A budapesti kórházakról már sok írás született a PestBuda hasábjain. Számos cikkben mutattuk be, hogy a XIX. század utolsó harmadában új gyógyítóintézményeket hoztak létre, és hogy ebben az időszakban hatalmas erőfeszítéseket tettek a döntéshozók a fővárosi egészégügy javításáért.

A régi Szent János Kórház a mai Széna téren 1895 körül (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Mégis 1895 májusában dr. Müller Kálmán, a Rókus Kórház igazgatója a főváros kórházi bizottságában, legalábbis a Pesti Hírlap 1895. február 17-i tudósítása szerint még mindig a zsúfoltságról panaszkodott. A következőket mondta: 

„A betegek zsúfoltsága olyan nagy a kórházakban, hogy az új kórházak elkészültéig is gondoskodni kell azok elhelyezéséről. […] ez idő szerint a kórházakból naponta 60-70 fölgyógyult beteget bocsátanak el s ugyanannyit vesznek föl; de ezzel szemben aztán – hely szűke miatt – szintén 60-70 beteget kénytelenek elutasítani. Természetes, hogy ez utóbbiak közül aztán sok elpusztul.”

Az igazgató elmondta, hogy az eredetileg 560 betegre tervezett Üllői úti kórházban 1077 beteget ápoltak. Kifejtette azt az álláspontját, miszerint a helyzet súlyosbodni fog, ha a tervezett millenniumi kiállításra készülve vidékről még több munkakereső ember érkezik a fővárosba. Valójában ekkor már készült az újabb kórház, a fogaskerekű vonala mellett. A tervek szerint egy 300 személyes kórház építése volt a cél a budai hegyekben, az egykori szőlők helyén, amit a filoxérajárvány pusztított el. 

Az új kórház főbejárata a Vasárnapi Ujság 1898. augusztus 7-i számában 

Arról, hogy Budán új, modern kórházat építenek, 1887-ben döntött a város vezetése. Az intézmény a régi Szent János Kórházat volt hivatott kiváltani, Buda legrégebbi, 1710-ben alapított kórházát, amit ugyan többször átépítettek, bővítettek, de a XIX. század végére elavult és kicsi volt az épület, amely a mai Széna téren állt. 

Ugyan a döntés 1887-ben megszületett, ám a helyszín kiválasztása nehezen ment. Három lehetőséget kellett mérlegelni: a Déli pályaudvar környékét, a Városmajor térségét a Retek utcánál, és a budai hegyek kútvölgyi környezetét. A döntés végül az utóbbi helyszínre esett. Igen ám, de nehezen ment az alkudozás a telkek tulajdonosaival, majd a tervek készültek el lassan, vita volt az épületek méreteiről és elhelyezéséről, de még a villámhárítók áráról is, így az építkezés versenytárgyalását csak 1895 januárjában tartották meg. A főépület terveit Kauser József készítette.

Dr. Ludvig  Endre, a régi Szent János és az új Szent János Kórház igazgatója az Ország Világ című újság 1898. március 27-i számában 

1895 májusában a fővárosi tanács úgy határozott, amint az új kórház elkészül, a régit szegényházzá alakítják át. Az építkezés 125 éve meg is kezdődött, erről az  Építő Ipar című újság 1895. október 2-án rövid tudósításban számolt be: 

„A főváros több százezer forint költséggel új kórházat épít a budai oldalon. A kórház a Zugligetbe vivő út mentén, a Svábhegy alsó lejtőjén, a fogaskerekű vasút közelében épül. Az alapozó munkálatokat már megkezdték, s a hegyoldalból tömérdek földet hordtak el, hogy az óriás telket az építésre alkalmassá tegyék. Az új közkórház a budai hegyek közt kitűnő helyen fekszik s egyike lesz a budai oldal legszebb középületeinek.”

A nyár folyamán azonban akadtak gondok az építkezés körül. Ugyanis Budapestnek valójában két „gazdája” volt, a főváros tanácsa, mint választott önkormányzati szerv, és a nagyobb fejlesztések koordinálására az állam által 1870-ben létre hozott Fővárosi Közmunkák Tanácsa. A két szerv néha egymással ellentétes terveken dolgozott. 1895 nyarán például jó időre megakasztotta az építkezést, hogy kiderült, a Közmunkatanács egy közutat kíván átvezetni a leendő kórház telkén, és csak a tanács kifejezett kérésére állt el e tervtől. 

Az új kórház képe a Vasárnapi Ujság 1898. augusztus 7-i számában 

A Szent János Kórház bejárata napjainkban (Fotó: janoskorhaz.hu)

A beruházás tehát 1895 őszén végre megindulhatott, és 1898. augusztus 3-án átadták a pavilonrendszerű korszerű kórházat, nem a tervezett 300, hanem 420 ággyal. A teljes költség 1 312 412 forint volt. A gyógyítás öt osztályon indult meg, így kialakítottak sebészeti, bel-, gyermek-, bőr- és nemibeteg-, valamint szembetegosztályt. Ezek mellett fiókosztályként működött szülő és nőgyógyászati, gyermekfertőző- és vegyes osztály is. A kórház személyzete a régi Szent János Kórházból került át, tehát a mai intézmény az 1710-ben alapított régi jogutódjának tekinthető. 

Nyitókép: A Szent János Kórház a fogaskerekű felől 1905-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 115781)