Az 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban aktív szerepet vállaló politikusok és katonák arcmásait megörökítő budapesti képzőművészeti alkotások három nagyobb csoportba sorolhatók. A legelső kategóriába azok  a személyek tartoznak, akik már a forradalmat előkészítő korszak, a reformkor idején is aktív közéleti tevékenységet fejtettek ki Pesten vagy Budán, majd szoros szálakkal kötődött az életük a forradalom idején Magyarország fővárosává váló Pesthez.

A Petőfi tér a XIX. század utolsó éveiben Klösz György fotográfiáján (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A második csoportba tartoznak azok, aki hosszabb-rövidebb időt ekkor Pesten töltöttek, de a nemzet megbecsülését kiváltó munkásságukat a legtöbb esetben katonai vitézségükkel érték el az ország más területein, közülük leghíresebb Bem József és Klapka György tábornok.

A harmadik kategóriába azok a hősök sorolhatók, akik soha nem éltek Pest-Budán, de egyedülálló tevékenységük Kárpát-medence-szerte elismerést váltott ki. A magyar fővárosban is szobrászati alkotást készítettek tiszteletükre, Gábor Áron vagy az aradi tizenhárom mártír katona monumentumai a csoport legjelentősebb példai, de a zuglói Répásy Mihály utca elnevezés története is mutatja a magyarság meg-megújuló érdeklődését a szabadságharc kitűnő, de a nagyközönség előtt kevésbé ismert katonái előtt.

Közadakozásból készült a Petőfi-szobor

Petőfi Sándor, a lánglelkű költő a verseiben megfogalmazott forradalmi követelések tudatos vállalójaként a 19. század második felében a szabadságküzdelmek szimbolikus személyiségévé vált. Alakja megjelent számos olajnyomaton, valamint 1865-ben Munkácsy Mihály is megfestette, amint a szülői háztól búcsúzva a fiatal költő vándorútra indul.

A pesti Petőfi-szobor gondolata Reményi Ede hegedűművészhez köthető, aki több alföldi és partiumi városban adott koncertet, amelynek bevételét a szoboralap részére juttatta el. Az 1860-as évek elején elkezdett szoborállítási törekvést több alkalommal politikai akadályok hátráltatták.

A szoborbizottság által kiválasztott művész, Izsó Miklós (1831–1875) a Petőfi-szobor kismintáját több változatban is elkészítette. A művész az első változatában, a lelkesítő, szónokló poétát mintázta meg, míg a második változatban – a bizottság kérésére –  a lírikus, az általa felolvasott Nemzeti dalt kezében tartó költőt jelenítette meg.

A Petőfi-szobor (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Izsó Miklós 1875-ben tüdővészben elhunyt, az első változat szerinti kismintája alapján Petőfit közel négy méter magas köztéri szoborrá Huszár Adolf (1843-1885) szobrászművész formálta. A monumentum talapzatát Ybl Miklós (1814–1891) tervezte, bronzba öntését a bécsi Turbain-féle öntöde végezte.

A Petőfi-szobor a Március 15. téren (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Petőfi-szobor avatási ünnepségét 1882. október 15-én tartották meg. A mű öntőmintáját fekete színű festékkel tették „szoborszerűvé”, a Debreceni Református Kollégium lépcsőházába helyezték el, és „mint egy önálló alkotást” a reformáció ünnepén, 1883. október 31-én avatóbeszédekkel tették az ősi kálvinista skóla díszévé.

A szobor a felállítása után, 1883-ban (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az első Kossuth-ábrázolás közterületen

A forradalomi kormány miniszterelnökét, Batthyány Lajost 1849. október 6-án kivégezték az Újépületnek hívott börtön falai között. Ezt a tragikus emlékű monumentális börtönt a XIX. század végén lebontották, a felszabadult területre többségében bankok, bérházak céljait szolgáló épületeket emeltek. A házak által kijelölt közterületet Szabadság térnek nevezték el.

A mai Szabadság tér és a környező házak helyén 1897-ig álló Újépület Klösz György 1890-es felvételén. A hatalmas épületet 1849-től börtönként használták, ennek udvarán végezték ki Batthyány Lajos miniszterelnököt (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A tér északi oldalán, a 15. szám alatt 1901-re készült el Deutsch Antal megbízásából, Schannen Ernő (1853–1916) tervei szerint a késői historizmus stílusában egy négyemeletes bérpalota. A ház, amint a tér több épülete is, timpanonos lezárást kapott. Ebbe a háromszög alakú fülkés falfelületbe a reformkor és a forradalom kiemelkedő alakjait megjelenítő szoborcsoportot helyeztek el. A timpanon szobrait Fleischl Károly (1865–1945) szobrászművész készítette.

A timpanon szobrai között Kossuth Lajos, Vörösmarty Mihály és Petőfi Sándor (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az életnagyságú szoboregyüttes középső alakja Kossuth Lajos, akit balról Vörösmarty Mihály, jobbról Petőfi Sándor szobrai fognak közre. A főalakok melletti mellékalakok áhítattal hallgatják Kossuth buzdító szavait. Ezen a Szabadság téri bérpalotán jelent meg elsőként Budapesten közterületi Kossuth-ábrázolás. Ez az alkotás az elhelyezés miatt inkább épületdísz lett, mint a közösségi Kossuth-kultuszt erősítő szobrászati alkotás.

Ezen a Szabadság téri házon jelent meg először Budapesten közterületi Kossuth-ábrázolás (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A mai Budapest területén az egykor önálló, az akkori fővárostól független települések állítottak elsőként Kossuth-szobrot. Sorban az első Rákospalota, a második Pesterzsébet, a harmadik Kispest. Budapest akkori közigazgatási területén az első köztéri Kossuth-szobrot 1913-ban Zugligeten, Kossuth Lajos 1837 májusában történt elfogásának helyszínén emelték.  A XX. század folyamán Budapesten több különböző méretű és művészi színvonalú Kossuth-szobrot helyeztek el, ennek ellenére a magyar főváros mégsem vált a Kossuth-kultusz olyan meghatározó városává, mint Cegléd vagy Debrecen.

A pesti Szabadságharc-szobor pályázata

Horvay (Horvai) János (1874–1944) zuglói műtermében több alföldi város Kossuth-szobrát mintázta meg, amelyet Róna József szobrászművész Hazai elnevezésű műöntödéjében öntöttek bronzba. A Róna-féle öntödében készült el Horvay Kossuth-szobra Cegléd városa számára 1902-ben, Kiskunlacháza részére 1903-ban, Békéscsaba számára 1905-ben.

Horvay első Kossuth-szobrának terve (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1905. május 14.)

Budapest székesfőváros a Szabadság téren felállítandó Szabadságharc-szoborra írt ki pályázatot. Horvay János ezen a pályázaton Szamovolszky Ödön (1878–1914) szobrásztársával készítette el elképzelését. A  pályamunkán a szabadság géniusza, egy női alak, amely a felfelé nyúló oszlop tetején állva kardot és széttört bilincseket tart a kezében. Alatta a szoborcsoporton lévő alakok közül egy angyal Kossuth alakját öleli át. Mellette sisakos pogány magyar lovakat hajt heves vágtatással. A jobb oldali csoportban Petőfi szaval a honvédzászló mellett. Túloldalt, a bal oldali csoport harcra kész honvédeket ábrázol. A szoborbizottság 1905-ben nem osztott ki első díjat, hanem újabb pályázat kiírását javasolta.

 Szabadságharc-szobor pályaművei, balra Horvay János és Szamovolszky Ödön terve (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1905. május 14.)

A két évvel később meghirdetett pályázatra Horvay János már nem jelentkezett. Szamovolszky Ödön Gách István szobrászművésszel társulva átdolgozta a Horvayval közös tervüket, és ezzel megnyerte a 12 000 koronás első díjat és a kivitelre való megbízást is. Viszont a körülményes szoborbizottsági működés és az I. világháború kitörése, majd Szamovolszky Ödön halála 1914 végén a győztes szoborterv megvalósulását megakadályozta. A téren 1920 után nem az 1848-as forradalommal kapcsolatos műalkotásokat helyeztek el, hanem a főváros e reprezentatív területe lett a trianoni békediktátum elleni tiltakozás központi helyszíne, amelyet a revíziós gondolatnak megfelelő szobrokkal népesítettek be.      

Kossuth és Vasvári a Török Bankház mozaikján

A Hegedűs Ármin – Bőhm Henrik építészpáros alkotása a Szervita téren álló Török Bankház épülete. A szűk telken 1905 és 1906 között épült belvárosi ház egyedi a magyar szecessziós építészet történetében. Főhomlokzatának kialakítása egyesíti magában a magyar, az osztrák és a belga szecesszió különféle stílustörekvéseit.

A Török Bankház épülete a ​Szervita téren (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az oromzatban elhelyezett, Róth Miksa műhelye által kivitelezett nagy méretű mozaik középső női alakja Hungáriát személyesíti meg. A bizáncias trónusban ülő Hungária páncélinget hord, kezében kard található. Fején a Szent István koronájaként is számon tartott Szent Koronát viseli. A korona megjelenítése miatt a Hungáriát megszemélyesítő nőalakot gyakran Patrona Hungariae-ábrázolásként értelmezték a mozaikot bemutató írások, viszont a Magyarok Nagyasszonya-ikonográfiával nem összeegyeztethető a harci jelképek használata. Hungária alakját a kuruc és az 1848-as idők legfontosabb képviselői fogják közre.

A Török Bankház 1906 körül (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A mozaik közepén Hungária alakja látható (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A mozaik bal oldalán II. Rákóczi Ferenc, míg a jobb oldalán Kossuth Lajos és Vasvári Pál személye is megfigyelhető. Róth Miksa egy évvel később,1907-ben a Török Bankházhoz közeli Gresham-palota részére is készített egy, a Kossuth Lajost szecessziós díszítményekkel megjelenítő ólombetétes üvegablakot.

A Kossuth-szobor az Országház mellett

Budapest székesfőváros 1905-ben a Szabadság téri Szabadságharc-szobor terve mellett a Parlament előtti Kossuth-szobor megvalósítására is kiírt pályázatot. Horvay János, a Kossuth-szobrok „specialistája” az addig megvalósult szobraihoz képest más felfogású tervvel indult, ezen nemcsak a „csatába hívó” államférfit ábrázolta, hanem Kossuthot mint a „szabadság igéit” hintő személyt helyezte a kompozíciója középpontjába. Ezt a pályázatot azonban eredménytelennek nyilvánították.

A későbbi, 1908-as pályázaton már hirdettek győztest, ez Horvay János számára hozott sikert. A szoborcsoport főalakja Kossuth Lajos, akit a Batthyány-kormány tagjai fognak közre. A monumentum hátoldalán a szabadságharchoz köthető érzelmek megjelenítése figyelhető meg, mint a toborzás alkalmával történő elbúcsúzás, csatába indulás az ifjú kisdobossal, majd a „zárójelentben” a sebesült katona társa általi támogatása, megmentése.

A Kossuth-szobor 1937-ben (Fotó: Fortepan/Új Nemzedék napilap)

A ​Kossuth-szoborcsoport napjainkban az Országház épülete mellett (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A szoborcsoport hátsó oldala (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A hátsó oldali kompozíció képzőművészeti hatását erősíti egy Petőfi Sándortól vett idézet, a szerzőt a kifaragott felirat nem tünteti fel: „A KÁRPÁTOKTUL LE AZ AL-DUNÁIG/ EGY BŐSZ ÜVÖLTÉS EGY VAD ZIVATAR/ SZÉTSZÓRT HAJÁVAL, VÉRES HOMLOKÁVAL/ ÁLL A VIHARBAN MAGA A MAGYAR”.

Horvay szoborcsoportja 1927-re készült el, amelyet a Parlament előtti tér északi oldalán elhelyezve november 6-án avatták fel. A szobor leleplezése alkalmával tartott  országgyűlési ülésen iktatták a nemzeti ünnepek sorába március 15-ét. A nagy költséggel emelt monumentumot negyedszázaddal az avatás után elbontották. Horvay Kossuth téri alkotásának eredeti faragványai 1973-tól Dombóváron, míg a hiteles rekonstrukciója 2014-től a Kossuth téren tekinthető meg.

Felirat a szobor talpazatán (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Gábor Áron budai emlékműve

Gábor Áron (1814–1849) az erdélyi Háromszék területén az ágyúöntés megszervezője volt a szabadságharc idején. A megfelelő fegyverellátás biztosításával sikerült a magyar csapatok hadászati lehetőségeit jelentősen javítania. Gábor Áron a kökösi csatában hunyt el 1849. július 2-án. Az „ágyúöntő székely” emlékezete elevenen él az életéhez kapcsolódó helyszíneken. Szobra áll Kézdivásárhely ódon főterén, emléktáblája van többek között Sepsiszentgyörgyön.

A magyar fővárosban 1980-ban a Szilágyi Erzsébet fasornak a Gábor Áron utcához közel eső részén emeltek tiszteletére emlékművet. A műalkotás Kiss Sándor (1925–1999) szobrászművész és Vadász György építész közös munkája.

A Gábor Áron-emlékmű 2019-ben a Szilágyi Erzsébet fasorban (Fotó: Tihanyi Károly)

 A Gábor Áron-emlékmű a Szilágyi Erzsébet fasornak a Gábor Áron utcához közeli részén áll (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

A kőből faragott posztamens formai kialakítása az ágyúöntések helyszínét, a bodvaji hámort idézi. A posztamens Erdély felé néző keleti oldalán helyezték el Gábor Áron domborművét. Az emlékmű felső részét egy félbetört ágyúgolyót megidéző kompozíció foglalja el. Ez a művészi elem egyszerre utal Gábor Áronnak az ágyúkészítésben betöltött szerepére, de emlékeztet hősi halálára is.

A Répásy Mihály utca Zuglóban

Zugló Alsórákosnak hívott városrészében a Nagy Lajos király úttal párhuzamos kis utcát Répásy Mihályról (1800–1849), a szabadságharc egyik vezérőrnagyáról, a honvédsereg újoncozási és pótlovazási ügyeinek szervezőjéről nevezték el a XX. század elején. Később, az 1950-es években az utcát átkeresztelték Répásy Jenő utcának, majd a rendszerváltáskor visszakapta az eredeti nevét.

Lakossági kezdeményezésre Zugló Önkormányzata Répásy Mihály tiszteletére 2018-ban emléktáblát emelt, amelyet az utcában található tűzoltóság falán helyeztek el. Répásy Mihály élete és katonai sikerei nem kapcsolódnak Zuglóhoz, alapvetően Budapest egészéhez sem,  emléktáblájának elhelyezése mégis azt bizonyítja, hogy Magyarország fővárosában mindenkit megbecsülés illet, aki szívvel és tettel szolgálta hazáját.

Vasvári Pál mellszobra

A Kárpát-medence legújabb, olyan képzőművészeti alkotása, amely az 1848–49-es forradalomhoz és szabadságharchoz kapcsolódik, Vasvári Pál mellszobra. A büsztöt, amelynek alkotója a 2019-ben elhunyt Tóth Sándor Munkácsy Mihály-díjas szegedi szobrászművész, 2021. március 13-án a Magyar Nemzeti Múzeum kertjének hátsó részén avatták fel. Mellszoborként az első, amely Budapesten tiszteleg a „márciusi ifjak” hősi halált halt egyik személye előtt. 

Vasvári Pál mellszobrát 2021. március 13-án avatták fel a Múzeumkertben (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Vasvári Pál (1826–1849) életművét eddig a portréjával díszített emléktáblákkal és Pestszentimrén a kopjafával tisztelték meg a fővárosban. A Magyar Nemzeti Múzeum kertjében felavatott szobor lehetőséget biztosít, hogy minél többen felfigyeljenek arra, hogy a magyar történelem e rövid, de dicső időszaka milyen sok fiatalember hősi halálát követelte.

Nyitókép: A Petőfi-szobor a Március 15. téren (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)