A kiegyezés korának egyik legjelentősebb építésze 185 éve született – Szkalnitzky Antal épületei a budapesti városkép meghatározó elemei

Írta: Dubniczky Zsolt

2021. május 6. 9:00

A 185 éve született Szkalnitzky Antal – Ybl Miklós mellett – az 1870-es évek elején az egyik legtöbbet foglalkoztatott építész volt Budapesten. Számos középület és magánház őrzi még ma is azt a kimagasló teljesítményt, amit az ifjú építész közel másfél évtized alatt a fővárosban véghezvitt. Érdekes azonban, hogy míg Pesten számos épületet tervezett, addig Budán egyetlen olyan építészeti alkotás sincsen, amit az ő nevével lehetne összefüggésbe hozni.

Szkalnitzky Antal 1836. május 6-án született a Baranya megyei Lakon (ma Geresdlak) Szkalnitzky György jószágigazgató fiaként. A pécsi cisztercita gimnázium után Prágában a főreáltanodában, majd a Monarchia legrangosabb műszaki főiskolájának számító bécsi Polytechnikumban tanult. Ezt követően, 1857–1859-ben a berlini Építészeti Akadémián folytatott tanulmányokat, és közben Európa számos országában járt tanulmányúton. Megfordult többek között Kelet-Poroszországban, Erdélyben, Horvátországban és Észak-Itáliában, majd Párizsban és Angliában is, számos formakincsre, elméleti és tapasztalati tudásra téve szert.

Szkalnitzky Antal építész (Forrás: Vasárnapi Újság, 1859. december 18.)

Az ifjú, tehetséges és ambiciózus Szkalnitzky mindezen ismeretek birtokában a hazai építészgárda alkotói közé szeretett volna bekerülni, és tehetségét itthon kamatoztatni. Neve az 1860-as évek elején vált ismertté.

Amikor szóba került a Magyar Tudományos Akadémia palotájának felépítése, ő többek között a nyilvános tervpályázat mellett kardoskodott, illetve terveket készített az épülethez, amelyeket azonban nem vettek figyelembe. Az Akadémia épületét a berlini építész – egyúttal Szkalnitzky tanára – Friedrich August Stüler tervezte, az építését viszont Ybl Miklóssal együtt Szkalnitzky irányította.

A Magyar Tudományos Akadémia palotája 1865 körül (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az 1860-as évek eleje a berobbanó szakmai sikerek helyett magánéleti fordulatot hozott, ami Szkalnitzky építészeti pályáját is érintette. Heinrich Koch bécsi építész Antónia lányával 1862-ben kötött házasságot, és a frigy nyomán építészeti társulás jött létre felesége bátyjával, ifj. Koch Henrik építésszel. A társulásban a két fiatalember kiegészítette egymást: míg Szkalnitzky fantáziadúsabb és gyakorlottabb építésznek számított, addig Koch a vállalkozás anyagi egyensúlyának a megteremtését és a háttérmunkákat biztosította.

Szkalnitzky az 1860-as években jórészt vidéki megbízásokat teljesített. Ebben az időben több olyan pesti munkája készült, amely végül csak terv maradt, vagy a város későbbi átalakulása, illetve az építmény ideiglenes rendeltetése folytán ma már nem látható, csupán a tervrajzokból, egykorú beszámolókból ismertek.

Ezek közül kiemelkednek az építészpáros irodája által készített első pesti állatkert ketrecei és állatházai 1866-ból. A bagolyvár, a majomház, a zenecsarnok,a medveketrec, a szarvas istálló vagy éppen a fácán- és pávaház a mai Városliget észak-nyugati részén 1907-ig voltak látható.

A pesti állatkert madárkalitkája Szkalnitzky Antal tervei alapján készült 1866-ban, 1907-ben elbontották (Forrás: Hazánk s a Külföld, 1866. július 1.)

Szkalnitzky tervei alapján építették a pesti állatkert bagolyvárát is, 1907-ben elbontották (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1866. szeptember 2.)

A pesti állatkert majomháza (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1866. szeptember 16.)

A pesti állatkert bagolyvára és fácánháza a Városligetben, az épületeket 1907-ben lebontották (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1866. szeptember 16.)

