Az első magyarországi automobil 1896-ban állt forgalomba. Az autó akkoriban még nem volt tömegcikk, hiszen 1900-ban, a megalakuló Magyar Automobil Clubnak mindössze 45 alapító tagja volt. 

Az automobil úri luxuscikknek számított, drága volt, és ekkor még Magyarországon nem is gyártottak hasonló szerkezeteket.  Mindemellett a Magyar Postánál úgy gondolták, hogy próbát tesznek ezekkel a pöfögő masinákkal.

Már 1898-ban vásárolt a cég egy Peugeot teherautót, valójában csak az alvázát, ugyanis nagyon sokáig az autógyártók csak a motorral és minden szükséges berendezéssel felszerelt alvázakat gyártottak, a karosszériát a vevő igényéhez szabva külön műhelyek készítették el. A posta által vásárolt alvázra így a hivatal központi járműtelepén szerkesztettek karosszériát. 

A posta 1898-ban vásárolt Peugeot csomagszállítója a régi Közlekedési Múzeum állandó kiállításában (Fotó: MMKM) 

A motoros járművek hasznosságáról meggyőződve nem sokkal később, 1900-ban pályázatot hirdettek, amelyen 22 levélgyűjtő triciklit kívántak beszerezni, azaz olyan járművet, amellyel az utcai postaládákból szedték össze a bedobott leveleket. 

Erre a felhívásra a Velodrom Automogil Garage nevű budapesti cég, amelynek Fényi Géza volt a tulajdonosa, összesen 20 Peugeot járművet szállított, amelyek 2,25 lóerős De Dion-Bouton motorral voltak felszerelve. 

Csonka János időskori arcképe

A posta azonban felkért még valakit, hogy a francia triciklikhez hasonló járművet szerkesszen. Ez a személy pedig nem volt más, mint a Műegyetem Tanműhelyének vezetője, Csonka János. 

Annak ellenére, hogy az első automobil csak 1896-ban jelent meg itthon, Csonka ekkor már több mint egy évtizede foglalkozott benzinmotorokkal, ugyanis azokat nemcsak járművek mozgatásához, hanem ipari üzemekben is használták. 

A Műegyetem – valójában mérnöki szakképesítés nélküli – oktatója ugyanis 1887-ben felkérést kapott a Ganz-gyártól, hogy vegyen részt a Ganz tulajdonába került, valójában félkész benzinmotorok befejezésében és beindításában. Ebben a munkában partnere a Ganz-gyár alkalmazottja, Bánki Donát volt. 

A Csonka-féle levélgyűjtő munkában (Forrás: Postamúzeum, https://hu.museum-digital.org/) 

A Bánki–Csonka-kettős pedig nemcsak a motorokat hozta rendbe, de több más szabadalommal együtt 1891-re meg is alkották a benzinmotorok üzemanyag-ellátásában sok évtizedig kulcsszerepet játszó berendezést, a porlasztót. 

Ez is az előzményei közé tartozott annak, hogy a posta felkérte Csonkát egy saját levélgyűjtő megtervezésére. Igaz, Csonka korábban önállóan járművet nem tervezett, de a feladatot elvállalta, és el is készítette a saját verzióját. 

A francia gyártmányú levélgyűjtő jármű (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A Csonka által alkotott levélgyűjtő háromkerekű tekinthető az első Magyarországon készített motoros járműnek. Ez még nem volt autó, arra pár évet még várni kellett, de elindította a hazai motoros járművek gyártását. 

Milyen is volt ez a kis háromkerekű? Kialakítása nagyon hasonlított egy kerékpárra. A kormánya, az ülése olyan volt, mint a kerékpáré, sőt még pedállal is rendelkezett. A motor – a mai motorkerékpárokkal ellentétben – nem az ülés előtt volt, hanem a hátsó tengely felett, ami ugye nem egy, hanem két kereket forgatott meg. A motor mögött volt a levélgyűjtő zsákot tartó állványzat, ami egy kis fémtetőt is kapott. 

A szerkezetet Csonka tervei alapján a Ganz-gyárban készítették el. A motorja is magyar volt, Csonka-féle motor, amely szintén 2,25 lóerős volt, mint a francia változaté, egy dologban azonban különbözött attól. Ebben már porlasztó működött a De Dion Buton motor primitívebb gőzölögtető szerkezetével szemben.

A Csonka-féle levélgyűjtő a régi Közlekedési Múzeum állandó kiállításában (Fotó: MMKM) 

A posta 1905-ben összeállított hivatalos közleménye szerint a járművek naponta 17 fordulóval 40 kilométer utat tettek meg. A posta pontosan kiszámolta azt is, hogy mennyire hatékony ez a jármű. Egy motoros gyűjtőjárat 1 korona 5 fillérbe került, míg a régi lovas kocsival ez pontosan 15 fillérrel került többe.

A saját gyártmányú járműveit 1902-ben Csonka kissé átalakította, azokba a kor újdonságát, a Robert Bosch által kifejlesztett nagyfeszültségű gyújtómágnest építette be. 

Korai postai járművek, balra egy 1908-ban készült Csonka-féle levélgyűjtő autó, középen hátul a francia csomagszálltó, míg jobbra az 1905-ben készült Csonka János tervezte csomagszállító a régi Közlekedési Múzeum állandó kiállításában (Fotó: MMKM)  

A postásokat hónapokig tartó kimerítő képzés után 1900. november 19-én küldték ki a forgalomba Budapesten az új motoros levélgyűjtővel. Kellett is a figyelem, mert ekkor valójában nem sok minden szabályozta a motoros járművek forgalmát a fővárosban, a hatóság ezt csak 1909-ben tette meg. 

A postánál beváltak a Csonka-féle motoros járművek, mert 1905-ben újabbakat, ezúttal csomagszállító teherautókat rendeltek Csonka Jánostól. 

Nyitókép: Az első magyar gyártmányú motoros jármű a régi Közlekedési Múzem állandó kiálltásában (Fotó: MMKM)