem áll módunkban kibontani, erre egy másik alkalommal visszatérünk. Ami a vasudvar további sorsát illeti: az 1949. évi államosítást követően a Vasért nevű vállalat költözött ide, és használta egészen 1990-ig. Ennek köszönhetően a raktárakat és a főépületet sokáig eredeti funkciójuknak megfelelően használták.

1988-ban a háztömb már annyira leromlott állapotban volt, hogy az állami vállalat a rekonstrukció mellett döntött. A merész tervek szerint olyan többszintes fedett passzázst alakítottak volna ki, amelyben 4500 négyzetméteren húsz üzlethelyiség, étterem és még fagylaltozó is helyet kapott volna. A Heinrich-udvar modernizálását a Vasért nyugatnémet, svájci, valamint osztrák építési vállalkozók bevonásával oldotta volna meg.

A rendszerváltozás azonban elsöpörte az elképzelést. A felújítás helyett 1990 után számos cég jelent meg, és használta különböző célokra a helyiségeket. Az irodák, raktárak mellett például zenekaroknak alakítottak ki próbatermeket. A Kinizsi utcában állt Kultiplex (eredetileg Kinizsi Mozi) elbontása után a Tilos Rádió is itt talált otthonra egy ideig.

Az 1949-es államosítás után a Vasért költözött a Heinrich-udvarba. Hirdetés a Műszaki Élet 1973. február 16-i számából

Jelenleg sem az Üllői út, sem a Mária utca felől nem lehet bejutni az udvarra. Úgy tűnik, hamarosan munkagépek jelennek majd meg. Reménykedjünk, hogy a tervezett beruházás (akár szálloda, akár lakópark, akár irodaház) megvalósítói a lehető legtöbbet megtartanak az egykori Heinrich-cég központjából.

Az Üllői úti homlokzat, a harmadik emeleti párkányzaton négy fiúalak látható ülő pozícióban 2020. május 13-án (Fotó: Gönczi Ambrus)

A Mária utcai homlokzat 2020. május 13-án (Fotó: Gönczi Ambrus)

Nyitókép: Az épület Klösz György 1893-as fényképén (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.026)