A kisebb jelentőségű munkák közé tartoznak az 1869-ben épült pesti lóvasút istállói és a városligeti várócsarnok. Alkalmi megbízatásnak tekinthető a koronázási esküemelvény elkészítése 1867-ben, vagy szintén ugyanekkor az Akadémia palotájának a koronázás alkalmával történő feldíszítése is.

A „Pesti közuti vaspályatársaság” városligeti várócsarnoka (Forrás: Az Építési Ipar, 1878. április 14.)

A sikert és az elismertséget az 1870-es évek hozták meg Szkalnitzky számára, sokat foglalkoztatott építésszé lépett elő. A Lánchíd pesti hídfőjétől délre elterülő rakpart kiépítése nyomán létrejött új építési telkek egyikét az Első Magyar Szálloda Részvénytársaság szerezte meg. A Károlyi Ede gróf vezette elnökség a Szkalnitzky-Koch építészirodát bízta meg Pest első modern, minden kényelmet kielégítő szállodájának megtervezésével. A Hungária Nagyszálló 1868–1871 között épült, majd 1945-ben teljesen kiégett. Helyén a Duna Intercontinental (ma Marriott) látható, így ez a nagyszerű alkotás már csak leírásokból és fényképekről ismert. 

A Hungária Nagyszálló 1871-ben. Pest első modern, minden kényelmet kielégítő szállodája Szkalnitzky Antal tervei alapján épült (Forrás: Magyarország és a Nagyvilág, 1871. július 9.)

Megmaradt viszont az építész 1869–1871 között épült, szintén a Duna-korzóra tervezett másik háza, a Thonet-udvar. A Hungária szállóhoz mérhető nagyszerű építészeti alkotás megrendelőiről, a híres bútorgyár tulajdonosairól kapta máig ismert nevét.

 

A Thonet-udvar az 1870-es években Klösz György felvételén. A lakóház évtizedeken át a főváros legnagyobb bérházai közé tartozott, ma is a városkép meghatározó eleme (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Szkalnitzkyék megrendelői között a vállalkozói társaságok mellett szép számmal voltak magánszemélyek is, akik a város terjeszkedésével és nagyvárossá válásával párhuzamosan házat, bérházat, palotát emeltettek maguknak Pesten. Az épületek elnevezései is arra utalnak, hogy a megbízók között egyaránt találkozhatunk üzletemberekkel, vállalkozókkal, a fő- vagy középnemesi réteg egy-egy tagjával.

Az Akadémia palotájának a felépítése a környék rendezését, további fejlődését vonta maga után. Így nem csoda, hogy a lipótvárosi Akadémia utcában két olyan épület is található – alig pár lépésnyi távolságra egymástól -, amelyek Szkalnitzky munkáját dicsérik.

Az egyik az Akadémia utca 14. (korábban 10.) szám alatt a Csicsmanczay-ház, Csicsmanczay Pál vállalkozó bérháza, a másik pedig a 10. (korábban 6.) szám alatt a Budapesti Építő Társaság (Pest-Ofen Baugesellschaft) lakóháza. Mindkét, eredetileg négy emeletes épület 1869–1871 között épült. Míg az előbbinél a hangsúlyosabb oldalrizalit harmadik emeleti ablakait kariatida díszíti, addig az utóbbit a második emeleti szinten nyolc allegorikus női szobor.

A Csicsmanczay-ház az Akadémia utca 14. szám alatt (Fotó: Dubniczky Zsolt/PestBuda.hu)

A Csicsmanczay-ház ablakát díszítő kariatida (Fotó: Dubniczky Zsolt/PestBuda.hu)

A Budapesti Építő Társaság háza az Akadémia utca 10. szám alatt (Fotó: Dubniczky Zsolt/PestBuda.hu)

A Budapesti Építő Társaság házát díszítő allegorikus nőalak (Fotó: Dubniczky Zsolt/PestBuda.hu)

A Budapesti Építő Társaság házát díszítő allegorikus nőalak (Fotó: Dubniczky Zsolt/PestBuda.hu)

Az 1869–1871 közötti időszak igencsak mozgalmas volt Szkalnitzky életében, hiszen részben ekkor épültek a Nemzeti Múzeum környékén az általa tervezett épületek is. A Múzeum körül kialakuló mágnásnegyed és környéke az 1860-as évektől kezdődően dinamikusan fejlődő városrész volt Pesten, számos főúri épület és bérház épült egymás szomszédságában. Mindkét épülettípus tervei készültek Szkalnitzkyék irodájában.

