Az Újpalotai lakótelep építése 1969-ben kezdődött el egy nagy, addig szinte beépítetlen területen, az építkezés miatt körülbelül 300 lakást kellett elbontani. A lakótelepet a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet munkatársai tervezték Tenke Tibor vezetésével. Eredetileg 12 752 lakást terveztek ide, végül összesen 15 500 készült el. A típustervek alapján készített házgyári épületek elemeit a III. számú házgyár készítette.

Újpalota központja 1975-ben a Centenáriumi emlékművel (Fotó: Fortepan/Képszám: 41726)

Az első ház 1971-re készült el a Hevesi Gyula út – mai nevén Nyírpalotai út – 1. szám alatt. A 353 lakásos épületbe elsőként Gyugyella János és családja költözött be 1971. április 16-án. A jeles alkalomból az MSZMP és a kerületi tanács prominensei, valamint a XV. kerületi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke is köszöntötte a családot.

A korabeli lapok azt is megírták, hogy Gyugyella János a Magyar Hajó- és Darugyár lakatosa volt, és a II. emeleti háromszobás lakásba feleségével, két és fél éves kisfiukkal, valamint a nagyszülőkkel együtt költözött be. A család addig egy üzlethelyiségből kialakított ideiglenes lakásban élt.

Az Újpalotai lakótelepre költözőknek valóban nagy előrelépést jelentett az akkor korszerű, összkomfortos otthon, hiszen korábban életveszélyes, kicsi vagy túlzsúfolt lakásokban éltek. Ennek oka, hogy az 1960-as években Budapesten – és az ország több városában is – hatalmas volt a lakáshiány, hiszen az erőltetett iparfejlesztés nagyon sok embert csábított a városokba.

Rengetegen laktak évtizedekkel korábban épült, elavult, korszerűtlen lakásokban. Országszerte egymillió lakásigénylőt tartottak nyilván 1972-ben.

Az Újpalotai lakótelepen az új otthonok átlagos szobaszáma 2,5. Statisztikailag száz lakásra 482 fő jutott, azaz egy lakásban átlagosan 4,8 fő lakott. Ez magasabb volt az akkori budapesti átlagnál, amely – az egész városra vetítve – 3,15 volt. Újpalota tervezésekor úgy számoltak, hogy egy emberre a lakásban 12 négyzetméter terület jusson.

Az újpalotai Víztoronyház, ami toronyház és víztorony egyben, a kép 1972-ben készült (Fotó: Fortepan/Képszám: 184675) 

A lakótelepen sokféle ház épült, eltérő méretű lakásokkal. Az ötszintes épületekben 66 négyzetméter, a középmagas házakban 52, a toronyházban pedig 50 négyzetméter volt az átlagos lakásméret.

Újpalotán 1971-re 1300 lakás készült el, és úgy tervezték, hogy még az év első felében beköltözhetnek ide az új lakók. Az év végéig 2600 lakást szándékoztak befejezni, míg a teljes lakótelepet 1975-re kívánták felépíteni, ahol összesen 60 ezer ember lakhatott. 

A lakótelepről 1972. február 5-én nagy cikket jelentetett meg a Magyar Hírlap. Ebben írták az alábbiakat:

„Újpalota a csupa „leg”-ek lakótelepe lesz. A legnagyobb, ami eddig az országban épült, a legkorszerűbb, a legszebb, a leggyorsabban otthont adó — és a legtöbb vitát kiváltó.”

Közel egy évvel az első beköltöző után már sok ezren éltek Újpalotán, akik a korszakban szinte minden új lakótelepnél jelentkező problémával szembesültek. Ahogy a fent már említett cikk írta:

„Újpalota a város peremének is a peremén épül, és messzebb vannak a környék boltjai, mint másutt a fővárosban. És számuk is kevés. December elején adták át az első ABC-áruházat a telepen. Eddig egy bódé-Közért látta el a lakókat. Ebben a pillanatban elfogadható az ellátás az alapvető élelmiszer- és háztartási cikkekből. De a tavaszra tizennégyezerre duzzadó lélekszámhoz már 5200 négyzetméter kereskedelmi területet ír elő a norma – lesz 1000 négyzetméter. Egy általános iskola működik a telepen, két műszakban, máris túlzsúfolt –, a kerületi tanács statisztikája szerint 24 tanterem és 350 óvodai-bölcsődei hely az építők adóssága.”

Mindemellett ekkor még nem volt a lakótelepen patika, fodrász vagy mosoda. A lakók arra is panaszkodtak, hogy csak egy buszjárat közlekedik, a 73-as, ami a csúcsforgalomban zsúfolt, mert szóló buszok járnak, és a megállók is messze vannak. Meg kell jegyezni, hogy az eredeti tervekben Újpalotáig járt volna a 4-es metró, de ez a pénzhiány miatt soha nem jutott túl a távoli elképzeléseknél.

A Zsókavár utca látképe 1974-ben (Fotó: Fortepan/Képszám:195431) 

A lakótelep közben folyamatosan épült, naponta 15-16 új lakást szereltek össze. A már idézett Magyar Hírlap-cikkben a szakemberek arra hivatkoztak, hogy míg a lakásokat tudják nagyüzemben gyártani, a szolgáltatóegységeket, az iskolákat, üzleteket még nem, ezért van a lemaradás.

 Építkezés a lakótelepen 1974-ben, ekkor már iskolák is épültek (Fotó: Fortepan/Képszám: 194232)

A késlekedéshez hozzájárult az is, hogy egy üzlethelyiség felépítése jelentősen drágább volt, Újpalotán ez 1972-ben négyzetméterenként a 10 ezer forintot is meghaladta. A cikkben a beruházók nehézségét így foglalták össze:

„Az építész keserűsége érthető. Több tucat kötelező konzultáns, jóváhagyó, véleményező, egyeztető stb. szerv ámenje után további több tucat alvállalkozóval kell szinkront teremteni. És – a dokumentációt olvasva – mintha mindenki másként beszélne magyarul. Következésképpen, a terv- módosítások, agyonvariált tervrajzok ellenére sem úgy épül meg, ahogy azt a dokumentációk rögzítik.”

Azért gondoljunk bele, néhány év alatt valóban 60 ezer embernek épült itt otthon. A lakótelepi házak formájukban és magasságukban is különböztek, építésükhöz már akkor színezett házgyári elemeket használtak.

A teljes beruházás akkori összegekben is hatalmas volt, több mint 5 milliárd forintba került. Már akkor lehetőség volt arra, hogy a lakók 30 éves részletre megvásárolják a lakásokat, ezek ára 180-190 ezer forint volt, igaz a valós bekerülési összeg ekkor 250 ezer forint volt lakásonként. Tanácsi rendelkezésű bérlakásnak 3 ezer otthont terveztek.

Nyitókép: Az Újpalotai lakótelep 1974-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 194268)