A holland–magyar protestáns kapcsolatok egészen a reformáció koráig nyúlnak vissza. A XVI. század utolsó harmadától kezdve folyamatosan tanultak magyar diákok Hollandia híres egyetemein, többek között Utrechtben, Leidenben, Franekerben. A peregrináció során a Németalföldön tudásukat bővítő kora újkori tanulók közül Apáczai Csere János, Misztótfalusi Kis Miklós és Bod Péter nevét érdemes kiemelni, akiknek Hollandiából szülőföldjükre, Erdélybe hazatérve kiemelt szerepük lett az egyházi-kulturális élet megreformálásában.

Apáczai Csere János, Misztótfalusi Kis Miklós és Bod Péter is Hollandiában tanult (Forrás: Wikipédia)

A magyar protestantizmus nagy hálával emlékezik meg a holland de Ruyter (1607–1676) admirálisról, aki a protestáns gályarabokat 1676. február 11-én kiszabadította az embertelen szenvedéseik közül. A XIX. századi holland–magyar kapcsolatokban az egyházi szempontok kevésbé voltak fontosak, a kint tanuló református teológusok száma jelentősen csökkent, viszont több magyar festőre, így Paál Lászlóra és Munkácsy Mihályra is inspirálólag hatott a Hollandiában megismert realista hagyományokra támaszkodó képzőművészet.

A XX. században újra megelénkültek az egyházi kapcsolatok, a Németalföldön ösztöndíjasként tanuló teológiai hallgatók később a budapesti református egyházközségek vezető lelkipásztoraiként a fővárosi protestantizmus meghatározó személyiségeivé váltak.

A holland református egyház meghatározó teológusának, Abraham Kuypernek (1837–1920) a gondolatai az I. világháború utáni évtizedekben a magyar református teológiára is erőteljesen hatottak, elsősorban Sebestyén Jenő (1884–1950) teológiatanár révén. Kuyper Hollandia miniszterelnöke is volt 1901–1905 között, és 1916-ban járt Magyarországon is, sőt lányai, Johanna és Henriett fél évig gyógyító szolgálatban vettek részt a Bethesda Kórházban az I. világháborúban megsérült katonák között. 

 Hollandiából hazaérkezett gyermekek a keleti pályaudvaron, 1921. szeptember, Müllner János felvétele (Forrás: BTM Kiscelli Múzeum)

A holland reformátusok az I. világháború befejezése után nem sokkal felfigyeltek a Magyarországon nélkülöző, nehéz sorsú gyermekekre. Johanna Kuyper 1920. január 24-én a De Standaard nevű újságban az Ínség Magyarországon című cikkében a következő szavakkal hívta fel az olvasók figyelmét a magyarok megsegítésére: „Egy Comité alakult az elesett magyar gyermekek Hollandiába hozatalára. Ehhez azonban elsősorban pénz szükséges és másodsorban családok, akik ezeket a gyermekeket legalább két hónapra, ingyen vendégül látják.”

Hollandiában intézték a fogadást, elhelyezést, Magyarországon a toborzást, a szülők tájékoztatását. Az első gyermekvonat 1920. február 10-én 260 lánnyal és 340 fiúval indult el. Budapestről 1926. április 17-én ünnepélyes keretek között indították útjára a századik vonatot. Az Országos Gyermekvédő Liga kimutatása szerint 1920–1930 között 28 563 gyermek jutott ki Hollandiába.

A gyermeküdültetés mellett szélesebb körű segítségnyújtást jelentett Magyarországon a holland támogatással működtetett melegkonyhák üzemeltetése. Hágában Kuyper harmadik lányának, Katalinnak a kezdeményezésére 1920 közepén Református Gyermekétkeztetési Akció néven bizottság alakult, amely vállalta napi 1000 gyerek ellátását. Egyetlen kikötése csak az volt, hogy a gyermekek valláserkölcsi nevelést is kapjanak. 

Holland támogatással működtetett gyermekétkeztetési akció a Budapest–Angyalföldi Református Egyházközségnél. A fénykép 1922 telén készült, a fotó közepén Kuyper Katalin és Gál Lajos lelkész (Forrás: Budapest–Angyalföldi Református Egyházközség)

Pár hónappal később, 1920 telén Budapesten és a főváros környéki elővárosokban 15 helyen elindulhatott a rászoruló gyermekek ebéddel, uzsonnával ellátása, valamint az étkezések között fűtött napközi otthonokban vasárnapi iskola módjára a vallásos nevelés.

Az étkezés lehetőségét biztosították a református egyházközségeknél, így a fasori, a kőbányai, az angyalföldi új missziós területen, ahol éppen akkor folyt a gyülekezet szervezése, a külső-ferencvárosi új missziói körben és Erzsébetfalván száz, a külső lipótvárosi új missziói körben, a Bethesda Kórház egyik helyiségében, Újpesten, Óbudán, Rákosligeten, Kispesten a Wekerletelepen és Rákosszentmihályon ötven, Pestújhelyen hetvenöt, a budai egyházrészben, Kelenföldön huszonöt gyermeket láttak el. Három év alatt 1920 és 1923 között összesen 6674-en részesültek holland étkeztetésben.

A holland nép iránti hála jeleként 1921-ben Budapest Székesfőváros Közgyűlése határozatot hozott, hogy a Városligeti fasort nevezzék át Vilma királynő úttá. A segítségnyújtás befejezéséhez kapcsolódó hálaadó ünnepséget 1923. május 15-én tartották a Budapesti Református Teológiai Akadémia Ráday utcai épületében. 

A Vilma királynő út 1923-ban, Erdélyi Mór felvétele (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Vilma királynő út (ma Városligeti fasor) 1933-ban Kinszki Imre felvételén (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Ugyanebben az évben a Sebestyén Jenő vezetésével működő Magyar–Holland Szemle szerkesztősége Hágában egy üvegablakkal ajándékozta meg a holland királynőt. Az üvegablak Róth Miksa (1865–1944) alkotása, amelynek felső része Vilma királynőt ábrázolja fríz ruhában a magyar gyermekek társaságában, az alsó részében pedig II. Rákóczi Ferenc fejedelem és de Ruyter admirális látható.

A hágai királyi palotában Vilma királynő 25 éves uralkodói évfordulójára készült üvegablak 1923-ban, készítette Nagy Sándor (1868–1950) festőművész tervei alapján Róth Miksa (Fotó: Fényi Tibor)

Sebestyén Jenő teológiai tanár indítványára a gyermekétkeztetésre érkező és 1923 után az adományokból fennmaradó összeget egy református elemi iskola megalapítására fordították, amelyet a fasori református templom mögött található egyszintes tanoncotthon átépítésével alakítottak ki.  Az oktatási intézményt a holland trónörökös keresztneve után Julianna Református Elemi Iskolának nevezték el. Az iskola megnyitóünnepségét 1926. szeptember 13-án tartották, amelyen megjelent Henrik Colijn volt holland miniszterelnök, valamint Kuyper Katalin (1876–1955) az iskola ügyének egyik legfőbb holland pártfogója.

A Julianna Református Elemi Iskola épülete előtt gyerekek csoportja az 1940-es években (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Julianna Református Elemi Iskola tanterme az 1930-as években (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A VII. kerületi Julianna-iskola épületében 2019 szeptembertől a Csipkebokor Óvoda működik, az épületet teljesen felújították, átalakították (Fotó: pestbuda.hu)

Az iskola névadója, Vilma holland királynő és Hendrik, Mecklenburgi Schwerin herceg egyetlen gyermeke, Julianna 1909. április 30-án született. A magyarok megsegítésében Vilma királynő (1890–1962) vezetésével lánya, Julianna (1909–2004) is részt vett. A segítségnyújtás hatékonyságához gyakran kellett a saját, királyi magánpénztárukhoz nyúlni, ezzel ösztönözve Hollandia lakosságát az adományok nyújtására.

Vilma királynő George J. Verbeck festményén, 1901-ben (Forrás: Wikipédia)

A holland királyi család, jobbra az iskola névadója, Julianna (Forrás: Érdekes Ujság, 1921)

A mai Budapest területén holland támogatással templomok is épültek. A két világháború közötti időszakban közel harminc református templomot adtak át, ezek közül háromnak a megvalósulását jelentős adománnyal támogatták a holland reformátusok. A kelenföldit 1930-ban, a Pozsonyi útit 1940-ben, majd 1941-ben a csillaghegyit szentelte fel Ravasz László, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke.

A XX. századi holland–magyar református kapcsolatok legintenzívebb időszakában, az 1920-as években a budafoki és a pestújhelyi református templomot holland építész, Jan Van den Deck tervezte.

A kelenföldi gyülekezet a Budai Református Egyházközség leányegyháza volt 1920-tól. A gyülekezeti tagoknak Sebestyén Andor vallásoktató lelkész hirdette az igét, kezdetben még csak vasárnap délutánonként bérelt ingatlanokban. Áldozatos munkájának köszönhetően 1926-ban megalakult a Budapest–Lágymányos–Kelenföldi Missziói Református Egyházközség.

A Budapest–Kelenföldi Református Egyházközség templomát 1930-ban szentelték fel (korabeli képeslap a szerző gyűjteményéből)

A Kelenföldi Református Egyházközség temploma (Fotó: bpdel.hu)

Előtte, többek között 1923 őszén a holland kálvinisták meghívására hat hetet töltött Hollandiában, ahol tíz városban németül tartott előadást, és 4000 pengőt gyűjtött a templomalapba. A szakrális épület megtervezésére Medgyaszay István építészt kérték fel. Az építkezés költségeihez a gyülekezeti tagok adománya mellett több minisztérium, Budapest székesfőváros, holland és észak-írországi református hívek is hozzájárultak. Az 1928. szeptember 30-i alapkőletétel után a templomot 1930. november 16-án szentelték fel.

A mai XIII. kerület déli részén az első istentiszteletet 1921. január 8-án tartotta Fövényessy Pál Kálvin téri hitoktató lelkipásztor a Váci út 21. szám alatti iskola tornatermében. Ebben az időszakban nagy segítséget jelentett a külföldi protestáns segélyakciók adománysorozata. A holland étkeztetés 1923-ban biztosította a téli hónapokban száz szegény gyermek rendszeres táplálkozását. A Tutaj utcában 1926-ban felavatott gyülekezeti házban tartották az istentiszteleteket.

A Pozsonyi úti református templom (Fotó: poszonyiuti.reformatus.hu)

A templom építése 1937-ben indult el, az első adományt még 1927-ben a templomépítési aranykönyv első lapján lévő bejegyzés szerint Decker Vilmos holland református lelkész adta, aki kakaót és meleg ruhát hozott a szegény külvárosi gyermekeknek. A templom a nehézségek ellenére 1940. december 8-ra elkészült klasszicizáló, modern stílusban.

Csillaghegyen 1926-ban tették le a templom alapkövét. Szántay Endre (1869–1942) építész számos tervváltozatot készített, a templomépítés során alakult csak ki a ma látható végleges forma. Az alagsori terem 1931-re épült meg, 1933-ban felszentelték az ideiglenes fémállványra helyezett harangot. Önálló anyaegyházközség 1941-ben lett a csillaghegyi gyülekezet, ugyanabban az évben, készült el a templom.

A csillaghegyi református templom (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

A templomépítés költségeihez igen jelentős összeggel járultak hozzá a holland reformátusok is, ami részben annak köszönhető, hogy Tóth Ernő templomépítő lelkész felesége, Johanna de Boer hollandiai rokonsága is aktív szerepet vállalt az adományok gyűjtésében.

A Budapest–Wekerletelepi Református Egyházközség temploma 1928-ban épült, a toronyban elhelyezett két harang közül a kisebbiket Hollandiában öntötték 1933-ban. Ezt Abraham Kuyper lánya, a magyar reformátusok őszinte szívű támogatója, Kuyper Katalin ajándékozta a wekerletelepi reformátusoknak.

A Budapest–Wekerletelepi Református Egyházközség templomának harangja 2007-ben (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)

A Budapest–Wekerletelepi Református Egyházközség temploma (Fotó: Kispest–Wekerletelepi Református Gyülekezet)

A holland–magyar kapcsolatok a XX. század második felében és a XXI. század hajnalán is „bőséges gyümölcsöt” teremtek. A több évszázados múlt gazdag áldásait ismertető magyar és holland nyelvű tablókból álló vándorkiállítást készített 2017-ben a Budapest–Csillaghegyi Református Egyházközség, amelyet Magyarországon és Hollandiában is bemutattak az elmúlt években.

Nyitókép: A Vilma királynő út 1923-ban, Erdélyi Mór felvétele (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)