Alighanem a Hungária szálló építésének köszönhető a Károlyi testvérek által adott megbízás. Károlyi Edének és öccsének, Sándornak a palotája Szkalnitzky tervei alapján épült a mai Múzeum és Ötpacsirta utca sarkán, 1869–1871-ben.

Gróf Károlyi Ede és Sándor palotája az 1870-es években Klösz György felvételén. Az eredeti, Szkalnitzky Antal által tervezett épület már nincs meg (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Károlyiak építkezésével párhuzamosan Szkalnitzky megbízást kapott Zichy gróf palotájának a felépíttetésére is a Múzeum utca 15. szám alatt. Az épületet 1930-ban radikális átépítették, így már csak a tervrajzok és beadványi tervek őrzik Szkalnitzky általa tervezett főúri épület eredeti állapotát.

Szintén csak az egykori dokumentumok tanúskodnak arról, hogy a lipótvárosi Fő út (ma Arany János utca) és Két Sas (ma Sas) utca sarkán is egy Szkalnitzky által tervezett, 1869–1871 között épült főúri otthon állt, amelynek építtetője Wodianer Albert királyi tanácsos volt. A házat 1953-ban lebontották, és sokáig a beépítetlen telek jelezte, hol is kellenne keresnünk ezt az épületet.

Wodianer Albert háza az 1870-es évek végén Klösz György felvételén (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az ezt követő időszak sem nélkülözte a különböző megbízatásokat, és az 1870-es évek első fele szintén egy termékeny periódusnak bizonyult. A Hungária szálló építkezése még be sem fejeződött, amikor Szkalnitzkyék építészirodája – két másik irodával együtt – jelentős megbízást kapott. A Földművelési, Ipari és Kereskedelmi Minisztérium a Pestre tervezett, az ország legnagyobb, a postaigazgatóságot is magába foglaló posta- és távirdaépület tervpályázatán való részvételre kérte fel az irodákat.

A három pályamű közül Szkalnitzkyék terve nyerte el a minisztérium tetszését, őket kérték fel az épület végleges, ma is látható megtervezésére. A három utca által határolt, nagyszabású építkezés 1871–1873 között zajlott, s manapság az embert némi szomorúságra késztetheti, hogy ez a csodálatos épület – az utcák szűkösségéből adódóan – csak kevésbé tud a környezetében kibontakozni.

A belvárosi telefonközpont a Petőfi Sándor utcában az 1930-as években (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A mai Múzeum körút és Bródy Sándor utca sarkán az 1870-es években a Luby család egy hatalmas, nagyszabású építkezésre alkalmas területtel rendelkezett, amelyen egykoron Luby Imre egyemeletes palotája állt. A lebontott épület helyén a nagyvárosi fejlődést jelző, bérpalotáknak is nevezhető bérházak épültek, amelyeket ugyancsak Szkalnitzky tervezett.

A Múzeum körút 12. szám alattinak Luby József volt a megrendelője, a mellette fekvő saroképületnek pedig Luby Sarolta és férje, gróf Fechtig Károly. Ez utóbbi azonban nemcsak a kiterjedésében és emeletek számában idézte a nagyvárosi környezetet, hanem abban is, hogy Szkalnitzky a földszinti helyiségeit már eleve kávéház vagy étterem számára tervezte.

Báró Fechtig Károly bérháza a Múzeum körút és Bódy Sándor (korábban Sándor) utca sarkán, az akkori Schodl kávéházzal az 1870-es években Klösz György felvételén. A kép bal oldalán Luby József bérháza (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Ennél nagyobb szabású építkezést és a tervező igazi géniuszát igényelte a mai Andrássy út (akkori Sugárút) első harmadában kialakított nyolcszögletű tér, az Oktogon beépítése. A megbízás Szkalnitzky társának, Koch Henriknek köszönhető, aki a Sugárút építésére létrehozott vállalat műszaki igazgatója volt. Az Andrássy utat Kelet-Nyugat irányba átszelő mai Teréz körút ekkor még csak elképzelésként szerepelt. 

A ma is álló épületek jól mutatják, hogy Szkalnitzky a térhez igazodóan egységes épületkompozícióban gondolkodott, a nyolcszögletű tér négy épületének azonos külső megjelenésére törekedett. Ezt azonban a különböző telekadottságok nem mindig tették lehetővé. Ebből adódik, hogy az Andrássy út 48. számú épület esetében a körúti homlokzaton csak két ablaknyílás kialakítására nyílt lehetőség, míg az összes többi ház esetében négyre.

Az eltérő telekformáknak köszönhető az is, hogy az egyes épületek udvarai eltérő alakúak és nagyságúak, és mind a négy épület esetében a lépcsőházak elhelyezkedése is különböző.

A Teréz körút és az Andrássy út kereszteződése: az Oktogon a Szkalnitzky tervezte ház egyikével (ma Oktogon 1.) az 1890-es években Klösz György felvételén. Ennek az épületnek a Teréz körúti homlokzatán csak két ablaknyílás van, míg a tér többi épületén négy (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Teréz körút és az Andrássy út kereszteződése: az Oktogon a Szkalnitzky tervezte ház egyikével (ma Oktogon 2.) az 1900-as évek elején Erdélyi Mór felvételén (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az 1870-es években Szkalnitzky sikeresen kapcsolódott be az állam által finanszírozott középületek és nemzeti jelentőségű intézmények építési programjába is. Az akkori kultuszminisztériumtól több megbízást kapott egyetemi épületek megtervezésére, Pesten és vidéken egyaránt.

A pesti megbízatások közül az első lépést a tudományegyetem központi, Egyetem téri épületének (ma az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar) kibővítése és átépítése jelentette, amelyből végül is csak a Szerb utcai szárnyépület valósult meg.

A pesti tudományegyetem (ma az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar) Szerb utcai szárnyépülete (Fotó: Dubniczky Zsolt/PestBuda.hu)

Az egyetemi épületek közül kiemelkedik a ma Puskin (akkori Ötpacsirta, majd Eszterházy) utca 9. szám alatti Élettani Intézet megtervezése és felépítése, amelyhez Szkalnitzky 1873-ban Jendrássik Jenő egyetemi tanárral külföldi tanulmányúton vett részt.

Az Élettani Intézet a mai Puskin (korábban Eszterházy) utcában az 1870-es évek közepén Klösz György felvételén (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Szintén az egyetemépítési programhoz kapcsolódik, de nemzeti jelentőségű épület is volt egyben a Szkalnitzky tervezte, a mai Ferenciek tere és Reáltanoda utca sarkán álló Egyetemi Könyvtár. Ez a főváros és Magyarország első, valóban könyvtárnak tervezett épülete volt, a kor minden technikai vívmányával felszerelték. Felvonó, központi fűtés és szellőzőberendezés, vízvezeték, tűzcsap, valamint csőposta és saját telegráf is volt benne.

Az Egyetemi Könyvtár épülete az 1870-es évek közepén Klösz György felvételén. A főváros és Magyarország első, valóban könyvtárnak tervezett épületét Szkalnitzky Antal tervezte (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Ehhez a konjunkturális időszakhoz kapcsolódik a mai Rákóczi (akkori Kerepesi) út és Múzeum körút (akkori Országút) sarkán álló, 1837-ben elkészült Pesti Magyar (később Nemzeti) Színház átépítése és bérházzal történő kiegészítése, az egykori külvárosban helyet kapó kulturális intézmény immár nagyvárosi környezetbe történő átformálása.

Mivel az épületet 1913-ban tűzveszélyesség jogcímén lebontották, ma már csak fényképekről ismert, illetve emléktábla hirdette egykori helyét.

A Nemzeti Színház és bérháza az 1880-as évek körül Klösz György felvételén (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A Nemzeti Színház épülete az 1880-as évek körül Klösz György felvételén (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Szkalnitzky további építészi pályájának a kiteljesedését az 1874–1875-ben elhatalmasodó elmebetegsége nemcsak meggátolta, de korai, 1878-ban bekövetkezett halálát is okozta. A hátrahagyott épületei azonban jelentős építészi kvalitásáról tanúskodnak, amelyben a Pestre tervezett városi lakóházai és középületei domináns helyet foglalnak el.

Nyitókép: A Teréz körút és az Andrássy út kereszteződése: az Oktogon a Szkalnitzky tervezte ház egyikével (ma Oktogon 1.) az 1890-es években Klösz György felvételén (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó