Írta: Bukovszki Péter

2020. augusztus 7. 11:00

A T9 – Az első bástya című régészeti tárlat mellett kulturális közösségi térként született újjá a Táncsics utca 9. szabadtéri helyszíne, míg az egykori József-kaszárnya és börtön épülete folyamatosan tárja elénk a történelem különböző korszakainak rétegeit. A mostani régészeti feltárás során, szó szerint a ház padlója alól bukkantak elő a korábban itt álló középkori és török kori épület maradványai.

A budai Várnegyedben található Táncsics utca 9. a látogatók és a régészek számára egyaránt lelkesítő helyszín: ha valahol leásunk a földbe, könnyen lehet, hogy a felszín alól a magyar történelem egy-egy szelete bukkan elő. Így történt ez az egykori József-kaszárnya (vagy Táncsics-börtön) néven ismert ház esetében is.

Nemrégiben az egykori kaszárnya épületén belül tettek fantasztikus felfedezéseket a Várkapitányság régészei, miközben a felújításra váró épületnél az akadálymentes közlekedést biztosító lift majdani helyét keresték.

A feltáró kutatások során ugyanis nem várt helyen, az épület amerikai tulajdonú idejében fürdőszobaként használt helyiség padlója alól, meglepően jó állapotban kerültek elő az egykor itt álló középkori épület falai és lépcsője.

Kevesen tudják, de az épületegyüttes 1948-ban – háborús jóvátételként – az Amerikai Egyesült Államok tulajdonába került, egészen 2014-ig, mikor az ingatlan a magyar és az amerikai kormány megállapodásának köszönhetően ismét a magyar államé lett.

Hogy a maradványok ilyen jó állapotban megmaradtak a padló alatt, mind ez idáig senki sem tudhatta, hiszen a József-kaszárnya 1810 és 1823 közötti felépülése óta őrizte azokat – tudtuk meg Hegyi Dórától a Várkapitányság régészétől, aki a helyszínen mutatta be nekünk a feltárás eredményeit. 

Hegyi Dóra régész a most feltárt középkori lépcső mutatja meg lapunk munkatársainak (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A több korszakból származó maradványok legrégebbi része középkori eredetű: a ma is használható lépcső és a falak egy része a török hódoltság előtti időszak nyomait őrzi. A budai Várra jellemző módon azonban a történelem rétegei itt sem feltétlenül egymáson, hanem gyakran egymás mellett helyezkednek el: a most feltárt középkori ház falainak egy részét a török hódoltság idején átépítették, a helyiséget beboltozták, új falakat húztak fel benne. 

A török kor után, a XVII. század végi – XVIII. századi újjáépítések időszakában aztán a korábban használt ház alsó szintjeit feltöltötték, boltozatát pedig beomlasztották, a helyére épült ingatlan padlószintje így magasabbra került. 

Szemben a középkori épület oldalfala, balra a török hódoltság idején épült boltozat megmaradt része, jobbra pedig a XIX. századi kaszárnyához tartozó falazat látszik. Alul a beomlasztott boltozat török kori téglái pihennek, ezek alatt rejtőzött a leletek nagy része (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Ami a feltöltés időszakában még törmelék volt, a mai régészek számára valóságos kincsesbánya: ebből a rétegből került elő ugyanis a megtalált leletek túlnyomó többsége – árulta el Hegyi Dóra. Köztük volt számtalan pénzérme, például egy 1500-as évekbeli salzburgi phenning, II. Ferdinánd magyar király ezüst dénárja és egy török akcse is. Sok ékszert is találtak, például egy vörös színű kövekkel díszített szép mentekapcsot, egy míves, ezüstlánchoz csatlakozó medaliont és egy gyűrűt, amely formája alapján akár mai darab is lehetne. 

Az Erdélyi bástya 2018-as ásatásán előkerült cseréppipák. Ezek a helyszínen, a Lőportárban berendezett interaktív kiállításon megtekinthetők (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Több ágyú- és muskétagolyó mellett előkerültek a mindennapi élet tárgyai is: egy gyertyatartó darabja, és különböző cseréppipák. Az egyik legérdekesebb lelet azonban egy gyógyszeres üveg ólomkupakja, amely – felirata alapján– egy velencei patikából származik. Benne minden bizonnyal theriaca volt, a korszak „vietnami balzsamja”, amelyet számtalan bajra alkalmaztak, összetevői között pedig a különböző gyógynövények mellett az ópiumot is megtalálhattuk.

