A mai Margit körút az 1930-as évekig eléggé vidékies képet mutatott. Alacsony, földszintes házak szegélyezték. Pár évvel később, az 1934-ben meghozott házadómentességi rendelet nyomán azonban már elegáns Bauhaus stílusú, sokemeletes épületek álltak itt, amelyek között az Átrium-ház földszintjén egy mozi is helyet kapott. 

A mozi bejárata 1936-ban (Fotó: Tér és Forma, 1936. 5–6. szám) 

A hétemeletes épületet Kozma Lajos építész tervezte, de nem egyedül, mert a szerkezet alapja egy vasváz, amelyet Enyedi Béla tervezett. Erre a vasvázra került a homlokzat.  

A 800 személyes, erkélyes mozi kialakításánál ügyeltek minden részletre mind az előcsarnokban, mind a beltérben. A nézőtérről a Tér és Forma című lap 1936. évi 5-6 számában így írtak: 

„A nagy, kozmikus-aszociációval ható, ragyogásában anyagtalan világító-égboltnyílás, ezüst peremével együtt, az akusztika törvényei szerint összeolvadó fal és mennyezetnek meleg és ünnepélyes vörös szövettapéta felületével, amely egy nagy meleg vörös színakkordban foglal össze mindent, hangsúlyozottan eldönti a térbenyomás karakterét. Az előadás alatt minden teljesen sötét, minden beleolvad a vörösség néma határtalanságába, csak a vetített kép világít, melynek nyílása a legegyszerűbb eszközökkel emelkedik ki a falból. Ezen a két motívumon kívül a belső térélmény harmadik eleme a „tejút"-nak nevezett szellőzőgyűrű. A hajlatban meghúzódó 1600 tompán fénylő fémgyűrű, mely hét sorban körülfutva tektonikusságával is dísznek hat, a mennyezet és a fal határnélküli összeolvadásában jelzi a tiszta levegő szellőzőgyűrűjét.”

A szellőzőberendezés egyébként kisebb botrányt kavart, ugyanis a mozikat a hatóságok magyar berendezések beszerzésére kötelezték, a cég azonban a német AEG-től és a Magyar Szellőzőművektől is kért ajánlatot. Az AEG, hogy ne sértsen törvényt, egyeztetett a magyar céggel, és direkt drágább ajánlatot adott, amit az Átrium ennek ellenére elfogadott. Mivel az AEG itthon nem gyártott szellőzőberendezést, egyszerűen megbízta a magyar vállalatot annak legyártásával. A fura üzlet nem maradt titokban, azt a Honi Ipar című lap az elrettentő példákat hozó rovatában, a „Honi Ipar fekete táblája” oldalain 1935 októberében részletesen ismertette. 

A különleges kialakítású tető és az erkély nézőtere (Fotó: Tér és Forma, 1936. 5–6. szám) ​

A hangrendszert viszont dicsérte a sajtó, nemcsak a magyar gyártmányú berendezéseket, hanem azt is, hogy a tervezésnél és az építésénél – elsőként a magyar mozik között – messzemenően figyelembe vették a hangosfilm követelményeit, amelyek eltértek a korábban alkalmazott színházi kialakítástól. 

A nézőtér és a vetítővászon. Eredetileg nem volt színpad, azt csak a háború után, 1947-ben alakítottak ki (Fotó: Tér és Forma, 1936. 5–6. szám). ​

A mozi üzemeltetésére, az addigi gyakorlattól eltérően egy részvénytársaság alakult, az Atrium Filmszínház Rt. Eddig ugyanis a moziengedélyeket magánszemélyek kapták meg, nem jogi személyek. 

A részvénytársaság az engedélyt szigorú megkötésekkel kaphatta meg, például kötelesek voltak havonta 200 rokkantnak 50-50 pengőt adni. A cég vezető részvényese Pesthy Müller József szappangyáros volt, aki emellett egyébiránt érdekelt volt az Ibusz Rt. vezetésében, törvényhatósági tag is volt, illetve ő volt a budapesti litván főkonzul. 

A mozi hosszmetszete (Fotó: Tér és Forma, 1936. 5–6. szám) ​

A mozi 1935. október 26-án nyílt végül meg. Premiermozinak szánták, azaz olyan filmszínháznak, amely elsőként mutat be filmeket. Ezt nagyon komolyan vették, jó példa erre, hogy 1938-ban az Atrium a bíróságon támadta meg a Mintaházasság című német vígjáték más moziban való bemutatását, mert arra neki volt opciója. 

Az elegáns art deco mozi nem sokáig tudott zavartalanul működni, ugyanis a II. világháborúban több bombatalálat is érte, illetve az ostrom alatt ideiglenes mészárszék működött benne. 

Az újjá- és átépítés, aminek részeként színpadot is kapott a nézőtér, 1947-ig tartott. A mozi, ekkor még Átrium néven, 1947. március 14-én nyílt meg újra különleges műsorral, amelyben helyet kapott népdalcsokor, ünnepi beszéd, majd Gobbi Hilda szavalt verseket. A megnyitóbeszédet Nógrádi Sándor, a Magyar Partizánok Szövetségének elnöke tartotta, mert ekkor a mozikat társadalmi szervezetek üzemeltették, és ekkor épp ez a szervezet felügyelte a mozit.

A Május 1. mozi 1969-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 126635) 

Az ünnepi műsor után kezdődött a vetítés, előbb a MAFIRT Krónikával, azaz a híradóval, majd egy szovjet zenés filmet láthattak a nézők az Alekszandrov ének- és táncegyüttesről, végül a Teherán című angol filmet vetítették le.  

Nem sokkal később, 1950-ben államosították a mozit, és Május 1. néven üzemelt egészen 1990-ig. Az 1980-as években felújították, majd 1990 és 2001 között ismét Átrium moziként várta a közönségét. Ekkor, ahogy a legtöbb hasonló nagy fővárosi mozi, amelyik nem bírta a versenyt a plázák multiplexeivel, bezárt. 

Szerencsére nem került arra a sorsra, mint kortársa, Buda másik nagy mozija, a Bartók, ahol ma garázs van a nézőtér helyén. 2012-ben ugyanis négy magánszemély megvásárolta, és színházként felújítva újra megnyitotta.

Nyitókép: A mozi és a ház homlokzata (Fotó: Tér és Forma, 1936. 5–6. szám) ​