Apponyi Albert a XIX. század utolsó harmadának és a XX. század első harmadának kiemelkedő politikusa volt. Amikor 1933. február 7-én elhunyt, Magyarország egyik legjelentősebb, közmegbecsülésnek örvendő államférfiját veszítette el.

A hat évtizeden át aktív közéleti tevékenységet folytató Apponyi kétszer is betöltötte a vallás- és közoktatásügyi miniszteri posztot is, ám népszerűségét elsősorban az 1920. január 16-i párizsi békekonferencián Magyarország védelmében elmondott beszédének köszönheti. Tekintélyét tovább növelte a későbbiekben a genfi Népszövetségnél betöltött fődelegátusi tisztsége, itt is a trianoni békeszerződés ellen érvelt a felszólalásaiban.

Apponyi Albertet már életében a nemzet védőügyvédjének nevezték (Forrás: Wikipédia)

Apponyi Genfben hunyt el, onnan Bécs érintésével február 11-én szállították Budapestre a koporsóját, és a Parlament kupolacsarnokában ravatalozták fel. A korabeli beszámolók tudósítása szerint ravatala több százezer látogatót vonzott. A Tolnai Világlapja 1933. évi 9-es száma képriportban tudósított a ravatalozási és a temetési szertartásról.

Királyoknak kijáró pompa

A halottaskocsi, amely Apponyi Albert koporsóját szállította (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az Apponyi-hintó a Lánchídon átkelve Budára érkezik (Forrás: Tolnai Világlapja, 1933. február 22.)

Az ünnepélyes gyászszertartásra február 14-én került sor, amely tízezreket mozgósított. A tömeg méretét jól mutatja, hogy Jászberényből – Apponyi fél évszázadig képviselte a várost az országgyűlésben – több száz ember, egyes források szerint 1500 fő érkezett, és magukkal hozták Lehel kürtjét is. Az 1000 koszorút 11 koszorúskocsi szállította, köztük több külföldi állam- és kormányfőét is.

A nyolcfogatos díszhintó (Forrás: Nemzeti Örökség Intézete)

A temetésen vették először igénybe a főváros által megrendelt, 1928 és 1932 közt elkészült monumentális méretű, gazdagon díszített gyászhintót, amely a főváros történetének addigi legszebb gyászkocsijának mondható. A nyolc ló által vontatott díszhintó ifjabb Misura Mihály kocsi- és hintógyárában készült.

A másfél kilométer hosszúságú gyászmenet a Parlamentből indult, majd kiért a Dunához, és a Rudolf rakparton át, a Lánchídon keresztül ment át Budára. Az Alagút mellett, a Hunyadi János úton vonulva ért a menet a Várba, először a Dísz térre, majd a Tárnok utcán haladva érte el a Szentháromság teret.


A gyászmenet áthalad a Lánchídon, élén a papság képviselői, mögöttük az Apponyi-hintó és a gyászoló tömeg (Forrás: Képes Pesti Hírlap, 1933. február 15.)

A koszorúkat 11 kocsi szállította (Forrás: Tolnai Világlapja, 1933. február 22.)

Ezt követően vitték be a koporsót a Mátyás-templomba, ahol a gyászszertartást követően a templom kriptájában helyezték el. Apponyi Albert hamvait özvegye kívánságára 1942-ben áttemették a felvidéki Éberhardon (Malinovo) található családi kastély kápolnájába.

A hintót díszőrség kísérte a Mátyás-templomig (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Már életében utcát neveztek el róla

A politikus emlékét 1945 előtt számtalan fővárosi közterület is őrizte: már életében, az 1920-as évektől kezdve 18 budapesti utcát, teret neveztek el róla. 1921 és 1953 között Apponyi nevét viselte a korábbi Kígyó tér (későbbi nevei: Felszabadulás tér, Ferenciek tere).

Érdemes külön kitérnünk a temetési díszhintót gyártó cég, a józsefvárosi Misura-gyár tevékenységére is. Idősebb Misura Mihály az európai hírű Kölber Kocsigyárban kezdte a tevékenységét, majd 1883-ban önállósulva saját céget alapított. Műhelye gyorsan fejlődött, a századfordulón már 30 főt foglalkoztatott, és több mint 100 kocsit gyártottak.

Minőségi termékeik számos díjat is nyertek, többek között a párizsi világkiállítás nagydíját. A sikerek lehetővé tették, hogy a józsefvárosi Óriás utca 6–10. szám alatt (később Thék Endre utca, napjainkban pedig Leonardo da Vinci utca) négyemeletes gyártelepet építsenek. Ebben az időben a fővárosi járműgyártó ipar jelentős része Józsefvárosban összpontosult. Ennek emlékét őrzik a Bérkocsis és a Nagyfuvaros utcanevek is.

A századfordulótól a gyáralapító már a fiát, ifjabb Misura Mihályt is bevonta a munkába, aki 1906-os párizsi tanulmányútján megismerkedett az automobilokkal, és a fogatolt járművek gyártásával kapcsolatos ismereteit is bővítette. Apja halálát követően ifj. Misura vezetésével a gyár fő profilja az autókarosszéria gyártása lett, de vállalkoztak díszhintók megépítésére is.

Gazdag díszítésű gyászhintó a Misura-gyár katalógusából (Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum)

Ennek jegyében a főváros megbízásából 1928-ban kezdték el egy reprezentatív, barokkos gyászhintó elkészítését. Tervezője Jordán Károly, a Misura-gyár üzemvezetője és mérnöke volt. Négyévi összehangolt munka eredményeként 1932-ben megszületett a világ akkori egyik legnagyobb gyászhintója: magassága négy, szélessége két, hossza öt és fél méter, súlya pedig négy tonna volt.

A bonyolult és gazdag díszítésű hintó hársfából készült faragványait egy Ludvig nevű szobrászművész alkotta meg, az oldalsó hajlított üvegtáblákat a Geldner, a díszlámpákat pedig a Regenbach-cég gyártotta. A lámpákat kariatidák tartják, akik a görög mitológiában a feltámadás szimbólumai is, búráira pedig keresztdíszek kerültek.  

Az Apponyi-hintó hátulnézeti tervrajza Jordán Károly mérnök munkája (Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum)

A kerekek keménygumi abroncsait a Magyar Ruggyantaáru Gyár készítette. A hintó kárpitjával harmonizált a díszes bársony baktakaró, amelyre a székesfőváros címerét hímezték. A hintó tetején a 70 centis örökmécsest formáló koronadísz egyszerre szimbolizálta a gyászt és az eltemetett személy méltóságát.

Apponyi emlékezetes, államfőnek kijáró temetése után még három alkalommal használták a gyászhintót: Gömbös Gyula miniszterelnök 1936-os, majd Csáky István külügyminiszter és Teleki Pál miniszterelnök 1941-es temetésekor. Leginkább mégis az Apponyi-temetéshez kötődik a használata, ezért a köznyelvben Apponyi-hintóként maradt meg.

Igazi látványosság a sírkertben

A II. világháborút követően a gyászhintó hosszú időre eltűnt, s csak 1963-ban került elő egy határhoz közeli falu pajtájából, ahová ismeretlen körülmények között került. Onnan a Közlekedési Múzeum Tatai úti raktárába vitték. 2016-ban a Nemzeti Örökség Intézete elhatározta, hogy a műtárgyat restauráltatja, és kiállítja a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben. A múzeum és az intézet megállapodása eredményeként a hintó tartós letétként átkerült az intézet kezelésébe.

A rekonstruált Apponyi-hintó 2017 óta megtekinthető a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

2017-ben a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum restaurátorainak munkája után újjászületett a hintó. A lámpákat, kerekeket és a díszítőelemet leszerelve javították meg. Különösen rossz állapotban voltak a repedezett lámpák. A fertőtlenítést és a tisztítást követte a kocsiszekrény impregnálása, a repedések eltüntetése, az alapozás, csiszolás, glettelés és a festékrétegek felvitele, majd pedig a lakkozás és a javítófestés. A baktakaró drapériájának és az ülőrész szöveteinek hibáit is rendbe hozták.

Kariatidák tartják a hintó díszes lámpáit (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A barokkos díszítésű faragványok hársfából készültek (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A díszes baktakaróra a székesfőváros címerét hímezték (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Növényi mintázatú díszek a hintón (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Nemzeti Örökség Intézete a hintó tárolására egy szakszerű, fedett üvegpavilont építtetett, gazdagítva a hintó történetét bemutató interaktív kiállítással.

A Nemzeti Örökség Intézete a gyászhintónak korszerű üvegpavilont építtetett, amely biztosítja az állandó hőmérsékletet és páratartalmat (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A látogatók tájékozódását interaktív kiállítás és letölthető applikáció is segíti (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az Apponyi-hintó a Fiumei Úti Nemzeti Sírkert főbejárata mellett található (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Fiumei úti sírkertben megtekinthető műtárgy egyszerre állít emléket a Magyarország integritásáért küzdő Apponyinak és a magyar kocsi- és hintógyártás iparművészeti műremekét készítő Misura-gyárnak.

Nyitókép: Az Apponyi Albert koporsóját szállító díszhintó és a gyászmenet a Lánchídon kelt át Pestről Budára. A hamvakat a Mátyás-templomba vitték (Forrás: Tolnai Világlapja, 1933. február 22.)