Az egyik legkülönlegesebb lelet a Velencéből származó gyógyszeres üveg teteje: minden bizonnyal theriaca, egy ópiumot is tartalmazó szer volt benne (Fotó: Kárász Karolina/Várkapitányság)

A XVIII. századi (tehát a korábbi épület alsó szintjének feltöltése után épült) ház padlója újabb tragikus eseményről, egy nagy tűzről árulkodik: teljesen fekete, elszenesedett állapotban találtak rá – mesélte a Várkapitányság régésze. Elképzelhető, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy később, a XIX. század legelején éppen ide építették a ma is álló József-kaszárnya épületét, amelynek alapozásához felhasználták a korábbi ház mészkőszikláig lenyúló falait is.

François Langer 1749-es térképén jól látszik a piros nyíllal jelölt kis épület, amelynek alapfalait találhatták most meg (Fotó: Várkapitányság)

A József-kaszárnya alapozását nem bízták a véletlenre: ahol bizonytalannak ítélték a talajt, olyan teherelhárító íveket építettek, amilyen a képen is látható. A laktanya máig ezeken nyugszik (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az átépítések a II. világháború után sem értek véget, az amerikaiak ugyanis több helyen felbontották az eredeti téglapadlót és vasbeton gerendákat fektettek le a beépített válaszfalak alá, a mélyebben található rétegeket viszont nem bolygatták. 

A kaszárnya kertjéből nyíló páratlan panorámát 1948 és 2014 között csak az amerikaiak élvezhették, ma viszont már bárki megteheti ezt, aki ellátogat a T9-be (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Mióta az épület 2014-ben visszakerült a magyar államhoz, lehetőség nyílt újra felfedezni a sokáig elzárt területet: így kerültek elő az 1530-as években Szapolyai János király parancsára az első védművek között felépült Erdélyi bástya és a régi várfal maradványai is. Ezeket most látványos kiállítás keretein belül járhatják be a látogatók, melynek során megtudhatják többek között azt is, hogy hol találtak rá a bástya falában elrejtett aranykincsre, hogyan működött a saját felvonóhíddal ellátott gyalogkapu, és hogyan hasznosították a lőportár alatt eredő forrás vizét. 

Szemben az interaktív kiállításnak otthont adó Lőportár épülete, előtérben a szabadtéri régészeti tárlaton a 2018-ban feltárt Erdélyi bástya maradványai (Fotó: Kárász Karolina/Várkapitányság)

A kaszárnya hatalmas telkét, ahol korábban az amerikaiak veteményeskertjei helyezkedtek el, nemrég színpompás növényekkel ültették be. Az 1720-as évekből származó egykori Lőportárban található interaktív kiállítás augusztus 15-ig ingyenesen tekinthető meg.

Több tucat színes virág díszíti a régészeti kiállítás helyszínét (Fotó: Kárász Karolina/Várkapitányság)

A Lőportár déli fala mellett áll két jókora fügefa is, amelyeknek különleges története van. Az épület tövéből kinövő fügebokrok ugyanis nem ültetett példányok. Egy 1944-es légifotón már láthatók a bokrok, feltételezhetően a XIX. században is ott voltak. Érdekesség, hogy a növény morfológiailag nem sorolható be egy hazai termesztésben lévő magyar tájfajtához sem.

A Gellért-hegyi kivadult, sarjakról szaporodó, fügebokrokhoz sem hasonlítható a leírások és képek alapján. Feltételezhető, hogy magról kikelt, védett fekvésben lévő sarjakról van szó.

Fügefák a Táncsics utca 9. szám alatti szabadtéri helyszínen (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A régészeti tárlat mellett újdonság, hogy a T9 szabadtéri helyszínén, páratlan panoráma mellett, a Várkapitányság szervezésében irodalmi és történelmi estekkel, zenei produkciókkal, táncelőadással, rendhagyó tárlatvezetésekkel és múzeumpedagógiai foglalkozásokkal várják az érdeklődőket egész nyáron.

A mostani régészeti feltárások pótolhatatlan tudással és kincsekkel gazdagították a terület fordulatos történetét, hozzájárulva ahhoz, hogy a T9 olyan izgalmas közösségi és kulturális térré váljon, ahol a látogató nem csak szemlélője, de résztvevője is lehet a történelemnek, miközben szórakoztató programokat élhet át.

Nyitókép: Idén nyáron is várja a látogatókat a Táncsics Mihály utca 9. alatti régészeti kiállítás, a T9 (Fotó: Várkapitányság/Kárász Karolina)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó